Saját bevallása szerint nincs túl jó viszonyban a helyi rendõrökkel az a biharkeresztesi férfi, aki a közelmúltban egy meghökkentõ esetrõl írt a Naplónak. A levele arról szólt, hogy városukban április elején elhunyt egy arab származású magyar állampolgár, akit egy jó órával korábban az utcán ketten ütöttek a fején, a hátán, majd a haldokló férfira rádobták a kerékpárját és magára hagyták. A mentõk hiába küzdöttek az életéért, nem tudták megmenteni. Levélírónk szerint az esetet többen is látták, de aligha mernek tanúskodni „a verõlegények” ellen, akik azóta is szabadlábon vannak. A hírhozó úgy tudja, hogy az elhunyt férfi szívbeteg volt.

Értesülése szerint a boncolást végzõ orvos azt állapította meg, hogy a férfi halála nem hozható összefüggésbe az elõtte elszenvedett fizikai sérelmekkel. A történtek kapcsán a megyei rendõr-fõkapitányságtól annyit tudtunk meg, hogy a haláleset április 12-én történt Biharkeresztesen, és az elsõdleges adatok alapján a helyi rendõrség halált okozó testi sértés bûntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított eljárást. A késõbb beszerzett igazságügyi orvosszakértõi vélemény megállapításai alapján azonban – miszerint a sértett halálát nem idegenkezûség okozta – a bûncselekmény minõsítését az eljáró szerv súlyos testi sértés bûntett kísérletre módosította. Az ügyben a nyomozás jelenleg is tart.

Szakértõktõl próbáltunk tudakolódni, milyen következménnyel járhat annak az embernek az állapotára a külsõ agresszió, akinek szervezetébe mûér és szívritmus-szabályozó van behelyezve. Noha a kérdésünk nem a konkrét eset megítélésére vonatkozott, választ így sem kaptunk.

A világhálón a szívritmus-szabályozó mûködésérõl az olvasható, hogy az eszköz védendõ a durva mechanikai behatásoktól, így kerülendõk a területét ért ütések, sérülések. Ha mégis ilyen történik, azt feltétlen jelezni kell a kezelõorvosnak.