Azt eddig is mindenki sejtette, hogy a magány nem tesz jót sem a lelki, sem a fizikai egészségnek. A témában végzett kutatások eredményei alapján azonban most már tudományosan megalapozottan is kijelenthetjük: a magány megrövidíti az életet.
Szinte mindenki átélte már a magányosság érzését az élete egy vagy több pontján. Ezt érezzük, ha szakítottunk a szerelmünkkel, elveszítjük valamely szerettünket, esetleg távol kerülünk az otthonunktól. Életünk bármely idõszakában ki vagyunk téve ennek az érzésnek. A magányosság nem függ az egyedüllét idõtartamátólA magányosságot általában negatív érzelmi állapotként szokták leírni, amely akkor tapasztalható, amikor eltérés van azon kapcsolatok között, amelyet valaki szeretne megvalósítani és azok között, amik valójában léteznek, olvasható Michelle H. Lim, ausztrál klinikai pszichológus The Conversation folyóiratban megjelent cikkében. 
A magányosság megrövidíti az életet Forrás: Wikimedia CommonsA magányosság kellemetlen érzése szubjektív. A kutatók azt tapasztalták, hogy a magányosság nem függ attól az idõmennyiségtõl, amit valaki másokkal vagy egyedül tölt.Inkább a kapcsolatok minõsége, semmint a mennyisége a meghatározó.A magányos ember úgy érzi, hogy mások nem értik meg õt, és úgy gondolja, hogy nincsenek igazán jelentõs kapcsolatai. Egyes emberek számára a magányosság idõleges és könnyen enyhíthetõ. Ilyen például, amikor egy közeli barát elköltözik, vagy a másutt lakó szerelme hazautazik. Más esetekben a magányosság nem oldható fel ilyen könnyen (például meghal valakinek a szerette vagy felbomlik a házassága). Ilyenkor a magány hosszú ideig is fennállhat, ha valaki nem tud kapcsolatot teremteni más emberekkel. Evolúciós vészjelzésEvolúciós szempontból nézve a függõségünk a társadalmi csoportoktól biztosította a fajként való túlélésünket.Ebbõl következõen a magányosságot tekinthetjük úgy mint jelzést arra, hogy kapcsolatba lépjünk másokkal.Így nézve alig különbözik az éhségtõl, a szomjúságtól vagy a fizikai fájdalomtól, ami azt jelzi, hogy enni, inni kell vagy orvoshoz kell fordulni. 
Bizonyos esetekben könnyen megszüntethetõ Forrás: Photononstop/Letizia Le FurA modern társadalmakban azonban nehezebb a magányosság vészjelzõjének kikapcsolása, mint az éhség vagy a szomjúság csillapítása. Azok számára, akik nincsenek körülvéve emberekkel, akik gondoskodnának róluk, a magányosság állandóvá válhat. A magányosság a korai halál rizikófaktoraEgy tavalyi tanulmány szerzõi azt találták, hogy társadalmi elszigeteltség betegségek és a korai halál rizikófaktora. Egy több tanulmányalapján nemrég készült áttekintés azt állítja, hogya társas kapcsolatok hiánya ugyanolyan kockázati tényezõt jelent a korai halál szempontjából, mint amilyet egyes fizikális jelzõk, például az elhízás. A magányosság számos fizikális egészségügyi probléma rizikófaktora is az alvászavaroktól és a demenciától kezdve a csökkent szívteljesítményig. Egyes emberek biológiailag hajlamosabbak, hogy magányosnak érezzék magukat. Az ikertanulmányokból kiderült, hogy a magányosság – legalábbis részben – örökölhetõ. Más tanulmányok azt vizsgálták, miként lehet a magányosság bizonyos géntípusok és egyes szociális vagy környezeti tényezõk (például szülõ támogatás hiánya) következménye. A depresszió nem egyenlõ a magányossággalA magányosság hatását meglehetõsen elhanyagolják a mentális egészség szempontjából. Viszonylag keveset tudunk arról, milyen mértékben befolyásolja a magányosság a szellemi egészséget. A magányossággal és a mentális egészséggel kapcsolatos kutatások zöme arra összpontosít, hogyan függ össze a magányosság és a depresszió. 
A depresszió nem azonos a magányossággal Forrás: PhotoAlto/Frédéric CirouNoha a magányosság és a depresszió részben összefügg egymással, két különbözõ dologról van szó.A magányosság specifikusan a szociális világgal kapcsolatos negatív érzelmekre vonatkozik, míg a depresszió a negatív érzések sokkal általánosabb együttesére utal. Egy tanulmány, amelyben idõsebb felnõttek magányosságát mérték fel egy ötéves idõszak folyamán, kimutatta, hogy a magányosság elõrevetíti a depresszió kialakulását, de a fordítottja nem igaz. A kapcsolatteremtés bátorítása önmagában kevésA magányosságot össze lehet téveszteni valamilyen depressziós tünettel, esetleg feltételezik, hogy a magányosság eltûnik, miután a depressziós tüneteket kezelni kezdik. Általában a „magányos” embereket arra bátorítják, hogy csatlakozzanak valamilyen csoporthoz vagy szerezzenek új barátokat abból kiindulva, hogy a magányosság akkor egyszerûen megszûnik. Noha a másokkal való kapcsolatteremtés lehetõségének megteremtése enyhíti a társadalmi fájdalmat, a dolog mégsem ennyire egyszerû. A magányos emberek fenntartásokkal, gyanakvással fogadják a társas helyzeteket, és ennek következtében visszautasító magatartást mutatnak.Ezt mások tévesen barátságtalanságként értékelhetik,és a magányos ember körüli személyek ennek megfelelõen reagálhatnak. Így válhat a magányosság ördögi körré. A pozitív pszichológiai megközelítésé lehet a jövõEgy tanulmányban megvizsgálták a magányosság kezelését célzó különféle módszerek hatékonyságát. Az eredmények azt mutatják, hogy azok a kezelések, amelyek a másokkal szembeni negatív gondolatok megváltoztatását célozzák hatékonyabbak, mint azok, amelyek lehetõségeket adnak a társas interakcióra. A magányossággal való megbirkózás másik ígéretes módja,ha igyekszünk javítani a kapcsolataink minõségét, különösen azzal, hogy bensõséges kapcsolatot teremtünk a körülöttünk lévõkkel. Valójában még a súlyos mentális betegségben szenvedõ egyének is javulásról számoltak be a közérzetükben és a kapcsolataikban azután, hogy pozitív érzelmeket osztottak meg és több pozitív tevékenységet végeztek másokkal. Azonban a magányosság pozitív pszichológiai megközelítésével kapcsolatos kutatások még mindig gyerekcipõben járnak. 
A szociális média csak látszatmegoldás Forrás: PhotoAlto/Sigrid OlssonA szociális média csak látszólagos megoldásManapság még a szakemberek is alábecsülik a magányosság halálozásra gyakorolt hatását, mint komoly népegészségügyi problémát. A jelenleg divatos eszközök, amilyen a szociális média, csak látszólag segítik elõ a szociális kapcsolatok kialakítását, elõnyben részesítik a rövid interakciókat sok ismerõssel, a helyett, hogy kevesebb, de jelentõsebb kapcsolatokat hoznának létre. A magányosság fizikai és lelki egészségre gyakorolt negatív hatásait kiemelõ egyre növekvõ számú tudományos bizonyítékot azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni. |
Hasonló hírek
 Kedvenc hírekÖn még nem rakott semmit a kedvencek közé! |
