Régiónkban viszonylag gyakori a mentõket érõ agresszív fellépés, mely olykor fizikai támadásig fajulhat – tudtuk meg dr. Pápai Györgytõl, az Országos Mentõszolgálat (OMSZ) regionális orvos-igazgatójától. Úgy véli, a tettlegesség havi rendszerességgel fordul elõ, a verbális bántalmazás – a mentõkocsik személyzetének szidása, fenyegetése – azonban szinte mindennapos.

Fizikai támadás esetén mindig feljelentést tesz a mentõszolgálat már csak azért is, mert dolgozói közfeladatot ellátó személynek minõsülnek az újabb jogszabályok szerint.

– Kollégáimnak joguk van elhagyni a helyszínt, ha úgy látják, hogy veszélynek vannak kitéve. Ilyenkor a rendõrökkel szoktak visszamenni, hogy elvégezzék a feladatukat – mondta az igazgató, hozzátéve, hogy lehetõség szerint megpróbálják felkészíteni a mentõket a problémás helyzetek kezelésére. – Tartott már nálunk elõadást Vígh József kriminálpszichológus és egy túsztárgyaló is, de leginkább a mentõk rutinja segít, akik az évek alatt megtanulják, hogyan „szereljék le” az agresszív betegeket vagy hozzátartozóikat.

A tapasztalatok szerint sokszor a családtagok veszteség miatti fájdalma, vagy tehetetlenség miatti dühe vezet oda, hogy megtámadják azokat, akik egyébként segíteni mennek; leggyakrabban azonban az alkohol vagy drog miatti befolyásoltság vezet agresszióhoz. Pápai György a legemlékezetesebbként egy néhány évvel ezelõtti esetet említett, amikor egy beteg fegyvert – mint késõbb kiderült, riasztópisztolyt – fogott a mentõ személyzetére; akik azonban, szerencsére, sérülés nélkül el tudták venni tõle.
Mint mondta, ha feljelentést tesznek, a rendõrség korrekten kivizsgálja, mi történt, és mivel az OMSZ hivatalból megkapja az ügymenetrõl szóló értesítéseket, beleértve a bírósági ítéleteket is, tudják, egy-egy eset milyen szankcióval végzõdik. Az orvosigazgató úgy véli, van visszatartó ereje a büntetéseknek.

– Ez igaz a napi rendszerességgel elõforduló vaklármákra is, melyek elkövetõi közül egyre többet fog el a rendõrség – jegyezte meg.