Május elsején, a Sub Rádió és a sub.hu gondozásában jelent meg a Future Sound of Debrecen néven futó elektronikus zenei válogatás, amin kizárólag Debrecenhez köthetõ mûvészek kaptak helyet. Sok mûfajba kóstol bele, van itt house-tól kezdve, downtempón át a dubig minden, de az elektronikus hangzás mellett a helyi érték az az igazán fontos elem, ami ezt az egészet egyben tartja. A kiadvány összerakásában Szántó Tamás is tevékeny részt vállalt, vele beszélgettünk a korong vállalásairól, Debrecenben betöltött szerepérõl és a folytatásról, amire már most nagyon jó esély van.

Miért pont mostanra idõzítettétek a lemez megjelenését?

Szántó Tamás: Az ötlet úgy nézett ki, hogy mindegy, hogyan, milyen minõségben, csak végre legyen egy olyan gyûjteményes hangzóanyag, ami Debrecenhez köthetõ. Nem nagyon akartunk rá plusz energiát fordítani, csak azt szerettük volna, hogy jöjjön létre. Ez megtörtént, olyan volt, amilyen. Sok helyrõl kaptunk pozitív visszajelzést, csak ettõl még nem tekintettük teljes értékû zenei kiadványnak. Akkor láttuk, hogy még szakmailag; hangmérnöki szempontból is rendbe kell tenni. Seres Adrián elvégezte a masterelést, Szatmári Fruzsina jóvoltából megkapta a dizájnt, tehát innentõl kezdve lehet Future Sound of Debrecenrõl beszélni.

Volt egy folyamat, amit be kellett indítani, hogy profi legyen a dolog, ez kicsit elaprózódott, majdnem egy évet vett igénybe. Ha lett volna rá egy ember, aki csak ezzel foglalkozik, valószínûleg egy hónap alatt összeraktuk volna. Viszont nem is akartunk magunknak határidõket szabni egy ilyen eleve szabad projektben, amivel az volt a célunk, hogy magától jöjjön létre. Annyi idõt hagytunk rá, amennyi szükséges.

A korong elég széles mûfaji skálán mozog. Milyen elvek szerint zajlott a szelekció?

Szántó Tamás: A koncepció az volt, hogy ne legyen koncepció. Egyetlen paramétert akartunk érvényesíteni: minden munka, függetlenül attól, hogy milyen mûvészeti értéket képvisel, debreceni legyen. Minden, ami hozzátartozik, az Debrecent tükrözze. Lehet, hogy a történet jövõje úgy alakul, hogy lesz mondjuk csak drum’n’bass, vagy lesznek különbözõ egyéb koncepciók ezen belül, de mindig olyan emberek fognak rajta megszólalni, akik Debrecenben élnek, éltek, dolgoznak, akik jobban kötõdnek ide annál, mint hogy átutaznak a városon.

A „Future Sound of…” szlogen, mint brand még ma is nagyon erõs, többek között pólókon is bele lehet futni, akár itt, Debrecenben is.

Szántó Tamás: Igen, hogy egy példával éljek, a Hospital Recordsnak (londoni, fõleg drum’n’bass-re szakosodott kiadó – a szerk.) is voltak ilyen kiadványai, mondjuk a Future Sound of Cambridge, amik ugyanezt az elvet követik. Ez egy egyszerû algoritmus: csak meg kell határozni az x értéket, innentõl kezdve ez egy önazonos és mûködõ mûvészeti konstrukció.

Milyenek az elsõ visszajelzések? A megjelenés óta talán már eltelt annyi idõ, hogy ezek elkezdjenek beszivárogni.

Szántó Tamás: Május elsején jelent meg a lemez, de már egy hónappal elõtte elkezdtük mindenfelé kiküldeni. A reakciók pozitívak, budapesti barátaink hallgatják, játsszák, illetve fontos sajtóorgánumok is szóltak már róla.


Ez a 12 szám egyébként legalább 13 ember közremûködõi munkájából született meg, így sikerült valami olyan közös darabot létrehozni, amire mindenki felkerült, zenei tudásától és véleményétõl függetlenül. Egyfajta közös nevezõ lett itt Debrecenben. Sokan kimaradtak róla, így határozottan állíthatom, hogy lesz még folytatás.

Szerinted miért a drum’n’bass a húzómûfaj Debrecenben? Hogy alakult ez ki?

Szántó Tamás: Ez igazából mûfajelméleti kérdés is lehetne. Valahol nagyon egyszerû a dolog, de lehet, hogy nagyon bonyolult is. Az underground mûfajok közül a drum’n’bass a popkultúra beemelt eleme lett, nagyon sok zenész ezt a formát választja ahhoz, hogy populáris zenét készítsen. Azt, hogy mit nevezünk popzenének, folyamatosan változik, mindig az igényektõl függ, mivel a közönség maga választja meg, mit hallgat. Ezért van egyfajta belsõ, oldalirányú mozgás, mondjuk például a rockzenét vagy az alternatív rockzenét leváltja valami elektronikus mûfaj. A house, mint esztétikai forma a mai napig nagy zászlóvivõje a popzenének, ehhez hasonlóan a drum’n’bass most hasonló könnyû ágazattá vált. Ez nem azt jelenti, hogy nincs többé az undergroundban, eleve nehéz meghatározni, hogy van-e ilyen határvonal, vagy hogy hol húzható meg. Ha a rádiók, televíziók elkezdik játszani, akkor mondhatjuk, hogy megtörtént a beemelõdés. Debrecenben ehhez igazodva van inkább igény drum’n’bass-re.

Vidék és Budapest között hatalmas különbség van fellépõk terén. Hogy látod, itt Debrecenben milyen konkrét lépéseket lehetne tenni azért, hogy ez a szakadék ne mélyüljön tovább?

Szántó Tamás: Erre a kérdésre szeretek válaszolni. Nem feltétlenül hiszem azt, hogy beszélhetünk szakadékról. A budapesti és debreceni közeg, amiben a zene, mint mûvészeti viszonyrendszer mûködik, teljesen más természetû. Emiatt lehet, hogy a külsõ szemlélõk, fogyasztók szakadéknak látják, de szerintem nincsenek ekkora méretû értékkülönbségek. Nagyon sokszor fel sem merül a debreceniek fejében, hogy hívjunk Budapestrõl vagy máshonnan fellépõket, megfordítva, a fõváros irányából pedig azért nincs errõl szó, mert ott óriási a kínálat. Ismert frázis például, hogy „Budapesten minden ötödik ember DJ”, függetlenül attól, hogy van-e ennek bármilyen igazságtartalma. Kicsit szegregált a budapesti közeg, a DJ-csapatok bezárják a kapuikat, nem is nyitják ki õket, nagyon erõsen baráti alapon mûködik ez az egész. Debrecenben pedig jóval kevesebben vagyunk, és inkább „magunkat játszatjuk”. Meg is mondom, miért gondolom így. Sokszor felvetem ezt a kérdést, amikor Budapesten beszélgetek a zenésztársaimmal, vagy amikor Debrecenbe hívjuk el õket. Ha a fõvárosban mûködsz, mint elõadó, neked óriási kiugrási lehetõség, hogy egy vidéki városban, mondjuk itt játszol. Debrecenben pedig nagyon szeretjük, ha budapesti fellépõ jön, valamiért úgy gondoljuk, ez a tény megemeli az adott esemény értékét.

Ebben a kérdésben nem szeretek, nem akarok, és valószínûleg soha nem is fogok álláspontot kialakítani. Ha mindig is baráti alapon fog mûködni az a dolog, hogy ki kivel játszik, azért, mert én elhívtam õt, és akkor õ majd hívjon engem vissza, akkor egészen biztosan nem az érték mentén fog keletkezni a kultúra. Ráadásul az undergroundban fontos az a motívum, hogy ismerõsei legyünk egymásnak, de az is, hogy ez a dolog fejlõdjön, tehát egymást nem ismerõ emberek kerüljenek össze és alkossanak. Ezért javaslom azt minden helyzetben, hogy mindig keressük az újakat, mindig az újszerûség legyen a cél. Ez történt a Fûszer-Csemegével is, ez történik jelenleg a Dub Székház-sátorral és a Subbal is. Ha úgy gondolkodunk, hogy minden ötödik budapesti ember DJ, akkor nem arra fókuszálunk, hogy milyen zenét vagy stílust képvisel, hanem arra, hogy ki a legjobb haverom, ki az, aki nulla forintért eljön.

Mit gondolsz, itt Debrecenben szükség lenne valamilyen infrastrukturális fejlõdésre? Vannak-e itt olyan helyek, amik ezt a közönséget be tudják fogadni?

Szántó Tamás: Erre kétféleképpen tudnék válaszolni. Fontos az intézményi keret: a városnak kell, hogy legyenek olyan pontjai, ami nyitott, kortárs, elõremutató, azokat az értékeket vallja magának, amiket korábban is mondtam. Fontos az is, hogy ne legyen kérdés, hogy a fellépõ budapesti vagy debreceni. Ha ez a hely egyszer megvan, attól kezdve az itt mûködõ fiataloknak vagy szervezõknek kell rá nyitottnak lenni és befogadni, mert ugye adott az infrastruktúra. Ennek nyilván ára van, de ha pénzközpontúan mûködünk, akkor nem tudjuk jól felmérni saját igényeinket. Mindenféleképpen kell fejlõdés, de ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy minden klub cserélje le a hangtechnikáját. Arra kell koncentrálni, hogy közösségi alapon mûködjön minden, a szervezõi és elõadói munka egyaránt. A pénz a legeslegutolsó dolog kell, hogy legyen, mert nem szabad, hogy ez motiválja azokat a mûvészeket, akiknek ez tényleg a mûvészetük, és nem pedig melójuk.

Említetted korábban, hogy a Future Sound of Debrecennek lesz folytatása. Mikor dõlt el pontosan, hogy továbbviszitek ezt az egészet?

Szántó Tamás: Amikor kiderült, hogy ebbe még egy évet bele kell feccölni ahhoz, hogy jó kiadvány legyen, akkor a munka alatt egy kicsit mi is motiváltabbakká váltunk, érdekesebb lett a dolog. Addig csak egymás mellett állt 12 szám, de aztán kitaláltuk a koncepciót, láttuk benne a perspektívát, a fejlõdési pontokat. Ahogy kikerült, abban a pillanatban mondtuk, hogy ezt folytatni kell. Menet közben megismertünk még egy csomó debreceni alkotót, olyan sokoldalú szerzõk maradtak most ki, akik saját megjelenésre is érdemesek lehetnek. Ez is egy távlati cél egyébként, hogy ne csak válogatáslemezekkel dolgozzunk, hanem bemutassunk egy-egy önálló kiadványt, amin majd bepillanthatunk egyes szerzõk gondolatvilágába.

Anyagi formában milyen módon juthatunk hozzá ehhez a hordozóhoz? Hogyan mûködik a terjesztés?

Szántó Tamás: Adomány ellenében lehet hozzájutni, méghozzá CD-formátumban. 50 darab készült belõle, subos és egyéb kiemelt rendezvényeken megtalálható lesz a lemez.​