„Mi az a kakashere, mama?” – kérdezte a nagyanyjától az öt év körüli kisfiú a fõzõverseny eredményhirdetésén, és már érkezett is az autentikus válasz: tudod, kicsim, a kakasnak is van ám bögyörõje… A kakasherepörkölt azonban ezúttal csak az ezüstéremhez volt elég, az aranyat ugyanis a helyi általános iskola csapata a hajdúsági töltött káposztával zsebelte be.
A portás titka

„Hogy mi az igazi hajdúsági töltött káposzta titka, azt a szakácsunk még nekünk se árulta el, de, hogy a csapatmunka és kinek-kinek a szíve lelke nem hiányzott belõle, az biztos” – engedett némi betekintést a kulisszák mögé Postáné Nagy Beáta, akitõl megtudtuk, hogy az a bizonyos fõszakács az iskola portása volt, akinek a keze alá nyolc pedagógus dolgozott. A lelkes társaság az aranyérem mellé egy emeletes süteményes tálat is kapott. Mivel pedig egy tálat nyolcan ugye mégse vihetnek haza, úgy döntöttek, hogy a jövõben a közös tantestületi rendezvényeken ezen szolgálják majd fel az ízletesnél ízletesebb süteményeket. Hát, ha olyan jól sütnek is, mint fõznek…
Saját kezûleg…

Éppen befejeztük a villáminterjút a fõzõverseny gyõzteseivel, amikor már a pálinkaverseny legjobbját szólították a színpadra. Nagy Zoltán birspálinkája a huszonhat jóféle itókát felsorakoztató mezõnyben úgy vitte el a pálmát, hogy bár Zoltán tizedik éve foglalkozik pálinkafõzéssel, most elõször mérette meg magát. Pedig csak négy birsalmafája van, de (mint mondta) azokról a saját kezével szedte le és mosta meg a termést, amibõl azután titkos receptúra alapján a gyõztes nedû kikerült. „Legyen elég annyi, hogy a jó cefrekezelésen múlik minden. Vagy majdnem minden” – közölte sokat sejtetõen, amikor a jóféle pálinka receptjérõl faggattuk.
Az õsök tisztelete

Ez a 2 ezer 800 lelkes kistelepülés nagy fába vágta a fejszét idén, amikor pályázat keretében arra vállalkoztak, hogy megrendezik a Nagyyhegyesi Hétmérföldes Kulturális Hetet. Arra a kérdésünkre, hogy honnan jött az ötlet, Bajusz Istvánné polgármester egy rögtönzött történelemórával válaszolt. „Az ’50-es évek elején Veres Péter bácsi, az író, meg Kosztolányi László, a tanyasi iskola igazgatója addig kilincseltek a minisztériumban, amíg ki nem járták, hogy Nagyhegyes település megszülethessen. Száz egyforma házat építettek a faluban, és zömmel a Balmazújváros környéki tanyavilág lakóit telepítették be ide. Ezek az emberek már nagyrészt meghaltak, de fontos, hogy az utódaik tovább éltessék a hagyományaikat. Ezt az örökségápolást is szolgálta a kultúrális hét, ahol a kultúra mellett a foglalkoztatás, a gasztronómia, a sport és a nemzetiségi lét is terítékre került” – összegzett a települési vezetõ.