Ugyanaz a személy teljesen másképp gondolkodhat bizonyos dolgokról amikor nyelvet vált. Az elmúlt 15 évben sok kutatást lefolytattak a többnyelvûség elõnyeirõl és nem igazán született olyan eredmény, ami bármilyen negatívumot mondott volna, nyelveket tanulni mindenképp jó dolog! Az agyunk sokkal rugalmasabb lesz, képes ugyanazt a dolgot több szemszögbõl is megvizsgálni. A folyamatosan edzés következtében sokkal lassabb öregszik és akár a demecia vagy az Alzheimer-kór is elkerülhetõ.
A németek tudják, hova mennek

A Psychological Science címû magazinban publikált legújabb kutatás a képleírások különbözõségét vizsgálta. Olyan képeket mutattak az alanyoknak, amiken valamilyen mozgás látszott, például egy nõ sétált vagy egy férfi kerékpározott. Angol nyelven a leírás csak a képre szorítkozott, elmondták a cselekményt. Német nyelven viszont mindig hozzátették azt is, hogy szerintük hova megy az illetõ (pl. a nõ éppen a boltba sétál). A német nyelvet beszélõket tehát inkább a teljes kép érdeki, az angolul kommunikálók viszont csak a cselekményre koncentrálnak.

A jelenség alapja a nyelvtanban rejlik. Az angol nyelv megköveteli, hogy az igeidõvel megjelöljék, hogy egy cselekmény éppen a jelenben zajlik (folyamatos jelen; -ing végzõdés az igén), míg a német nyelvben nincs ilyen.

A másik teszt pedig abból állt, hogy különbözõ videókat mutattak a személyeknek. Az egyiken a nõ egy autóhoz sétált (nem egyértelmû cél), a másodikon egy épületbe (egyértelmû cél), az utolsón pedig csak új sétálgatott (nincs cél). A német nyelvet beszélõk sokkal gyakrabban párosították össze az elsõ kettõt. A különbség tehát az, hogy németül a cselekmény lehetséges céljaira koncentrálunk, míg angolul inkább csak magára a cselekményre.

A legérdekesebb rész az volt, amikor mindkét nyelvet beszélõ személyek váltottak. Azzal, hogy egy német anyanyelvû angolul kezd beszélni, az egész gondolkodásmódja is megváltozik és õ is csak a cselekményre fog fókuszálni.