Azok a szerepek a legizgalmasabbak, amelyekben emberi gyengeségekkel küzdõ személyt kell megformáznom. Ilyenkor igyekszem felfedezni és megérteni, hogyan jutott el ide, emberi hibájának mi a forrása, mi motiválja cselekedeteit. Keresem a titok nyitját, a szerep igazságát – fogalmazott Újhelyi Kinga, akinek péntek este adtuk át a Napló Év Színésze-díjat olvasóink szavazatai alapján.

Bár igyekeztem, kedvencként említett munkát mégsem tudtam „kihúzni” a Jászai Mari-díjas mûvészbõl, mivel számára minden szerep inkább megfejtésre váró izgalmas titok, mintsem feladat. – Kíváncsian és nyitottan állok a próbákhoz, s nemcsak a színpadon, hanem a hétköznapokban is az emberi oldalát kutatom a körülöttem lévõ láthatónak – hangsúlyozta a színész, aki õszinte meglepettséggel fogadta a díjban formát öltött közönségszeretetet.

Lírai köszöntõ

– A színpadon szerepet játszom, ami akkor jó, ha a nézõ nem tudja eldönteni, hogy a mondataim Újhelyi Kingából, vagy a játszott karakterbõl szólalnak meg. Aztán lemossuk a sminket, a nézõk leakasztják a ruhatárból a kabátot, és mind hazamegyünk. Ennyibõl nézõként nehéz megállapítani, hogy szimpatikus-e a színpadon látott ember. Az elsõ benyomás és a hétköznapi tettek számítanak, úgy hiszem. Hiszen alapvetõen az ember az ösztöneiben és a tettekben bízik leginkább. Szeretem, ha szeretnek, de nem mindenáron. Tudatosan sosem törekedtem erre, mert mindenkinek nem lehet tetszeni – mondja.

Újhelyi Kinga személye azonban – talán épp a természetessége, õszintesége okán – sokaknak tetszik, ezt a hálás színházba járók is erõsítik benne. Legfrissebb nagy élménye szerdai, az Égi és földi szerelem címû irodalmi est után érte. A középkori trubadúrköltészetet bemutató elõadás után egy nézõ állt a három nõi szereplõ elé egy-egy szál szalaggal átkötött rózsával, majd – akár egy igazi trubadúr – saját versének elõadásával kedveskedett. Elképesztõ volt, mindhárman meghatódtunk – idézi, majd kérdésre sorolja, hogy kapott már a mûvészetét dicsérõ levelet válaszborítékkal, vagy nagy csokor virágot olyan premieren, ahol nem is fõszerepet játszott. De a boltban elejtett méltató félmondatok vagy az utcai mosolyok, integetések is értékesebbek számára, mint egy jól csengõ kritika valamelyik szaklapban. Az elõadás, amely dalban hallhatóvá, versben olvashatóvá igyekezett tenni a szerelmet, aktuálissá tette a kérdést: melyik díjazottunk kedvenc szerelmes verse? – Szabó Lõrinctõl a Melletted – mondta rövid gondolkodás után a mûvész, aki elõtt tartalmas nyár áll, lakásfelújítással, családlátogatással, balatoni pihenéssel, júniusi Ady téri koncerttel és augusztusi elõadással a Szent Anna-templomban.