Bár majdnem mindenbõl jelesre vizsgáztam az iskolában, azért jól emlékszem arra az érzésre, amikor húszon egynehány éves koromban megállapítottam, hogy azéletre nem tanított meg az iskola. Pontról pontra taglalni fogom a hibákat.

Az az igazság, hogy nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy az oktatásunk elavult. Több ponton vérzik, és vagy elég vakok vagyunk, hogy ezt észrevegyük, vagy annyira maradiak és konzervatívak, hogy még gondolni sem merünk az újításra. Ha mégis van egy-egy fiatal tanár, aki megpróbálkozik vele, vagy egy-egy szabadabb szellemû ember, a többiek egybõl az útját állják és lehurrogják. Majd a poszt végén le fogom írni, hogy ez hosszú távon miért baj. Pedig az az oktatás, amit a nagyszüleink kaptak vagy a szüleink, már korántsem megfelelõ a cselekvésorientált gyerekeinknek. Gondolom, azért mindenki emlékszik például arra, hogy a kötelezõ olvasmányok néha mennyire "halálosan unalmasak" tudtak lenni. Egyesek azt javasolják, hogy cseréljük le õket modernebb írásokra, s bár ezzel nem feltétlenül értek így egyet, az biztos, hogy kortárs, modernebb írók könyveit is bele kellene venni a kötelezõ olvasmányok sorába. Érdemes lenne meghatározni, hogy a kötelezõ olvasmányok X%-a legyen kortárs. Élõ példa rá a Harry Potter vagy a Szent Johanna Gimnázium sorozat, hogy ezekkel sokkal inkább fel lehet kelteni az olvasás iránti érdeklõdést.

Nem használjuk a lehetõségünkre álló eszközöket. Eltiltjuk a gyerekeket órán is a laptoptól, a tablettõl, rosszként bélyegezzük meg õket, ahelyett, hogy azt tanítanánk meg nekik, hogyan kell helyesen használni például az internetet. Hogy a számítógépet nem csak játékra találták fel. A kreatívabb gyerekek különféle írói és rajzpályázatot találhatnak, a magukban affinitást érzõk írhatnak, blogot vezethetnek és megoszthatják írásaikat másokkal. Manapság nagyon fontos a kamaszoknak a széles körben való véleménymegosztás, hogy hallassák a hangjukat. Ki kellene használni a rendelkezésünkre álló technikákat, és úgy meghozni a gyerekek kedvét a tanuláshoz. Például akár egy blogoldalt létrehozni az irodalmi fogalmazásoknak, hogy a gyerekek kommentálhassák és elolvashassák egymás írásait. Biztos vagyok benne, hogy máris sokkal érdekesebb lenne számukra a feladat, mint csak nyûgként a füzetbe körmölni. S, hogy manapság elidegenedünk a fejlõdéstõl, rémülten a fejünket rázzuk, ha szóba kerül a tablet használata az órán. Azon csodálkozom, hogy nem irkatáblán írunk, és füzetet már lehet használni.. A lényeg, hogy tudják használni azt értékes információszerzésre.

Az egyik tanár például egy magyar középiskolában azt találta ki, hogy a diákok hozzanak létre Facebook profilt az íróinknak, költõinknek, és az adott költõ/író stílusában posztoljanak írásokat, verseket, életeseményeket, vagy bármit.Ezzel a fantasztikus húzással elérte, hogy kész mozgalmat indított el, a gyerekek nagyon élvezték, utánanéztek az írók életének, beleásták magukat az életükbe, életeik eseményeibe, verseikbe, írásaikba, és ezzel a cselekvésre késztetõ tanulási módszerrel többet ért el, mintha csak szárazon leadta volna az anyagot.

Használni kell a modern eszközöket, nem tiltani õket. Mert ami tilos, az izgalmas, csak hülyeségre használják majd õket, amit pedig MEGTANÍTUNK használni, az hasznos!

Egy hozzá hasonló újító bevonta az oktatásba a szerepjátékot. A gyerekek "varázslóvá" vagy kalandorrá válhattak, (házi)feladatokat, kreatív feladatokat oldottak meg, ezzel ügyességi pontokat szereztek, fejlõdtek a karaktereik, egy egész kis világot találtak ki, s így a fantáziavilágot ötvözve a valósággal érdekelni kezdte õket a tananyag, versenyeztek egymással, hogy ki teljesít a legjobban, ki gyûjti a legtöbb pontot.

Elõször is ilyen és ehhez hasonló újítások kellenének, s hogy felfogjuk, ami most megy az nem elég.

Fontos az is, hogy tisztában legyenek az internet veszélyeivel már egészen kicsi korban. Mert az, hogy homokba dugjuk a fejünket, az odáig vezet, hogy a gyerek majd titokban (akár a barátja számítógépén) olyanokat olvas/néz, amit nem kéne, olyanokkal beszél és oszt meg személyes információt, akikkel nem kéne. Meg kell õket tanítani erre.

A gyerekek úgy kerülnek ki az iskolából, hogy irreális elképzeléseik vannak, mind az életrõl, a fizetésrõl, a munkáról, a pénzbeosztásról. SEMMIT nem tudnak ezekrõl, mert MI NEM TANÍTJUK MEG NEKIK. És ez a MI hibánk. Szükség lenne az iskolában például olyan pénzügyi órára, ami megtanítja nekik a pénz beosztását, kezelését, bevételi és kiadási lista készítését. Ahol ráláthatnának a mai fizetési helyzetre, hogy mennyi a minimálbér, melyik szakmában mennyit kereshetnének, mennyire nehéz bejutni az adott egyetemre, s mennyire nehéz utána az elhelyezkedés.

Meg kellene tanítani õket önéletrajzot írni, akár a szerepjáték segítségévelállásinterjús helyzeteket gyakorolni, s ahelyett, hogy rossz magyar szokás szerint a hiányosságokra koncentrálunk, az erõsségeket kellene fejleszteni és arra helyezni a hangsúlyt.

Ha nem tanítjuk meg nekik a pénz kezelését, ne csodálkozzunk, hogy huszonévesen bulizásra költik és a diákhitelt két kézzel szórják ki az ablakon hülyeségekre. Nem tanítjuk meg nekik, hogy az élet nem a középiskoláról szól, az élet nem egy kis biztonságos burok. Az életet már elég korán el lehet rontani, és nem lehet kijavítani a jegyet, legalábbis nem egyszerû.

Bár szidjuk az amerikai iskolákat is, ott azért mégis van pár hasznos dolog, mint például a drámaszakkör, a vitakör, s nekünk például kellene pénzügyekkel foglalkozó óra (is). Meg kell tanulniuk, hogy a csordaszellem nem mindig vezet jó útra, hogy nem kell csak azért inni, cigizni vagy drogozni, mert mások azt teszik, s álljanak ki a saját véleményükért (vita kör).

Ha nem tanítjuk meg nekik helyesen használni a számítógépet (nem csak játékra, használják írásra, blogolásra, könyvolvasásra, hiszen a legtöbb kötelezõ is fent van online, vagy könyvvásárlásra, tájékozódásra, informálódásra), ha nem tanítjuk meg nekik, hogyan kell bánni a pénzzel, hogy milyen valójában az élet, akkor ne csodálkozzunk, hogy a végén olyan fiatal felnõtté válik, akinek fogalma sincs az élet dolgairól, éjjel-nappal játszik a gépen, elbulizza a szülei pénzét, nem becsüli meg, ami adatott neki, irreális elképzelései vannak és lenéz minden munkanélkülit. Ha nem adjuk meg nekik a megfelelõ pénzügyi, modern technika használati tudást is, akkor ne csodálkozzunk rajta, hogy modern, olvasni nem szeretõ, pénzhez mit sem értõ, zombikat nevelünk belõlük.