2024. március 29. Péntek, Auguszta.
 
Mikor tanuljon zenélni a gyerek?Forrás: mindennapipszichologia.reblog.hu
Utolsó módosítás: 2015-08-20 12:49:21
  Hány éves korban érdemes elkezdeni a zenetanulást? Ez a kérdés rendszerint felvetõdik az õszi óvoda- és iskolakezdéskor, amikor a gyerek különóráit tervezgetjük. Sokakban megfogalmazódik, hogy vajon nem túl késõ már vagy éppen nem túl korai-e ebbe belevágni. Az utóbbi évek kutatásai azonban rácáfolnak arra, hogy a zenei nevelés sikerének kulcsa az erre fogékony kor kiválasztása lenne. Megfelelõ támogató környezet hiányában sem a motiváció, sem a gyakorlás nem éri el azt a mértéket, ami segítséget tud nyújtani a magasabb szintû zenei képesség fejlõdésében.



Annak ellenére, hogy az ember ösztönösen vonzódik a zenéhez, s élete szinte minden momentumát körülöleli a muzsika, egyre kevesebb azok száma, akik meglehetõsen magas szintû zenei képességekkel rendelkeznek – állítja John Sloboda, aki korábbi vizsgálatokra visszautalva az alábbi képletben írta fel a siker receptjét:

képesség = adottság + motiváció + gyakorlás.

Nézzük meg, mely lépcsõfokokon keresztül juthatunk el a zenei képesség megszerzéséig!

Honnan ered a muzikalitásunk?

Számos tanulmány igazolja, hogy a zene és a nyelv között rendkívüli párhuzam figyelhetõ meg. A születést követõen az 1 perces csecsemõ már reagál a hangos zajra – fejét a hangforrás irányába fordítja -, s már életünk elsõ óráiban képesek vagyunk megkülönböztetni a beszédet és a nem beszédszerû hangokat. Érdekes módon hangérzékenységünk rohamos fejlõdést mutat, ám bizonyos idõ után stabilizálódik. A 2 napos csecsemõ a leggyakrabban hallott nyelvet részesíti elõnyben az idegen nyelvekkel szemben.

Két hónapos korunkban hangérzékenységünk annyira kifinomult, hogy képesek vagyunk a fonémákban rejlõ minimális különbségek (pl. /pa/ vagy /ba/) észlelésére, függetlenül a beszélt nyelvtõl. 6-8 hónapos korunkra azonban ez az érzékenység az anyanyelvben használatos fonémákra, taglejtésekre korlátozódik.

A 7 éves gyermek képes megkülönböztetni helyesen illetve helytelenül formált zenei szekvenciákat. Vagyis ha megszólaltatunk egy néhány hangból álló hangsort, majd azt néhány hanggal feljebb, de a hangközarányokat megtartva megismételjük, a (zeneileg képzetlen) kisgyermek felismeri, hogy a két hangsor valójában azonos; s ugyancsak felismeri, ha a két skála között minimális eltérés mutatkozik.

A fentiek olyan velünk született adottságok, amelyek kétségkívül alkalmassá tesznek minket a zeneérzésre – s ekkor még nem beszéltünk a zene lelkiállapotunkat, hangulatunkat befolyásoló képességérõl, amely a zeneterápia legfõbb eszközét képzi.

Azonban a muzikalitást – mint minden képességet, hajlamot – fenn is kell tartani, aminek elengedhetetlen feltétele a motiváció, valamint a gyakorlás. Tehát ha újra rápillantunk a siker képletére, azt mondhatjuk, hogy a három tényezõ nem egymástól elszigetelve létezik, hanem egymásból következnek, mi több, mindegyik magában foglalja a többit.

9 év – a választóvonal?

Több kutató is úgy véli, hogy a zenei fejlõdés 9 éves kor körül lelassul, némileg stabilizálódik, ezért a zenei képzést ezen szenzitív periódus elõtt kell megkezdeni. Ezt a hipotézist több agykutató is megerõsítette, akik szerint 9 éves kor körül az agyban olyan biokémiai változás megy végbe, amelynek során bizonyos képességek lefékezõdnek.

Egy, a kilencvenes évek végén, több száz amerikai zenész bevonásával végzett vizsgálat eredményeként a kutatók megállapították, hogy azoknál, akik 4 éves koruk elõtt kezdték meg zenei tanulmányaikat, az abszolút hallás (mint a zenei képességek egy rendkívül magas szintje) 40%-os arányban volt megfigyelhetõ, míg azoknál, akik csak 9 éves koruk után részesültek zenei képzésben, mindössze 3% volt az arány.

Ezek ismeretében rendkívül sokáig az volt az uralkodó nézet, miszerint a zenei képzést 9 éves kor után már nem érdemes elkezdeni, ám az utóbbi évek vizsgálatai ezt megcáfolják. Egy 2011-ben publikált tanulmány számos olyan vizsgálatot idéz, amelyek egyértelmûen bizonyítják, hogy a rendszeres mentális gyakorlás még felnõttek agyában is képes olyan változásokat elõidézni, amelyekrõl korábban úgy vélték, hogy csak gyermekkorig lehetséges.

Mindezek fényében ma már egyre több kutató ismeri el, hogy noha a korai zenetanulás bizonyos magas szintû képességek elsajátítása érdekében fontos szempont lehet, ugyanakkor önmagában nem elégséges.

Motiváló környezet

Ha motivációról, valamint gyakorlásról beszélünk, nem is kérdés, kinek van meghatározó szerepe: elsõsorban az elsõdleges szocializációs környezetnek, vagyis a családnak, majd iskoláskorba lépve a tanárnak.

A közelmúltban elhunyt dr. Czeizel Endre a kiemelkedõ muzsikusokat górcsõ alá véve megjegyezte, hogy noha a legtöbb zenei géniusz tehetsége már igen korán megmutatkozott, ám ennek szükséges feltétele volt, hogy szinte csecsemõkorától kezdve olyan környezetben nevelkedjen, ami folyamatosan biztosította számára a „zenei ingereket”. Czeizel megfigyelte, hogy a legjelentõsebb zeneszerzõk többségének szülei zeneszeretõ, esetleg amatõr szinten muzsikus emberek voltak, s így a bennük lévõ zenei hajlam, tehetség szinte hatványozódva jelent meg gyermekükben.

Amikor Kodály Zoltánt arról kérdezték, mikor érdemes elkezdeni a gyermekek zenei nevelését, azt válaszolta: „9 hónappal a születése elõtt”. Majd helyesbített: „Pontosabban 9 hónappal az édesanya születése elõtt.” A zenei környezet ugyanis motivátorként hat a zeneileg fogékony gyermekre, biztatva õt a személyes tapasztalatszerzésre, vagyis a gyakorlásra.

A kutatások arra is fényt derítettek, hogy magasabb szintû zenei képességek elsajátításában elhanyagolhatatlan szerepet tölt be a változatos zenepedagógiai módszerek tudatos alkalmazása. Az ázsiaiak körében megfigyelhetõ magas prevalenciájú abszolút hallás okait kutatva figyelték meg, hogy olyan zenepedagógiai stratégiákat alkalmaznak, amelyek rendkívül eredményesen segítik elõ a képesség fejlõdését.

A korai életszakaszban kezdett zenei tanulmányok tehát hozzájárulhatnak ugyan a magas szintû képességek megszerzéséhez, ám az életkor korántsem tekinthetõ kizárólagos tényezõnek. Noha a zenei tehetség, a muzikalitás rendszerint korán megmutatkozik, megfelelõ támogató környezet hiányában sem a motiváció, sem a gyakorlás nem éri el azt a szintet és rendszerességet, amely segítséget tud nyújtani a képesség fejlõdésében. Ez pedig szülõként, pedagógusként a mi felelõsségünk.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!