2019. július 19. Péntek, Emília.
 
Egyre nagyobbak az ellentétek az eurózónán belülForrás: investor.hu
Utolsó módosítás: 2015-10-27 09:14:31
Európa válsága a legveszélyesebb szakaszába léphet – mondja Jánisz Varufákisz, volt görög pénzügyminiszter. Miután ugyanis Görögországgal elfogadtattak egy újabb mentõcsomagot, más harcvonalak kezdenek kirajzolódni. Ahogy ugyanis a menekültválság kiélezi a tagállamok eltérõ gazdasági kilátásait, illetve a periféria országokban tapasztalható igen magas munkanélküliséget, a gazdaságpolitikai vezetõk által felvázolt utak egyre veszélyesebben térnek el egymástól.

Az elmúlt idõszakban három vezetõ európai politikus is súlyos kijelentéseket tett – utal rá Varufakisz. Az olasz miniszterelnök, Matteo Renzi például igen közel járt ahhoz – legalábbis retorikailag –, hogy komoly csapást mérjen a németek által oly régóta védelmezett fiskális szabályokra. Azzal fenyegetett ugyanis, hogy amennyiben az Európai Bizottság nem fogadja el az olasz költségvetést, azt változatlanul fogják újra benyújtani. Renzi ráadásul nem elsõ alkalommal megy szembe a német vezetõkkel, és az sem véletlen, hogy mindez az után következett be, hogy pénzügyminisztere, Pier Carlo Padoan hónapokon keresztül igyekezett kifejezni elkötelezettségét az eurózóna németek által támogatott szabályrendszere iránt – írja a Project Syndicate-en megjelent elemzés.

Politikai ellenállás

Renzi ugyanis megértette, hogy

a németek által propagált takarékossághoz való ragaszkodás csak mélyebb stagnálásba vezeti az olasz államháztartást,

miközben tovább rontja a GDP-arányos adósságot. A bölcs politikus pedig tudja, hogy ez az egyik legrövidebb út a választási katasztrófához – hangsúlyozza Varufakisz.

Tartalmában és stílusában egyaránt más hangot ütött meg Emmanuel Macron francia gazdasági miniszter. A bankárból lett politikus egyébként azért is van különleges helyzetben, mert François Hollande egyetlen olyan minisztere, aki egyszerre látja világosan Franciaország és Európa makrogazdasági kihívásait, és mindeközben német részrõl is megbecsülésnek örvend mint reformer és tárgyalópartner. Vagyis amikor õ beszél „közelgõ vallásháborúról” a kálvinista és németek által dominált északkelet és a fõként katolikus periféria között, akkor Varufákisz szerint érdemes komolyan venni.

A nagy német terv

Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter nemrégiben tett kijelentései pedig szintén az európai zsákutcára világítanak rá – hangsúlyozza a szerzõ. A Varufakisz által „Schäuble-tervnek” nevezett javaslat szerint korlátozott politikai unióra volna szükség az euró megvédése érdekében, melynek értelmében

az eurózóna pénzügyminisztereibõl álló Eurócsoportnak meglenne a vétójoga a nemzeti költségvetések fölött.

Mindazonáltal ezzel párhuzamosan – fõleg Franciaországot és Olaszországot célozva ezzel – egy kisebb eurózónás költségvetést ígérnének, amely részben finanszírozná a munkanélküliségi és betéti-biztosítási rendszereket.

 

Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter folyamatosan újrakeveri a lapokat

Forrás: AFP/Emmanuel Dunand

A problémák ott kezdõdnek, hogy egy ilyen szigorú minimalista projekt nagyon nehezen menne át Franciaországban, ahol az elitek mindig is ellenezték a szuverenitás csökkentését. De még ha az ilyen jellegû egységesítés támogatása irányába mozduló Macron meg is tudná gyõzni Hollande elnököt, akkor sem biztos, hogy a német vezetés rábólintana Schäuble ötletére. Nem világos ugyanis, hogy Angela Merkel német kancellár beleegyezését adná-e, a Bundesbank elnöke, Jens Weidmann pedig eddig is ellenzett bármilyen fiskális egységesítést – jegyzi meg Varufakisz.

Csaták egymás után

Az elemzés szerint Schäuble egy vonakodó német kancellár és egy gyengélkedõ Franciaország között úgy képzelte, hogy a turbulencia, melyet Görögország euróövezetbõl való kilépése jelentett volna, segíthetett volna meggyõzni a francia vezetést és saját német kollégáit a terve szükségességérõl. Most pedig, arra várva, hogy a görög „program” összeomlik saját belsõ ellentmondásainak súlya alatt,

a német pénzügyminisztérium az újabb csatákra készül.

Szeptemberben ugyanis Schäuble egy három pontból álló javaslatcsomagot küldött szét az Eurócsoportnak, mellyel szerinte meg lehetne elõzni egy újabb euróválságot.

  • Az elsõ pont szerint az eurózóna állampapírjai olyan záradékokat tartalmaznának, melyek nehéz helyzetben segítenének bevonni a kötvénytulajdonosakat a veszteségekbe.
  • Ezzel párhuzamosan a második lépés szerint az Európai Központi Bank (EKB) szabályait meg kellene változtatni, hogy megelõzzék, hogy a kereskedelmi bankok szuperbiztonságos, likvid eszközökként tekintsenek ezen papírokra.
  • Emellett pedig a harmadik pont értelmében Európának le kellene váltania a közös betétbiztosítás gondolatát egy olyan elkötelezettségre, hogy hagyják bedõlni a bankokat, amennyiben azok nem felelnek meg az EKB fedezeti szabályainak.

A szakadékba rohanunk?

Egy ilyen javaslat bevezetése mondjuk 1999-ben talán limitálta volna a tõke beömlését a periféria államaiba a közös fizetõeszköz bevezetése után. Sajnos 2015-ben azonban más a helyzet – jegyzi meg Varufákisz –, mivel

a tagállamokra nehezedõ adósságok és banki veszteségek miatt Schäuble sémája még mélyebb recessziót okozna a periférián,

és szinte biztos, hogy a monetáris unió széteséséhez vezetne.

Nem véletlen tehát, hogy miután Schäuble eltávolodott a politikai unió tervétõl, Macron dühében úgy nyilatkozott, hogy „a kálvinisták azt akarják, hogy a többiek az életük végéig fizessenek”. Hozzátette, „olyan reformokat akarnak, amelyek semmilyen szolidaritást nem foglalnak magukban”.

 

A volt görög pénzügyminiszter most is tükröt tart az eurózóna döntéshozóinak

Forrás: AFP/Justin Tallis

Varufákisz szerint a legelkeserítõbb része Renzi és Macron megnyilatkozásainak a reménytelenség, melyet közvetítenek. Renzi ellenszegülése a fiskális szabályoknak, melyek tovább nyomják egy - egyébként elkerülhetõ - adósság-deflációs spirál felé Olaszországot, érthetõ, de alternatív szabályok javaslata nélkül nem vezet sehová. Macron nehézsége pedig az, hogy nem tud olyan kemény reformokat felajánlani Németországnak, melyek meggyõznék a német kormányt, hogy elfogadja a többlet oly mértékû újrafelhasználását, amely elengedhetetlen Franciaország és az eurózóna stabilizálásához.

Miközben pedig a németek ragaszkodnak a szabályokhoz, aláássák azokat az európai politikusokat, mint Renzi vagy Macron, akik eddig reménykedtek Európa legnagyobb gazdaságának segítségében.

Az érem másik oldala, hogy úgy látszik, hogy a Schäuble javaslatához hasonló minimalista politikai unió tervei egyre inkább teret veszítenek. Varufákisz pedig úgy látja, hogy jelentõs makrogazdasági intézményi reformok nélkül nem lehet stabilizálni Európát, és csak az állampolgárok páneurópai demokratikus összefogása teremtheti meg az alapot ezekhez a reformokhoz.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!