Kezdenek felébredni a magyarok

Nyugdíjbomba
Alábbi cikkeinkben foglalkoztunk a nyugdíjrendszer jövõjével az utóbbi hetekben:

Az MNB statisztikái szerint egyre többen kezdenek felébredni a magyarok közül arra, hogy saját maguknak is gondoskodniuk kell a késõbbi nyugdíjas éveikrõl. Ezt támasztja alá a három, állami adókedvezménnyel egybekötött nyugdíj-megtakarítási forma növekvõ népszerûsége is.

• A 2014-es adatok alapján a szerzõdések számát tekintve a legnépszerûbb konstrukció az önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP) volt, amelybõl tavaly a magyarok több mint 1,1 millió szerzõdéssel rendelkeztek, az egy szerzõdésre jutó vagyon pedig közel 1 millió forintot tett ki.
• Ha az egy szerzõdésre jutó vagyon szerint állítjuk fel a sorrendet, akkor a nyugdíj-elõtakarékossági számla (NYESZ) vezetné a sort, ugyanis itt már közel 3,5 millió forint volt tavaly átlagosan a számlákon.
• A nyugdíjbiztosításoknak még van behoznivalójuk: bár a szerzõdésszám duplája a NYESZ-es adatoknak, szerzõdésenként hozzávetõlegesen csak negyedmillió forintot helyeztek el a megtakarítók. Igaz, a konstrukció csak 2014 januárjától érhetõ el, és a vagyon a rendszeres befizetések révén folyamatosan nõ .

Mivel mindhárom konstrukció széleskörûen, többnyire az ügyfél választásának megfelelõen fektet be, a választásban nagy szerepe van a költségszinteknek, vagyis annak, hogy a piaci hozamból mennyit tesz zsebre a szolgáltató. Az MNB a unit-linked termékeknél létezõ, vagyonarányos teljes költségmutatót (TKM)a többi termékre is kiszámolta , amibõl kiderült, hogy az ÖNYP-t lehet a legkisebb költségû terméknek hívni a három közül, míg a felsõ határ szerint a nyugdíjbiztosítások jelenleg a legdrágább nyugdíj-megtakarítási termékek. Érdemes tehát a legalacsonyabb költségterhelésû, egyedi megtakarítást választani. Ha pedig módunk van rá, akkor kombinálhatjuk is ezeket, de érdemes figyelembe venni, hogy az egy évben összesen igénybe vehetõ adójóváírás nem haladhatja meg a 280 ezer forintot.

ÖNYP

Az ÖNYP-k felfutását kezdetben nem az egyéni, hanem a munkáltatók általi befizetések segítették, azonban az egyéni hozzájárulás aránya 2014 utolsó negyedévében csúcsot döntött, akkor a pénztári számlákra befolyó pénzek több mint 80%-át tették ki a pénztártagok befizetései, de az idei elsõ negyedévben is 66% felett volt az arány. 

Mindhárom nyugdíj-megtakarítási formát támogatja az állam, az ÖNYP esetében 20%-os adójóváírással gyarapíthatjuk a befektetéseinket minden évben, maximum évi 150 ezer forintig. Ez azt jelenti, hogy évi 750 ezer forintos megtakarítás mellett lehet teljesen kihasználni az adókedvezmény mértékét. Mivel egy pénztáron belül csak egy portfóliót választhatunk a megtakarításainknak, sokan választják azt a megoldási lehetõséget, hogy több pénztárnál vezetnek számlát, így eltérõ kockázatosságú portfóliókat is tarthatnak. Tavaly több pénztár portfóliója is kiemelkedõen teljesített, a legjobb 10 portfólió éves nettó hozama minden esetben 10% felett volt:

Ha az ÖNYP mellett döntünk, fontos tudni, hogy minél többet fizetünk be tagdíjként, arányosan annál több marad az egyéni számlánkon, ugyanis a befizetések tartalékok közötti felosztása sávosan történik (törvényi szabály szerint az éves befizetésbõl 10 ezer forintig annak 90%-át, a felett pedig a befizetett összeg 94%-át köteles a pénztár az egyéni számlánkon jóváírni, a többi a mûködési és likviditási tartalékba megy). Továbbá az is fontos, hogy míg például a magánnyugdíjpénztáraknál nem kötelezõ a tagdíjfizetés, addig az ÖNYP-knél már igen (ennek kötelezõ mértéke pénztáranként eltér), adójóváírást pedig a munkáltatói befizetések után nem igényelhetünk.

Nyilván sokakat érdekel az is, hogyan juthatunk hozzá a pénztári befizetéseinkhez. Két eset lehetséges:

• A nyugdíjkorhatár betöltése elõtt szeretnénk kivenni a pénzt, vagy
• már elértük a nyugdíjkorhatárt, így jogosultak vagyunk a kifizetésre.

A fenti két eset már csak azért sem mindegy, mivel eltérõ az adó mértéke is. Nyugdíjkorhatár elõtt ki kell várnunk az ún. 10 éves várakozási idõt és a várakozási idõt követõen is csak a befektetések hozamát tudjuk adómentesen felvenni, a tõkerészt jelenleg 16%-os SZJA és 27%-os eho terheli. Azonban a tõkerész adóterhe is fokozatosan csökken: a 10 éves várakozási idõt követõ 2 év után a tõke 90%-a adózik, ezt követõen pedig minden évben a tõke adóterhe 10 százalékponttal csökken, így 21 év után jutunk hozzá adómentesen a befizetett tõkéhez.

A nyugdíjkorhatárt elérõk sem lélegezhetnek fel teljesen, nem mindegy ugyanis, hogy 2012. december 31-e elõtt vagy után kötötték-e meg a szerzõdést. Ha elõtte, akkor a nyugdíjkorhatár betöltése esetén adómentesen felvehetik a tõkét és a befektetések hozamát is, ha a tagsági viszony elérte a 3 évet. Ha pedig utána, akkor itt is érvényes a szerzõdéskötéstõl számított 10 éves várakozási idõ, ezután viszont a tõkerész és a hozam is adómentes lesz.

NYESZ

Ha szerzõdésszámban nem is, az egy számlán lévõ vagyon mértékében toronymagasan vezetett tavaly a NYESZ. Az ÖNYP-vel szemben ezt a megtakarítási lehetõséget fõként azok választják, illetve azoknak lehet elõnyös, akik saját maguk szeretnék meghozni a befektetési döntéseiket és aktívan szeretik kezelni a pénzügyeiket. Ez az elõny egyben hátrányt is jelenthet, hiszen rendszeres odafigyelést igényel, pozitívum viszont, hogy a minimum 5 ezer forintos számlanyitást követõen korlátlanul és bármikor befizethetünk a számlánkra.

A NYESZ esetében is 20%-os az állami támogatás mértéke, de évente maximum 100 ezer forint (2020-ig nyugdíjba vonulók esetén évente 130 ezer forint), tehát az adókedvezmény maximális kihasználásához évente 500 ezer forintot kell befizetnünk a számlára.

NYESZ-nél több költséggel is találkozhatunk, például számlavezetési díj, értékpapír-kezelési díj, vagy éppen vételi/eladási jutalék. A számlavezetési díj mértéke törvényi elõírás szerint nem lehet magasabb, mint a számlán jóváírt éves átlagos állomány 1%-ának megfelelõ összeg, de minimum 2000 forint. Fontos továbbá, hogy ha veszünk valamilyen befektetési eszközt, akkor befizetésenként az elsõ vételi ügylet díjmentes, a többi után pedig megbízási díjat kel fizetni.

A 10 év bûvös szám a NYESZ esetében is, ha adómentesen akarunk hozzáférni a számlán lévõ megtakarításunkhoz. Arra is figyelni kell, hogy az adómentesség a 10 év letelte mellett csak akkor érvényes, ha a kifizetés nyugdíjszolgáltatásnak minõsül, tehát már elértük a nyugdíjkorhatárt. Van lehetõség arra is, hogy 3 éven belül törjük fel a számlánkat, de akkor az adó megfizetése mellett az adójóváírásokat 20%-kal növelten kell visszafizetnünk. Olyan eset is felléphet, hogy már jogosultak vagyunk a nyugdíjra, de még nem járt le a 10 éves várakozási idõ. Ha ekkor szeretnénk kivenni a pénzüket, megtehetjük a 20%-kal növelt adójóváírás visszafizetése nélkül is, azonban a hozam adóköteles lesz (16% SZJA és 27% eho). Itt egyébként még kiskaput jelenthet a vagyon TBSZ-re történõ áthelyezése, de ennek is több feltétele van. Folyamatábrán is bemutatva a befektetés felhasználhatóságát:

Nyugdíjbiztosítás

A nyugdíjbiztosítások szerzõdésszám és az egy szerzõdésre jutó vagyonban is alulmaradnak a másik két nyugdíj-megtakarítási termékkel szemben, de ahogy említettük, ez a termék fiatalságából és rendszeres jellegébõl fakad. Ezek a termékek dolgoznak a legmagasabb költségekkel (fõként a unit-linked típusú biztosítások). Megfigyelhetõ ugyanakkor a piacon, hogy a nyugdíjbiztosítások TKM-mutatója is egyre csökken, ami egyrészrõl az MNB TKM-re vonatkozó ajánlásának is betudható, másrészrõl pedig nyilván annak is, hogy egy fokozódó piaci versenyben a költségszintek lejjebb szorításával igyekeznek a szolgáltatók megnyerni a potenciális ügyfeleket.

A nyugdíjbiztosítás lényegében egy életbiztosítás, ahol a biztosító akkor fizet, ha

• jogosultak vagyunk a nyugdíjra, illetve
• haláleset bekövetkeztekor, vagy
• ha legalább 40%-ot romlik az egészségügyi állapotunk.

A nyugdíjbiztosításokon belül hagyományos és unit-linked (befektetési egységekhez kötött) termékek közül is választhatunk, mindkét esetben érvényes a 20%-os állami támogatás, de évente maximum 130 ezer forint, amelyet így egy 650 ezres éves befizetéssel lehet teljesen kihasználni (az adókedvezmény csak a nyugdíj-megtakarítás díjaira vonatkozik, a szerzõdésben foglalt kockázati elemek vagy kiegészítõ biztosítások díjaira már nem). A nyugdíjbiztosítás típusán kívül arról is dönthetünk, hogy egyszeri vagy folyamatos díjas konstrukciót szeretnénk-e, bár a piacon többségben vannak a folyamatos díjas termékek.

Ha a befektetési szabadság szerint rangsorolunk, akkor azt mondhatjuk, hogy a nyugdíjbiztosítás valahol az elõzõ két termék között helyezkedik el, attól függõen, hogy hagyományos vagy unit-linked terméket választunk. A hagyományos (vagy klasszikus vegyes) konstrukcióknál szinte semmilyen beleszólásunk nincs a befektetési döntésekbe, cserébe viszont garantált kamatot kapunk, ráadásul a garantált kamaton felül elért hozam 80-90%-át is jóváírja a biztosító a számlánkon. Annyi még pozitívum, hogy mivel a biztosító fekteti be a pénzünket, ezért a befektetés kockázatát is õ vállalja át, az viszont hátrány, hogy a garantált kamat általában igen alacsony (forintalapú biztosításoknál legfeljebb 2,9%, euró alapúaknál pedig legfeljebb 1,9%).

A unit-linked termékeknél már nagyobb szabadságot kapunk a befektetések kiválasztásához, mi döntjük el, hogy milyen eszközbe fektetünk és mennyit. A nagyobb szabadság mellett mi futjuk a befektetés kockázatát is, itt nincs garantált hozam. Emellett itt számolni kell a számlavezetés és alapkezelés díjával, valamint a vételi/eladási jutalékokkal is (hasonlóan a NYESZ-hez). Amirõl pedig egyáltalán nem szabad megfeledkezni: a kezdeti költségek, ennél a terméknél ezek ugyanis az elsõ jó pár év teljesítményét elvihetik, ezért ha 10 évnél elõbb akarjuk visszaváltani a biztosításunkat, akkor egy visszavásárlási tábla alapján, általában a tõkénk bizonyos hányadát is elveszítjük.

Ha elérjük a nyugdíjjogosultságot és 10 év már eltelt a szerzõdéskötés óta, akkor a nyugdíjbiztosításból történõ kifizetést semmilyen adó sem terheli. Ha pedig elõbb szeretnénk hozzájutni a megtakarításunkhoz (és az nem minõsül nyugdíjcélú kifizetésnek), akkor az igénybevett adójóváírást 20%-kal növelten vissza kell fizetni, emellett pedig az alábbi kamatadó és eho is minket terhel (akkor, ha a hozam keletkezik a megtakarításainkon):

• Rendszeres díjaknál a szerzõdéskötést követõ 5. évben 16% kamatadó és 6% eho, a 6. évtõl ez megfelezõdik (tehát 8% kamatadó és 3% eho), majd a 10. év után lesz a megtakarítás hozama adómentes.
• Eseti díjaknál 3 éven belüli feltörés esetén 16% kamatadót és 6% ehót kell fizetni, 3-5 év között ezek felét, majd az 5. év után lesz adómentes.

Az MNB statisztikái szerint még bõven van tér ezek elõtt a termékek elõtt, tavaly például átlagosan évi 222 ezer forintot tett ki a nyugdíjbiztosítások állománya, ami messze elmarad az maximális adókedvezmény kihasználáshoz szükséges 650 ezer forinttól.

Lehetõség tehát van, nem is egy, arra, hogy mi magunk is tegyünk a nyugdíjas éveink biztonságáért. A három nyugdíj-megtakarítási termék kombinálható is, arra azonban figyelni kell, hogy az így igényelt állami adójóváírás mértéke nem haladhatja meg összesen az évi maximum 280 ezer forintot.