„Az alsó szomszédban lakott egy középkorú nõ, akinek a férje alkoholista volt, a gyereke 17 évesen börtönbe került, ebbe pedig szépen lassan beleõrült. Skizofrén lett, amit gyógyszerrel karban lehetett ugyan tartani, kivéve nyáron: ahogy jött a meleg, bekattant. Vagy az udvaron imádkozott meztelenül, vagy könyörgött, hogy valaki elégítse már ki, aztán kidobta az összes cuccát az ablakon. Néha kitalálta, hogy anyámat az ufók küldték, hogy megölje õt, ezért õ egy meztelen robotnõ, akit visszaküldtek az idõbõl, hogy anyámat hatástalanítsa. Ilyenkor elvitte a mentõ, és szanatóriumba került, amíg megjött a hidegfront.”

Ha akarja, ha nem, egy társasházban mindig lesznek szomszédok

Forrás: Origo

Amikor arra kértük a szerkesztõség tagjait, hogy küldjenek nekünk vicces vagy éppen ijesztõ történeteket a társasházakból, ahol laknak, magunk se gondoltuk volna, hogy ennyit kapunk. A magyar ugyanis társasházi lény: rengetegen élnek panelben, körfolyosós bérházakban, a szerencsésebbek erkélyes tömbökben, ahol – akár akarják, akár nem – szomszédok is vannak. Velük pedig, ahogy a fenti példa is mutatja, nem mindig egyszerû együtt élni.

Na de, mikortól van csendrendelet?

A probléma különösen nyáron szembetûnõ, a hatalmas hõséget a legtöbben nyitott ablaknál próbálták átvészelni, esetleg kiültek az udvarra, a kertes házakban pedig elõkerültek a grillsütõk. A belsõ kerületekben a nyári hónapokban a turisták is sokszor megkeserítik a lakók életét: ahogy egyre több lakást adnak ki az interneten, úgy nõ a zaj is a lépcsõházakban.

Nyáron több a vita a lakók között, akár az udvarra helyezett medence miatt is

Forrás: MTI/Kallos Bea

A gondot tetézi, hogy Magyarországon nincs egységes csendrendelet, mindig a helyi önkormányzatok határozzák meg, hogy mekkora lehet a zajszint, és meddig hangoskodhatunk az utcán. Ez különösen a szabadtéri éttermek, teraszok esetében fontos, a társasházak esetében a rendeletet önállóan is lehet szabályozni, és a jelek szerint nem is árt. A panaszok többsége ugyanis bulizó szomszédok miatt érkezik.

Zámbó Jimmy a körfolyosón

„Egy barátomnak el kellett költöznie, mert a környéken senki nem tudta lebeszélni az egyik tagbaszakadt, önfejû lakót arról, hogy reggeltõl estig nyitott ablaknál hallgassa Zámbó Jimmyt” – írta egyik kollégánk, de mások sem voltak szerencsések.

„Hatlakásos társasházi lakásunkat azért adtuk el, mert egy-két szomszéd folyamatosan megkeserítette az életünket. Az alattunk lakó egyedülálló hölgy nem tudta elviselni, hogy mi családként létezünk. Figyelemfelhívásként minden szobája ajtaját becsapta maga után. A zenét csak üvöltve volt képes hallgatni. Sokszor kopogott fel a radiátorcsövén, mert mi járkáltunk a lakásban” – állt a következõ levélben.

A körfolyosós bérházakban a hangos zene gyakori probléma

Forrás: Marton Szilvia - Origo

Rémisztõ történetekbõl tehát nincs hiány, azt viszont nagyon kevesen tudják, hogy mit lehet tenni, ha napok óta nem tudunk aludni a hangos kutyaugatástól vagy a folyamatos zenétõl.

Elsõ lecke: szóljunk

Farkas Tamás, a Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetségének (LOSZ) elnöke azt javasolja, elsõ körben mindig annak szóljunk, akivel problémánk van, de ha ez nem mûködik, akkor vannak további lehetõségeink is. Farkas Tamás szerint a kulcs a házirendben rejlik.

A 2003. évi CXXXIII. társasházi törvény elõírja, hogy minden 25 lakásnál többel rendelkezõ házban kötelezõen kell lennie szervezeti és mûködési szabályzatnak, valamint házirendnek. Az elõbbi a többi közt azt szabályozza, hogyan lehet módosítani az alapító okiratot, milyen feltételekkel lehet bérbe adni egy közös helyiséget, illetve a karbantartási, közgyûlési dolgokban is hivatott dönteni.

A szakember szerint nagy könnyebbség, hogy a korábbi szabályozáshoz képest az alapító okirat módosításához már nem a lakók 100 százalékának beleegyezése kell, elég a kétharmados többség is.

Ha nem szereti a társaságot, ne költözzön ide

Forrás: MTI/Jászai Csaba

Mindenhez a kulcs: házirend

Az együttélés szabályait nem az SZMSZ, hanem a házirend tartalmazza. Ebbe bele lehet foglalni mindent, ami a lakókat érinti: a kutyatartástól a felújításon keresztül egészen a hangos bulik szervezéséig. Ha tehát egy kisebb társasház úgy dönt, hogy náluk egyáltalán nem lehet kisállatot tartani, vagy tilos a házibuli, azt is megteheti.

Ismételt szabálysértés esetén a közös képviselõt kell megkeresni, õ figyelmezteti a renitens lakót. Ha ez sem használ, akkor az illetékes önkormányzat jegyzõjét kell írásban értesíteni, mivel 2014 óta a társasház szerveinek törvényességi felügyeletét õ látja el.

A szakemberek szerint azonban ezzel egyáltalán nem oldódik meg a probléma, sõt talán még nehezebb lesz. A törvénysértést ugyanis bizonyítani kell, ami sokszor szinte lehetetlen feladat elé állítja az amúgy is túlterhelt jegyzõket.

Van, aki inkább a költözést választja az állandó összezördülések helyett

Forrás: MTI/Bugány János

Fából vaskarika

„A jegyzõ törvényességi felügyelete fából vaskarika, hiszen õ sem büntethet, az a bíróság dolga” – mondta az Origónak Farkas Tamás, aki szerint így elõbb-utóbb úgyis a bíróság elé kerülnek az ügyek, csak jóval hosszabb idõ alatt.

Õ egyetlen elõnyét látja a jegyzõ törvényességi felügyeletének, az illetékmentességet. Ha ugyanis a jegyzõ küldi be az ügyet a bíróságnak, nem a lakóknak kell fizetniük.

A LOSZ elnöke szerint az is gyakran gondot okoz, hogy a közös képviselõk összejátszanak az õ ellenõrzésükre létrehozott számvizsgáló bizottsággal.

Hiányzik a nyilvántartás

„Tisztelet a kivételnek, de én nagyon gyakran találkoztam már azzal, hogy egy elszámolással kapcsolatos panasz esetén a bizottság tagjai gyorsan megállapítják, hogy minden rendben, és folytatódik minden a megszokott kerékvágásban” – mondta.

Azt sem tudni, pontosan hányan laknak társasházban

Forrás: Marton Szilvia - Origo

Az elnök hibának nevezte azt is, hogy Magyarországon nem létezik társasházi nyilvántartás, ami miatt még azt sem lehet tudni, pontosan hány társasház van. Pedig véleménye szerint, ha a társasházak adatait ugyanúgy le lehetne kérni, mint a cégekét, akkor jobban betartanák a szabályokat.

Sáska az emeleten, tyúk a földszinten

A hangos szomszédok mellett egyébként az állattartással kapcsolatban érkezik a legtöbb panasz a közös képviselõkhöz. Ezek között pedig néha egészen extrém esetek is vannak.

„Egy igen bogaras ismerõs sáskákat tartott terráriumban, de többtucatnyi megszökött, így sáskákkal lett tele a lakás, évekig. Õt egyáltalán nem zavarta, mert szerette a rovarokat, de nyilván átlógtak szomszédolni, mi pedig annyira nem örültünk neki” – mesélte egy kollégánk.

Az ötödik kerületben lakó munkatársunk pedig falusi környezetben érezhette magát, amikor egy tyúkot talált a körfolyosós bérház udvarán.

A gangon termõ paradicsommal senkinek sincs baja, az állatokkal annál inkább

Forrás: Marton Szilvia - Origo

„Elõször nem akartam hinni a szememnek, ezért közelebb mentem, hogy jól látom-e. De tényleg, a fölszinti lakó egy zsinórra kötötte ki a baromfit. Amikor kérdõre vontam, közölte, hogy ne aggódjak, nemsokára úgyis levágja. Nem viccelt, másnap egy kisebb lángszóróval tollazta éppen a szárnyast az elsõ emeleti lépcsõfordulóban.”

Szokjon hozzá a macskás nõhöz

Az állatvédõ szervezetek ennyire furcsa esetekkel ugyan még nem találkoztak, de kutyákkal, macskákkal kapcsolatban hozzájuk is sok bejelentés érkezik.

Tornóczky Anita, az Állatvédõrség tagjaként az Origónak azt mondta: az egyik kényes téma, amikor valaki túl sok állatot tart a lakásában. Hiába büntetnek meg emiatt valakit, ha õ az Alkotmánybírósághoz fordul, akkor a testület meg fogja semmisíteni a döntést. A tulajdonhoz való jog ugyanis mindenkit megillet, ezért mindenkinek annyi háziállata lehet, amennyit szeretne, feltéve persze, ha megfelelõ körülmények között tartja õket.

Ha valaki nem tud pihenni az állandóan ugató kutya miatt, az már kimerítheti a birtokháborítás fogalmát. Ilyenkor a jegyzõt kell értesíteni, aki felszólíthatja a tulajdonost a törvénytelen állapot megszüntetésére.

A macskás nõvel semmit nem tehet

Forrás: AFP/Ahmad Al-Rubaye

Nehéz bizonyítani a kínzást

A legnehezebb dolga annak van, aki rossz tartás miatt akar bejelentést tenni. Ahhoz ugyanis, hogy vizsgálat induljon, bûncselekmény alapos gyanúja kell.

„Ha kedves a jegyzõ, még az is elõfordulhat, hogy személyesen megy ki ellenõrizni, de õ is csak hivatali idõben tudja megtenni, amikor pedig a tulajdonosok többsége nincs otthon” – sorolta a problémákat Tornóczky.

Az állatvédõk mindenesetre azt tanácsolják, hogy jól gyõzõdjünk meg, valóban rossz körülmények között van-e az állat. Hiába gondoljuk, hogy a körfolyosó rácsához egy félméteres pórázzal kikötött kutyát kínoznak, ha az állat mellett van élelem és víz, õt pedig nem zavarja a helyzet, akkor ez nem minõsül kínzásnak.

Természetesen súlyos esetben – például ha valaki falhoz csapkodja a kiskutyáját – azonnal bejelentést kell tenni, de ez esetben már nem a jegyzõnek, hanem a rendõrségnek.