Régóta gyûltek a gondolatok egy kritikusabb lemezhez

Fotó: Polyak Attila - Origo

Az utolsó albumod kritikusabb hangvételû, miért alakult így?

Régóta gyûltek bennem a gondolatok. Úgy próbáltam becsomagolni õket, hogy ne tûnjön öncélúnak a kritizálás. Fel kellett nõnöm ahhoz, hogy meg tudjam fogalmazni a gondolatokat, és ne csak makogás legyen az egészbõl, bátrabb húzás volt megjelentetni ezt a lemezt.

Miért kell bátorság ahhoz, hogy egy elõadó elmondhassa a gondolatait?

Olyan a hangulat, hogy a véleményeddel rögtön megosztanád az embereket?

A politika már egészségtelen módon vált a hétköznapi emberek életének a részévé,lépten-nyomon politikába botlok, és ez engem kurvára zavar. Az újságírók is rendszeresen a menekültellenes plakátokkal kapcsolatban kérdezgetnek például, de én aktuálpolitikával nem akarok foglalkozni, arról kérdezzék a politikusokat.

Az újságíróknak mekkora a felelõsségük a széthúzásban?

Minden médium valakinek a szócsövévé vált. Olvasom a hírportálokat, egyszerre hat híradót nézek, utána pedig kezdõdhet a kirakósdi, hogy minél pontosabban képbe kerüljek az aktuális eseményekkel. Ezzel pedig sajnos hiteltelenítik magukat is.

Caramel az összefogásért küzd

Fotó: Polyak Attila - Origo

Az interjúkra is kész koncepciókkal érkeznek, gondolatokat szeretnének a számba adni, próbálják terelni a beszélgetést, hogy kimondassanak velem bizonyos dolgokat. Nekem meg õrülten figyelnem kell, hogy ne mondjak ki semmit, ha egyszer nem úgy gondolom.

Nem azt mondom persze, hogy teljesen ki kéne vonni a politikát az életünkbõl. Ebben az országban élek, és érdekel, hogy mi történik. Nem ítélem el azt sem, aki felvállalja a politikai hovatartozását, de azt érdemes látni, hogy ezzel mindig meg is osztja a közönségét.

Jól értettem, hogy a fogyasztói társadalmat kritizálod, és az összefogást sürgeted?

Rohadt igazságtalan, hogy valakinek több milliárdja van, valakinek pedig fél kiló kenyérre sincs. Gondoljuk végig az életünket, azért születünk, hogy fogyasszunk, profitot termeljünk valakinek vagy valakiknek.Nem vagyok összeesküvéselmélet-gyártó, de konkrét rabszolgaság, amiben élünk. 

Én tudom, mi a szegénység, de nem szeretnék egészségtelenül sokat beszélni a saját életemrõl. Az egyik nap például elkeseredésében rám írt a Facebookon egy hölgy, hogy nem tudja már, kihez forduljon. Azért keresett meg, hogy megkérdezze, tudok-e segíteni neki egy kevés élelmiszerrel.

Akkor is óriási a szakadék, ha valakinek nulla forintja van, valakinek pedig 10 ezer. Nagyon zavar az önzõség is, hogy senki nem gondol a másikra, mindenki csak harácsol, és nem látod, hogy jótékonykodnának a milliárdosok, legalábbis a hazaiak.

Nem látni, hogy jótékonykodnának a magyar milliárdosok

Fotó: Polyak Attila - Origo

Te elõadóként nem tartod magad a fogyasztás részének?

Én is terméket állítok elõ, amiért az emberek jó esetben pénzt adnak, bár hozzáteszem, egy album elkészítésére sokkal többet költünk, mint ami az eladásokból megtérülne. A lemez promóciós termék, már nem azt a világot éljük, amikor egy magyar elõadó eladhatott akár félmillió albumot is.

A mûvészetet is ugyanúgy kell értékesítetni, mint bármilyen hétköznapi terméket, egy menedzsment úgy is kezeli. Ugyanazokon a fórumokon tudod csak hirdetni, hogy eljuttasd a közönséghez, mint egy mosóport. Én próbálok önmagam maradni, nekem elsõsorban a szórakoztatás a feladatom.

Hogyan fogadta a közönség a világkritikusabb lemezedet?

Örülök, hogy sokan megértették a mondanivalót, és nagyon sok mindenben egyet is értenek velem. Örülök annak is, hogy most nem azt mondják, mekkorát énekeltem valahol, hanem kifejezetten a témákat emelik ki, amivel foglalkoztam. Ha számosítani kell, akkor pedig aranylemez lett.

Azt mondtad egy interjúban, örülsz, hogy kirángathatod az embereket a sárga csekkek okozta depresszióból. Ilyen rossz lenne a helyzet?

Nem szeretném eljátszani a naivat, a külvilágtól elzárt embert. Nem ismerek Magyarországon mindenkit és mindent, de valljuk  be, rohadt szegény országban élünk. Az embereknek valóban küzdelem az életük a sárga csekkekkel, nekem is vannak ismerõseim, akik a törökszentmiklósi cigánytelepen élnek, tudom, milyen szegénység van.

Ne csináljunk úgy mintha nem tudnánk, rohadt szegény országban élünk

Fotó: Polyak Attila - Origo

Miért és mióta van ez szerinted így?

Nem akarom senkinek a nyakába varrni a dolgot, nem ma és nem tegnap jelent meg a szegénység Magyarországon, de felháborító, hogy évtizedek alatt sem változott semmit a helyzet, vannak családok, akik az éhhalál küszöbén tengetik a mindennapjaikat.

A tehetségkutatók valódi kitörést jelenthetnek?

Rossz hozzáállás, ha valaki azért megy egy tehetségkutatóba, hogy anyagi javakra tegyen szert. Az egy másodlagos dolog, szerencsére ilyesmivel nem is találkoztam. Én is azért jelentkeztem a Megasztárba, hogy képezzem magam, hogy kipróbáljam magam, hogy megismerkedjek ezzel a dologgal, amit éneklésnek hívnak.

Szegény országban élünk, ahol a gyerekeknek az az örökségük, hogy szegények. Az itt megszerezhetõ pénzdíjak legfeljebb arra jók, hogy kirántsanak egy családot a gödörbõl. Egymillió forint is óriási segítség mindenkinek, de nem szüntet meg egy csapásra minden gondot.

A zene érzelmes mûfaj, vannak olyan népcsoportok, mint mi, romák is, akik a kultúrából fakadóan kicsit másképp éljük meg az érzelmeinket, de ez nem jelenti azt, hogy tehetségesebbek vagy tehetségtelenebbek vagyunk bármiben is.

Nem születhet minden cigány hegedûmûvésznek

Fotó: Polyak Attila - Origo

Apukám egyik mondata jut eszembe: nem születhet minden cigány hegedûmûvésznek, úgyhogy ugyanannyira kitörési lehetõség, mint bárki másnak.

Az igazságügyi miniszter, Trócsányi László nemrég azt nyilatkozta, hogy nem tud menekülteket fogadni az ország, mert 800 000 romáról kell gondoskodnia.

Hogyan gondoskodik az ország errõl a 800 000 romáról? Én is olvastam és hallottam róla, csak visszakérdeznék, hogyan? Ennyi lenne a kérdésem. Nyilván hozzá kell tenni, hogy minden politikai erõnek vannak jó kijelentései és rossz kijelentései, vannak jó eszmék és vannak téves eszmék, vannak jó rendeletek, és vannak rossz rendeletek.

Én azt gondolom, hogy ez nem túl szalonképes kijelentés. Nem tudom értelmezni, mit jelent.Én azt mondom, hogy 9 millió magyarról kellene gondoskodni, ez lenne a legegészségesebb történet.Azt kell elérni, hogy mindenkinek legyen munkája Magyarországon.

Te ismert lettél. Vissza tudsz valamit forgatni ennek következtében?

Nem tartom elegánsnak, hogy arról beszéljek, éppen hol jótékonykodom. Vannak programok, amik számomra fontosak, de mindenhol úgy próbálok megjelenni mint ember. Gyakran mondják, hogy ismert vagyok, de nem így fogom fel a dolgot.

Milyen programokra van szükség?

Az egyik ilyen terület az oktatásnak, a tanulásnak a fontosságát hangsúlyozni, vagy legalábbis rávilágítani a roma közösségben és a többségi társadalmon belül is. Ezt próbálom elsõsorban én is megismertetni, de beszélhetünk az egymás mellett élõ kultúrák megismertetésérõl vagy a tolerancia hangsúlyozásáról, csakhogy ezekkel tele van már a padlás.

Ahhoz, hogy a romák felzárkózhassanak, versenyképesnek kell lenniük a munkaerõpiacon, oda pedig egyetlen út vezet, ha minõségi oktatásban vesznek részt. Ha nincs végzettségük, ha nincs diplomájuk, már az általános iskolában sem jók a jegyeik, akkor nem lehet becsatornázni õket.

Akkor sincs persze biztos helyed, ha megvan a végzettséged, látunk diplomásokat közmunkán utcát takarítani és szemetet szedni, vagy akár koldulni. Nem garancia arra, hogy jobban éljen valaki, de a legkevesebb, amit meg kell tennünk saját magunkért.

Soha nem hagyná el az országot

Fotó: Polyak Attila - Origo

Nem próbálnál szerencsét külföldön?

Nekem már alig van Magyarországon barátom, mert minden kortársam külföldön dolgozik. Az én életem része is, engem is érint a kivándorlás, de soha egy pillanatig se gondolkodtam azon, hogy máshol telepedjek le, hogy máshol próbáljak szerencsét.

Ennek két oka van, az egyik, hogy bennem nagyon erõs a magyar identitás, rögtön honvágyam lenne, a másik pedig a magyar nyelv, amibe én szerelmes vagyok.Nem szeretnék angolul énekelni, mert gyönyörködtet a magyar, és imádom használni. 

A zenei színteret figyeled?

Az utolsó lemeznél nagyon sok energiát fektettünk abba, hogy olyan legyen a hangzás, amilyet megálmodtunk. A hangzásokat szoktam figyelni, de azt nem akarom, hogy hasonlítson is valamire. Azt próbálom lemezen összegezni, ami valaha hatást gyakorolt rám. Popzenészként nyilván nem szárnyalok õrülten magas mûvészi magaslatokban.

Miért ne lehetne popzenészként mûvészileg is valami nagyot dobni?

Mert sokkal kötöttebbek a lehetõségek, mint egy kortárs klasszikus zenét megírni. Nincs idõ arra, hogy szabadon szárnyaljon az ember, bele kell férni a három-négy perces keretbe. Figyelni kell arra, hogy az emberek meddig képesek követni egy dalt, és ebbe nem fér bele, hogy kibonts egy melódiát. A dramaturgiát is nagyon szikár módon kell felépíteni, hogy hatásos legyen.

Mi a helyzet a fesztiválokkal?

Nem tudom, miért, de engem nem nagyon hívnak. Nagyon szeretem a fesztiválokat, szeretek fiatalok elõtt fellépni, játszottam is egy-két alkalommal, deúgy tûnik, nem tartanak fesztiválos alkatnak. Majd kimegyek mint nézõ. Azért persze örülnék, ha ez változna, az elmúlt tíz évben kétszer-háromszor voltam, és nagyon bírtam õket.