– Pista bácsi, van két jó hírem – mondja az egyik motoros kaszás a másiknak Somoskõújfalun, a Bethlen Gábor utcában. – Mi, Lacikám? – Hát hogy ez az utcaszakasz visszakerül Magyarországhoz. – Ez mondjuk nem jó hír, Lacikám, mert az aszfaltot eddig sem kellett kaszálni. – Viszont feljebb a susnyás meg visszakerülhet a szlovákokhoz, Pista bácsi. – Na ez jó hír, mert akkor azt nem nekünk kell kaszálni.

A két szakemberrel az imént futottunk össze, tõlünk hallották a hírt, mint ahogyan a polgármester, Tóth László is az Origónolvasta, hogy Szlovákia és Magyarország kölcsönösen 17 hektárnyi földet cserélhet ki egymással, összesen hét területen.

Határrevízió és fülgyógyászat

Somoskõújfalu különleges hely. A trianoni békeszerzõdéssel Csehszlovákiához csatolták, négy év múlva azonban határrevízió eredményeként visszakerült Magyarországhoz. Köszönhetõen Krepuska Gézának, a modern magyar fülgyógyászat megalapítójának, helyi földbirtokosnak és a jó szerencsének.Krepuska doktor ugyanis sikeresen meggyógyította az antantdelegáció egyik tisztjét, aki hálából közbenjárt a Népszövetségi Tanácsnál.

A helyiek a mai napig nem tudják, a határvonal kijelölésénél mennyi bor fogyhatott, mindenesetre a Bethlen Gábor utcába keresztben benyúlik egy szlovák földnyelv. A házak ránézésre 1920 után épültek, így akkor valószínûleg ez még nem okozott problémát.

Nem akarták elhinni

A Google Maps térképét nem linkeljük ide, mert azon rosszul szerepel az államhatár, Tóth László polgármester szerint a térképkészítõk egyszerûen nem akarták elhinni, hogy ez lehetséges. Pedig az: az utca egyik kerítésénél van a határkõ, maga az utca, pontosabban annak egy körülbelül hetven méteres szakasza Szlovákiához tartozik. Ez több bonyodalmat is okoz. Egyrészt jelenleg az aszfalt alatt húzódó szennyvízcsatorna külföldön van, másrészt a pártállami idõkben ezt a szakaszt határõrök vigyázták.

Az utca lakói – akik szintén nem tudtak a területi változásokról - panaszolták is, hogy egy-egy szigorúbb határõr nem engedte õket át a csehszlovák szakaszon, ezért ha az Õrhely utca felõl akartak erre jönni, kerülniük kellett.

Feri bácsi, egy helybéli ördögmotoros szerint volt olyan kukacos határõr, akit túlbuzgó szigora miatt el is helyeztek a községbõl.

Csehszlovákiából egy évben összesen háromszor lehetett Magyarországra utazni, így elméletileg ha valaki az utca felsõbb szakaszából kétszer átballagott az alsóba a szomszédhoz egy fröccsre, akkor másodszor már nem térhetett volna haza, csak a következõ évben.

Kivitelezõi logika

Ezt a sávot hozzácsatolják Magyarországhoz. Errõl még semmilyen hivatalos értesítést nem kaptak az önkormányzatnál. Csak annyit tudnak, hogy rendezik a helyzetet. A csatorna engedély nélkül épült az út alá a kilencvenes években, bár ugye a diplomáciai megfontolásokat figyelmen kívül hagyva, pusztán a kivitelezõi logikára hallgatva ott a helye.

A szennyvízcsatorna használatának kérdését egyébként 2007-ben egy külön államközi egyezményben már rendezték.

A magyar parlament õsszel szavazhat a szlovák-magyar területcsere kérdésérõl. A közös államhatárról szóló új szerzõdés létrehozásának szükségessége 2001-ben vetõdött fel, a szerzõdés tervezetét tavaly decemberben fogadták el.

Azóta a nemzetközi szerzõdés kihirdetéséhez és hatályba léptetéséhez szükséges belsõ eljárások zajlanak mindkét országban.Az érintett területeken nem lakik senki. A Belügyminisztérium a témában adott átfogó ismertetését itt olvashatja el.

Hosszan kígyózva szaladt

A szlovák oldalon sem tudnak sokat a készülõ változásról. Ipolyság város önkormányzatának hivatalvezetõje, Zachar Pál tájékoztatása szerint hivatalosan eddig semmilyen tájékoztatást nem kaptak. A megegyezés államközi, ezért õket nem vonják be. Annyit tudnak, hogy a határt jelentõ Ipoly folyó régen hosszan kígyózva szaladt a tájban, majd a hetvenes évektõl kezdve szabályozták a medrét.

Ennek köszönhetõen az átvágott, kiegyenesített S kanyarulatok félkör alakú területeket hagytak maguk után mindkét oldalon. Most lényegében ezek formális rendezése történik, de errõl sem kaptak egyelõre hivatalos értesítést az állami szervektõl.

Strc prst skrz krk!

A tulajdonjogot felülírta a használati jog, a magyar területeket a szlovák szövetkezetek használták, és fordítva. Ott volt a gond, ahol magánterületek voltak, de ezt a kérdést a téeszesítés a legtöbb esetben „megoldotta”.A gazdák addig átjártak a túloldalra megmûvelni a földjüket.

A probléma a rendszerváltás után vetõdött fel ismét, aki most érintett, az állami kárpótlást kap majd. Pótföldet, vagy esetleg pénzt. Az érintett gazdák számát nem lehet tudni, az önkormányzatok errõl sem tudnak, a tulajdonosoknak közvetlenül megy az értesítés.

A civilek sem ismernek senkit konkrétan az érintettek közül, ezért jobb híján elmélyülünk a csehszlovák ízekben, és iszunk egy pofa Kofolát. Sikerül megtanulni (na jó, lejegyezni) egy csupa mássalhangzóból álló mondatot is, aminek a jelentése ugyan kicsit félreérthetõ kocsmai körökben, de eredetiben jól hangzik: Strc prst skrz krk! (Nyomd le az ujjadat a torkodon!)

Szetén megtudjuk azt is, hogy a negyven éve végzett szabályozás nyomai már nem láthatók, a levágott holtágakat betemették. Az idõsebbek még emlékeznek nagyjából, merre húzódott a régi meder, de többet õk sem tudnak. Itt a helyi szövetkezet egyik hajdani vezetõjével beszélünk, név nélkül nyilatkozik. Azt mondja, jelen pillanatban is vannak olyan földek, amiket kölcsönösen bérelnek a túloldaliakkal, ez a rendszer jól mûködik. Ha megváltozik a határ, nyilván rendezõdnek a tulajdoni viszonyok is. Egyébként – tette hozzá – a kárpótlás a nagybirtokosokat nem, csak a kis földdel rendelkezõket érintette, viszonylag kevés emberrõl lehet szó.

Szalkán a Zalka vendéglõben a törzsközönség egyik tagja szomorúan emlékszik a régi idõkre: az õ családjának nem voltak földjei, kõmûves-dinasztia sarja. Beszélgetés közben társa odamegy egy békésen iddogáló öregúrhoz elkérni tõle az újságot:

– Hallotta, papa? Visszacsatolják Szalkát Magyarországhoz! – Nnna, megint megb*sznak bennünket. – Ne keseregjen, öreg, forintban adják majd a nyugdíját! – Az jó, mert akkor egy csomó pénzt kapok majd – mondja az öreg, és kacsintva kortyol egyet a sörébõl.

Bár a nemzetközi szerzõdések – mint például a ma érvényben lévõ párizsi békeszerzõdés – Magyarország északi határát a folyók medrénél rögzítik, ez nem jelenti azt, hogy ha a folyó medre megváltozik, a határ is automatikusan hozzá igazodik. Egy általunk megkérdezett nemzetközi jogi szakértõ elmondta, hogy a folyómedernél meghúzott határok a szerzõdés pillanatában meglévõ állapotot tükrözik. Ha a folyó medre (természetes módon vagy folyószabályozás miatt) változik, a határvonal ott marad, ahol volt.

Ennek ellenére gyakori, hogy az országok újraigazítják a határaikat (az ilyen változtatásokhoz új szerzõdést kell aláírniuk), ha a természetes határok megváltoznak. Ennek – mondta az Origónak nyilatkozó szakértõ – fõleg praktikus okai vannak. A vízrendészeti feladatokat például nehezíti, ha egy folyó az országhatáron keresztül kanyarog, hiszen folyónál meghúzott határoknál jellemzõen a folyó egy-egy partját tartja rendben a két szomszéd állam.

A magyar-szlovák határt jelenleg is az 1947-es párizsi békeszerzõdés rögzíti. A szóban forgó határszakaszon ekkor az Ipoly folyó medrének közepén húzták meg, ugyanúgy, ahogy korábban a trianoni békében is. A közhiedelemmel ellentétben a béketárgyalás során a csehszlovák követek nem hazudták hajózhatónak a folyót, hogy számukra elõnyösebben húzzák meg a határszakaszt.

Közelebb járunk a valósághoz, ha a vasútvonalak szerepét firtatjuk, ezek valóban szerepet játszottak a határ meghúzásánál több helyen, például Csehszlovákia és Románia felé.

Zubor Zalán