2020. július 4. Szombat, Ulrik.
 
Nemcsak a celebek, a használt ruhák is dubajoznakForrás: origo.hu
Utolsó módosítás: 2015-08-20 12:34:11
A kereslet hatalmas, a minõség viszont csökken – hiába Anglia a használt ruhák legnagyobb piaca, ha már nem tudja kiszolgálni a legnagyobb partnereit sem. Sok kereskedõ ezért új módszereket keres: van, aki már Nagy-Britanniában válogat, mások az Egyesült Arab Emírségekben helyi munkaerõt alkalmaznak. Kutatók mindenközben arra figyelmeztetnek, hogy az afrikai gazdaság akár össze is omolhat a nagy mennyiségû használt ruha miatt. Cikkünk elsõ részében arról írtunk, hogyan kerülnek a használt ruhák Magyarországra, most annak jártunk utána, mi történik ezután. Van cég, amelyik már Angliában elvégzi az elõválogatást. Sok kínai kereskedõ ment tönkre a használtruha-boltok miatt. Ha azt látja: minden 300 forint, kezdjen gyanakodni. A használt ruhák gyakran dubajoznak. Afrikában a használtruha-üzlet tönkreteheti a gazdaságot.

Húszéves tapasztalattal a háta mögött a Háda Kft. az egyik legnagyobb kereskedõ Magyarországon. A cég egyedi módszerekkel érte el a sikereit. Egyenesen a brit gyûjtõközpontba küldik alkalmazottaikat, akik már ott kiválogathatják a legjobb darabokat, de szerzõdést kötnek kinti cégekkel is, hogy néhány ember csak nekik dolgozzon. Úgy tûnik, bevált a stratégia, hiszen a cégnek jelenleg 65 üzlete van az országban, és hamarosan nyitják a következõt.

„Évekkel ezelõtt döntöttünk az elõválogatás mellett, az idõ pedig minket igazolt. Így a legjobb minõségû ruhákat tudjuk az üzleteinkben bemutatni a magyar vásárlóközönség számára” – mondta az Origónak Lakatos Krisztián ügyvezetõ.

A magyarok a darabárus üzleteket keresik

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Betörtek a plázákba is

A Hádában a vásárlók 90 százaléka nõ, akik fõleg saját maguknak és gyermekeiknek keresnek ruhákat, de sok férfi is megfordul az üzletekben. A vevõk többsége jobban szeret darabáras boltban vásárolni, ezért a cég elkezdett terjeszkedni a plázákban is – a legfrekventáltabb helyeken. A cég "A kategóriás" bevásárlóközpontokba is menne, de nem mindegyikben látják szívesen a tevékenységet az üzemeltetõk.

Afrikába szánják, magyarok veszik
Cikkünk elsõ részében arról írtunk, hogyan jutnak a használt ruhák Magyarországra. Ide kattintva elolvashatja.

Lakatos Krisztián szerint a sikerük azon is múlt, hogy többségében márkás, minden esetben nagyon jó minõségû ruhák kerülnek az üzleteikbe, ezzel pedig az olcsó új ruhákat forgalmazó, úgynevezett "fast fashion" üzletek nem mindig tudják tartani a lépést.

A kínaiak sem bírják a versenyt

Sok ilyen üzletben az utóbbi években romlott az áru minõsége, a vásárlók drágábban kapnak meg olyan darabokat, amelyek néha pár mosás után tönkremennek. A mi ruháink ezzel szemben tartósak és jobb minõségûek, alacsonyabb áron" – mondta az ügyvezetõ, aki nem is titkolta, hogy a fast fashion üzleteket tartják a legnagyobb konkurenciának. Éppen ezért hozták létre saját, új ruhákat kínáló márkájukat is.

A kínai kereskedõk nem mindig bírják a versenyt

Forrás: Easyget Textile Kft.

Érdekes jelenség, hogy a használtruha-üzletek terjedése miatt sok kínai kereskedõ is csõdbe ment, mert õk sem tudtak lépést tartani az olcsó, de jó minõségû áruval.

Ha minden 300 forint, gyanakodjon

Itt pedig vissza is térhetünk a kérdéshez, hogy miért csak a nagyobbak tudnak életben maradni. A kiskereskedõk ugyanis mind csak a "krém" minõséget akarják megvenni, a nagykerekben ennek kilója körülbelül 2790 forint + áfa. Az üzletekben ennek darabját már 2-3000 forintért lehet árulni, ez a szupermarketekben kapható új ruhák árával vetekszik.

Ezzel még nem is lenne semmi baj, hiszen van rá kereslet, csakhogy Örtel Nándor, a Bumeráng Kft. tulajdonosa úgy véli, a kiskereskedõk nem tudnak annyit eladni krémbõl, amennyibõl fenn tudják magukat tartani. A magas ár miatt az egész készletet ki kell ahhoz árusítaniuk, hogy új adagot tudjanak hozni, a másodosztályú darabok viszont már egyáltalán nem kelnek el olyan gyorsan.

Egymás árait nyomják le a boltok, nem mindenki tud fennmaradni

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ekkor szokott elõfordulni a "mindent 500 vagy 300 forintért" akció, mert a tulajdonosok abban reménykednek, hogy így hamarabb megszabadulhatnak a készlettõl. Ezzel viszont lenyomják a környék többi üzletének árait is, és egymás után mennek tönkre, mert még a rezsit sem tudják kitermelni.

Az sem ritka egyébként, hogy az üzleteket a nagykerek nyitják éppen azért, hogy az olcsóbb, kevésbé kelendõ báláktól megszabaduljanak. 

Ha rossz az angol, keresd az ausztrált

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy egyre többen keresnek alternatívát az angol használt ruhákkal szemben. Van, aki Hollandiából, van, aki Németországból hozza az árut, de az általános vélemény az, hogy ezeknek nem olyan jó a minõségük. Örtel Nándor éppen ezért keresett egészen más útvonalat, és meg is találta – Ausztráliában.

Sardzsában hatalmas logisztikai központokban válogatják a ruhákat

Forrás: Wikimedia Commons

„Nekem szerencsém volt, mert van egy ausztrál társam, aki kapcsolatban van az ottani gyûjtõkkel. E nélkül nem menne” – mesélt a kezdetekrõl az üzletember.

A Bumeráng Kft. ügyvezetõje szerint az ausztrál ruha nemcsak jó minõségû, hanem különleges is, sok közöttük a színes, egyedi darab és a fürdõruha is, amit szeretnek a magyar vásárlók. Ha viszont a világ másik felérõl egyenesen Magyarországra hozná a bálákat, a szállítás nemcsak hosszú, hanem nagyon drága lenne. Az õ történetében ezért van egy csavar.

Ahol dubajoznak a használt ruhák

„A mi ruháink kis túlzással dubajoznak, helyi munkaerõvel válogatjuk õket az Egyesült Arab Emírségek harmadik legnagyobb városában, Sardzsában” – mondta.

Sardzsában hatalmas üzlet a válogatás, a világon mindenhonnan küldik ide a ruhákat, és szállítják õket tovább. A helyi munkaerõ sokkal olcsóbb, mint Európában, és így ugyan kisebb az árrés, mégis megéri.

Nem minden angol, ami turi

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

„Többször voltam kint, elmagyaráztam, milyen szempontok alapján válogassák az árut, azóta pedig teljesen meg vagyok elégedve” – mondta az ügyvezetõ. Azt persze õ is elismeri, hogy így alacsonyabb a haszon, de folyamatosan nagyon jó minõségû, válogatott ruhához jut, és a konkurencia is kisebb.

A legnagyobb piac: Afrika

Az eddigiekbõl úgy tûnik, hogy a használtruha-üzlet mindenkinek jó: a jótékonysági szervezetek pénzt kapnak, a gyûjtõk üzletet, a nagykereskedõk árut, a célországok pedig jó minõségû ruhát. Csakhogy a képlet nem ilyen egyszerû.

Míg Kelet-Európában a középosztály gyakran csak divatból jár turkálókba, Afrikában a lakosok nagy részének nincs más választása. Egyes felmérések szerint a közép-afrikai országokban a lakosság 90 százalékának még soha nem volt új ruhája.Ghánába hatalmas szállítmányok érkeznek, fõleg másodosztályú ruhákból, majd innen terítik tovább a többi országba. (Az afrikai ruhaadományokról szóló cikkünket itt elolvashatja.)

Ghána az egyik legnagyobb piaca a használtruha-kereskedelemnek

Forrás: AFP/Marco Longari

A ruhafajták között is nagy különbség van: Afrikába fõleg a trikókat, sortokat viszik, a fehér ingek Pakisztánban keresettek, Kelet-Európában pedig a kabátok, pulóverek népszerûek.

Felöltöztetni a szegénységet

Dr. Andrew Brooks, a londoni King’s College kutatója azok közé tartozik, akik szerint az afrikai üzletelés nem feltétlenül hasznos. A témáról könyvet is írt „Clothing poverty” (Felöltöztetni a szegénységet) címmel, ebben kifejti, hogy a használt ruhák terjedése rendkívül káros volt a textiliparra a fejlõdõ országokban, különösen Afrikában. Ghánában például 1975 és 2000 között a textil- és ruhaiparban dolgozó alkalmazottak száma 80 százalékkal csökkent.

„Az olcsó használt ruhák jelentõs elõnnyel indulnak a drágább helyi termékekkel szemben. Ráadásul, amikor a gyárak bezárnak, a helyi szakértelem is eltûnik” – nyilatkozta az Origónak a brit fõvárosból a szakember.

Néhány szervezet már Afrikában is logisztikai központot nyitott

Forrás: AFP/Simon Maina

Brooks azért is bírálja a használtruha-kereskedelmet, mert a nagy mennyiségû import miatt az ország gazdasága túl erõsen függhet másoktól. Tehát lehet, hogy az egyes embereknek jó, hogy olcsón juthatnak ruhákhoz, az ország egészének nem feltétlenül az.

Arról nem is beszélve, hogy az afrikai lakosok méltóságát is elveszi, hogy mindig mások levetett ruháiban járnak, de néhány ország például a nõi alsónemûk behozatalát higiéniai okokból betiltotta – sorolta a problémákat az egyetemi tanár.

Nem bíznak a nagykereskedõkben

Azt Brooks is elismerte, hogy az utóbbi években romlott az angol használt ruhák minõsége, ezt õ annak tudja be, hogy már az új termékek is rosszabb minõségûek. Éppen ezért támogatja néhány jótékonysági szervezet munkáját, akik úgy döntöttek, hogy saját maguk kereskednek a megmaradt ruhákkal, és nem bízzák nagykereskedõkre a munkát. 

Ilyen például az Oxfam, amely már régóta igyekszik átláthatóbbá tenni a piacot, ezért Yorkshire-ben nyitottak egy logisztikai központot. Ezenkívül Szenegálban is üzemeltetnek egy raktárt, ahol helyiek szortírozzák a ruhákat, így munkát is tudnak adni nekik.

A nagykereskedõknek egyre nehezebb életben maradniuk

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Hol van a melltartód? Szenegálban

Ian Falkingham, a szervezet szenegáli munkatársa ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a megmaradt ruhákkal is kell valamit kezdeni, ezért azokat most is eladják, hogy minél több pénzt tudjanak jótékonykodásra fordítani.

„Szerintem a legtöbb angol nõ örülne neki, ha megtudná, hogy a melltartóját most egy szenegáli asszony hordja. Valószínûleg úgy gondolnák, jó helyre került” – nyilatkozta a szervezet munkatársa a BBC-nek.

Amíg azonban Afrikában az emberek nagy részének nem lesz pénze új ruhára, és Kelet-Európában is népszerûek a használtruha-boltok, az üzlet valószínûleg tovább fog fejlõdni. Bár a tevékenység sokszereplõs és bonyolult, nagyon kevés idõre van ahhoz szükség, hogy egy termék a londoni konténertõl egy budapesti család nappalijába kerüljön.

Az sem ritka, hogy iratokat találnak a ruhák között

Forrás: Origo

Így kerül a bõrkabát a konténerbe

Örtel Nándor ezt egy példával illusztrálta azokból az idõkbõl, amikor még õ is válogatott ruhákat. „Egyszer találtunk egy nagyméretû, nagyon értékes bõrkabátot, a zsebében ott voltak az egykori tulajdonos iratai. Visszaküldtük a papírokat a címére, köszönõlevelében pedig megírta: egy hónapja összeveszett a barátnõjével, aki dühében az egyik utcai gyûjtõbe dobta a vadonatúj kabátját” – mondta a tulajdonos, aki talált már olyan hátizsákot is, amit egy olasz lánytól loptak el a brit fõvárosban.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!