A Dschinghis Khanról már senki nem kérdezi Németországban, a menekülthelyzetrõl viszont igen. Mándoki László szerint Brüsszel a hibás, mert nem sújt le elég keményen az embercsempészekre. A fal mindig csak kényszermegoldás lehet, de valahogy meg kell védeni Európa demokratikus értékeit.
Nem a hazáját hagyta el annak idején, hanem a kommunista diktatúrát.
Angela Merkelnek többször is írt kampánydalt, de magyar párt hiába kérné föl erre.
A Dschinghis Khant kisiklásnak tartja, azóta viszont felépítette a kontinens legnagyobb stúdióját, és dzsesszzenészekkel dolgozott együtt.
Világsztárokból álló supergroupja, a Man Doki Soulmates augusztus 21-én koncertezik a Várkert Bazárban.
Emlékeztetni akarja Európát, hogy Magyarországon nyílt ki a vasfüggöny.
A mostani koncert apropóját a 40 évvel ezelõtti disszidálása adja. Miért hagyta el Magyarországot annak idején? Nem a hazámat hagytam el, hanem a kommunista diktatúrát. Ez nagyon fontos különbség. Úgy éreztem, hogy pesti srácként jogomban áll döngetni az angolszász rockzene kapuján, de soha nem kaptam kiutazási engedélyt. Nem tudtam elképzelni, hogy mûvészként egy olyan rendszerben éljek, ahol nincs szabad sajtó, ahol a kínzás, a lehallgatás és az agyonlövés a határon természetes dolog. 
Éld az álmodat, ne pedig álmodd az életedet Fotó: Polyak Attila - OrigoMeddig érlelte a döntést? Hosszasan, de persze mindig van egy töréspont. Nekem ezt az jelentette, amikor édesapám elvesztette a harcot a rák ellen. 16 éves voltam, ott ültem a halálos ágyán a kórházban, amikor azt mondta nekem: – Fiam, a legszörnyûbb abban, hogy most mennem kell, hogy nem ismerhetem meg az unokáimat. De ígérd meg nekem, hogy az én unokáim sosem fognak cenzúrázott újságot olvasni. – Édesapám, de hát ott a vasfüggöny – mondtam neki. – Az nem neked van, fiam. Találd meg a rést, és éld az álmodat, ne pedig álmodd az életedet! – felelte. Maga a szökés hogy zajlott? Volt valódi életveszély? Persze, ez életveszélyes mûfaj, ahol lõhetnek rád, és kiképzett kutyák keresnek. Bemész egy szûk vasúti alagútba, ahol akár vonatok is jöhetnek szembe, a denevérek az arcodba repülnek, a patkányok meg a lábadba harapnak. 
Mindent megtett, hogy ne toloncolják vissza Ausztriába Fotó: Polyak Attila - OrigoAztán jött a menekülttábor. Azt hogy élte meg? Illegális bevándorló voltam, ami már akkor is azt jelentette, hogy visszatoloncolják az embert a legelsõ szabad országba, amin átjött. Engem Dániában kaptak el, és vissza kellett volna mennem Ausztriáig, amelyik semleges országként nem írta alá a genfi egyezményt. Akit oda toloncoltak, az ott maradt a lágerben, ahova ugyan érkeztek sorra az amerikaiak, ausztrálok, svédek és norvégok, hogy vigyék magukkal az orvosokat, mérnököket vagy esztergályosokat, de a mûvész nem kellett senkinek. Ismertem egy csodálatos magyar rockzenészt, aki öngyilkos lett emiatt a táborban. Ezért én mindent megtettem, hogy ne toloncoljanak vissza Ausztriába, és így tudtam bekerülni a német központi menekülttáborba. A hidegháború azóta véget ért, a vasfüggöny leomlott, a menekültkérdés viszont most is központi téma Európában. Mint egykori menekült, hogyan látja a mostani helyzetet? Egyfelõl nem értem, hogy az európai közösség vezetõi miért nem veszik fel a harcot az elképesztõ profithajhász embercsempészekkel, akik hamis álmokat ébresztenek a kiszolgáltatott tömegekben. A drónok és a kifinomult lehallgatási technikák korát éljük. Miért ilyen gyönge a brüsszeli vezetés, hogy ezzel nem foglalkozik komolyan? Európa a határországokra hárítja ezt a drámát, ami borzasztó igazságtalan. Görögország, Olaszország, Magyarország önmagában képtelen a feladat megoldására. 
Zéró tolerancia az intoleranciával szemben Fotó: Polyak Attila - OrigoMásfelõl Európa egy nagyon toleráns hely, ahol természetes a szólásszabadság, a vallásszabadság és a másság respektálása. Az összes menekült számára azt üzenem: zéró tolerancia az intoleranciával szemben. Én nem akarok húsz év múlva a bevándorlók gyerekeivel homofóbiáról meg antiszemitizmusról vitatkozni. Az európai értékek érinthetetlenek. Ön nem tapasztalt elõítéleteket a saját bõrén 40 évvel ezelõtt? Nem voltak olyan hangok, hogy ez egy kommunista diktatúrából jött, nem biztos, hogy tiszteli a mi demokratikus törvényeinket és szabadságjogainkat? Én nem a törvényekrõl beszélek, hanem az értékekrõl. Egy szót nem beszéltem németül, de az értékrendszerem teljesen kompatibilis volt az ottanival. Nem gazdasági okokból mentem oda, hanem mert azt az értékrendet akartam élni, ami akkor Nyugaton volt. De a mostani menekültek jó része is azért jön, mert egy biztonságosabb, szabadabb világban akar élni. Bizonyára, én nem is ezt akarom megkérdõjelezni. Csak ahhoz ragaszkodnék, hogy soha ne is legyen egy milliméter szabad hely arra, hogy itt újra homofóbiáról és fajgyûlöletrõl kelljen beszélni. Vagy arról, hogy a sajtó ne élvezze a legteljesebb szabadságot. Természetesen fáj a szívem ezekért a szerencsétlen emberekért, de nem szeretném, ha megrendülnének az európai kultúra alappillérei. Akkor egyetért a bezárkózással és a falak építésével? Ez Magyarországon sokakban rossz emlékeket is felidézett. A falak sosem jelentenek igazi megoldást, szerintem ezt azok sem gondolják komolyan, akik emelik õket. Ez mindig csak kényszermegoldás lehet. Az a baj, hogy a brüsszeli vezetõk nem dolgoznak eléggé a válsághelyzet mélyebb kezelésén. De ez nagyon nehéz kérdés, én meg mûvész vagyok, így nem is tudok ebbe a tárgyalásba érdemben bekapcsolódni. 
Magyarországon indult el a folyamat, ami a német újraegyesítéshez vezetett Fotó: Polyak Attila - OrigoA berlini fal leomlása és a rendszerváltás nagy reveláció volt? Ez a koncert kicsit arról is szól, hogy azok voltak a hõsök, akik itt maradtak, nem pedig én, aki elmentem, és onnan a biztosból írtam a dalokat. Nem nekem jár a tisztelet, hanem az ön apjának, meg a szomszédjának. Mert itt Magyarországon indult el az a folyamat, ami a német újraegyesítéshez vezetett. Az ’56-os hõsök újratemetésérõl van szó. Hihetetlen mély tisztelet van a lelkemben a magyar nép iránt. Azért is hozok ide ennyi döntéshozót Európából a koncertre, hogy lássák ezt a gyönyörû országot, és ezt a népet, amelyik kiharcolta a szabadságot. Mert az csak kamu, hogy az a Horn Gyula vágta át a vasfüggönyt, aki még lövetett apámra ’56-ban. Ha jól tudom, mégis kitüntette õt Németországban. Igen, ez egy tanulságos történet, és egészen a forradalomig megy vissza. Három és fél éves voltam, amikor a konyhánkban három diák elvérzett. Ezután pacifista édesapám is géppisztolyt ragadott, és lement harcolni az utcákra. Akkor jött pufajkásként Horn az oroszokkal leverni a forradalmat. A Golden Europa kitüntetést azért adtam át neki, mert ugyan a vasfüggöny leomlásakor is lõhetett volna, mint ’56-ban, mégsem tette. Arra persze nem számított, hogy a német tévében is el fogom mesélni ezt a történetet. A popzene és a kísérletezõbb dzsessz-rock kettõssége végigkísérte pályáját. Mennyire volt könnyû összeegyeztetni ezeket? A dszesszkonzervatóriumban a Syrius anyatején nõttem fel. Egyszer felengedtek a színpadra 16 évesen, ahol a billentyûs, Pataki László, felfedezett, és elkezdett tanítgatni. Most is ott lesz a színpadon. Nekem tehát ez a zenei hazám, amitõl valójában soha nem tértem el. Az más kérdés, hogy nem volt mindig olyan könnyû ezt a zenei utat járni az életem minden szakaszában. Ez olyan, mintha ön bulvárlapnak dolgozna, hogy közben megírhassa a könyvét. 
A Dschinghis Khan már rég nem téma Németországban Fotó: Polyak Attila - OrigoEzekre a kompromisszumokra már nincs szükség, amióta saját stúdiója van? Mióta producerként olyan sikeres lettem, hogy létre tudtam hozni Európa legnagyobb stúdióját, szerencsére azt csinálhatok, amit akarok. A legnagyobb élmény a saját zenekarommal játszani, amivel Sanghajtól New Yorkig mindenhova el tudunk menni. A Man Doki Soulmatesbe is néha integrálok egy poposabb zenészt, aki nagyon jól illeszkedik a csapatba. Tartozom a közönségnek azzal, hogy azt a nyitottlelkûséget, amivel õk eljönnek a koncertre, visszaadjam. Ha manapság interjút ad egy német lapnak, már nem is kérdezik a Dschinghis Khanról? Németországban ez már nem téma. Annyi mindent elértem azóta, hogy eszükbe sem jut errõl kérdezni. Ez magyar jelenség, mert valamilyen oknál fogva a karrierem legnagyobb része valahogy itt nem fér a képbe. Az egész Dschinghis Khan-affér csak ártott a karrieremnek. Hiszen ki vesz komolyan egy ilyen félmeztelenül ugráló bohócot? Ön komolyan venné? De nem kellett ez az ismertség a karrierje beindításához? Á, sokkal egyszerûbb lett volna nélküle. Sosem fogom elfelejteni, amikor egy régi New York-i koncertünk elõtt Ian Anderson, a Jethro Tull frontembere véletlenül rábukkant a neten egy Dschinghis Khan-videóra. Te meg mi a francot csináltál? – kérdezte tõlem döbbenten. Az egyértelmûen kisiklás volt. 
Ha tartod a minõséget, nem lehet nagy baj Fotó: Polyak Attila - OrigoSokat beszélnek a zeneipar haldoklásáról. Ez mennyire aggasztja? Egyáltalán nem. Nekem a fájlcserélõ oldalak korszaka elõtt is 16 alkalmazottam volt, és most is. Lehet, hogy kicsit szorgalmasabban dolgozunk, de én azt vallom: ha tartod a minõséget, akkor nem lehet nagy baj. Angela Merkel pártjának is írt kampánydalt. Ez ilyenkor csak szakmai feladat, vagy azonosulást is követel a megrendelõ politikai eszméivel? Nyilván kell egyfajta azonosulás. Írtam himnuszt a Bayern Münchennek is, aminek a meccseire rendszeresen kijárunk. Azért az hihetetlen érzés, mikor a Wembleyben ülünk a Bajnokok Ligája-döntõn, és az egyik felcsendülõ kompozíció az enyém, a másik a fiamé. Aztán ott volt az Audi, a Volkswagen. Ezek sokkal nagyobb mûvészi szabadságot adnak, mint a lemezcégek, akik mindig rám küldtek valami mindenbe belebeszélõ fajankót. Merkel asszony csodálatos személyiség, és megtisztelve érzem magam, hogy õ is bízik bennem mûvészként. Milyen a kapcsolatuk? Régóta ismerjük egymást, sokat beszélgettünk, és én õt Németország nagy szerencséjének tartom. Van olyan magyar párt, amelyiknek megírná a kampánydalát, ha fölkérnék? Nagyon egyszerû a válaszom. Nem élek itt, így soha nem venném el egy magyar kollégának a kenyerét. Szégyenteljesnek tartanám. 
Azért disszidált, mert szabad választásokat akart átélni Fotó: Polyak Attila - OrigoDe magyar politikusokkal is van személyes kapcsolata? Persze, de õket a német politikusokon keresztül ismerem, akik bemutattak nekik. Engem amúgy sosem a politika érdekel, hanem a társadalom és a nép lelke. Az mozgat mûvészként, hogy mit tehetünk le az asztalra egy szebb világért. És azt nyomon tudja követni, hogy mi történik manapság a magyar társadalomban? Nem igazán. Nem figyelem a magyar sajtót. Szó sincs arról, hogy nem érdekel, de nincs rá kapacitásom. A München–New York–Los Angeles–Sanghaj tengelyen mozgok folyamatosan. Az utóbbi években felkeltették az érdeklõdésemet a külföldi sajtóban megjelenõ pozitív és negatív cikkek. Én azért kockáztattam az életemet 40 évvel ezelõtt, mert szabad választásokat akartam átélni. Ezért a nép akaratát mindig tiszteletben tartom, még akkor is, ha épp nem értek egyet a nép véleményével. Fontosnak tartom azt, hogy a német újságírók idejöjjenek a koncertre, és lássák a mi értékeinket és sokszínûségünket. És ezt hogy tudják megtapasztalni egy nap alatt? Nem egy napra jönnek. Elviszem õket a Terror Házába, a zsinagógába és a kevésbé turisztikai részekre is. A koncert csak apropó arra, hogy idejöjjenek, a cél azonban más: hogy megmutassuk nekik Bartók Béla és József Attila országát. Úgy érzem, tartozom ezzel a hazámnak. 
Megy a forró vita, de nincs terror az utcán Fotó: Polyak Attila - OrigoA mostani koncertnek van egy konkrét üzenete: innen indult el 26 évvel ezelõtt az a folyamat, amit Németországban október 3-án meg fogunk ünnepelni. Ne felejtse el Európa, hogy itt nyílt ki a vasfüggöny. Lehetünk persze külön véleményen errõl, arról, amarról. A németeknél 70 éve van már demokrácia, itt még viszonylag új. Itt még van vita. Az biztos, csak sokszor eldurvul, és nem észérvek vezérlik. Ezt nem tudom megítélni kívülállóként, de a vitáknak is mindig ki kell forrniuk. 26 évvel a náci diktatúra megdöntése után még lõttek az utcán Németországban, a vízágyú természetes eleme volt a városképnek, a Der Spiegel szerkesztõjét pedig börtönözték. Mi a bánatról beszélünk akkor? Itt megy a forró vita, de nincs terror az utcán. |
Hasonló hírek
 Kedvenc hírekÖn még nem rakott semmit a kedvencek közé! |
