Közvetlenül az ablak alatt azonban kiégett a növényzet, mert a gyermek minden alkalommal oda löttyintette ki a bilije tartalmát, ami több helyen tégláig lemarta a vakolatot a párkányról. Nem is csoda, hogy Orsi álomvilágba menekült. Egyszer azt mesélte a tanárainak, amikor azok kérdõre vonták, mert szendvicset lopott, hogy az anyukája gyakran fõzi a kedvenceit, hétvégén például tortát sütött neki…

Bele sem merek gondolni, mit érezhetett ez a kislány, ha olyan vendégek érkeztek hozzájuk, akik elõl nem zárhatták el. Reménykedett? Minden bizonnyal, hiszen nem akármi volt a látogatások és az ellenõrzések tétje, hanem a szabadság lehetõsége. Csalódott volt, amikor mindent rendben találtak náluk? Úgy hiszem, igen, mert azokat az embereket tévesztették meg újra és újra, akiktõl a segítséget remélhette. Mennyire lehetett elkeseredve és kétségbe esve, ha megkockáztatta az anyai haragot, amikor a kis ablakon keresztül keresett kapcsolatot a külvilággal? El sem tudom képzelni.

Az viszont biztos, hogy nem tompítja a szülõk számomra megbocsáthatatlan tettét, ha bebizonyosodik, csak akkor zárták be az ajtót, ha nem voltak otthon. Hamarosan talán õk is megtapasztalják, milyen az, ha mögöttük kattan a zár…