Egymillió regisztrált menekült – a hivatalos adatok szerint ennyi ember érkezett az Európai Unió területére 2015-ben. Az, hogy velük utána mi lett, már kevésbé ismert. Van, aki megtalálta a számítását, más a mai napig menekülttáborban lakik, és olyanok is akadnak, akik úgy döntöttek,nem nekik való az európai élet,és hazamentek.

Iraki menekült és gyermeke Hollandiában. Nem mindenkinek jött be Európa

Forrás: AFP/Emmanuel Dunand

Csalódott ezrek

Utóbbiak kevesebb figyelmet kapnak a hírekben, de az igazság az, hogy 2015 utolsó hónapjaiban megsokszorozódott azoknak a száma, akik visszatértek szülõhazájukba. Persze nem a háborús Szíriából menekülõkrõl van szó, döntõ többségük gazdasági okokból indult el Európa felé, fõleg Irakból.

Senki ne higgye, hogy elszigetelt esetekrõl van szó. Az iraki kormány adatai szerint az európai nagykövetségeiken sokszor csaktúlórában tudják kiállítani a hazatéréshez szükséges papírokat.

„Már több ezer iraki jött haza, és még több ezren akarnak” – nyilatkozta a The Washington Postnak Szattar Novruz, az iraki bevándorlási minisztérium szóvivõje.

Vonaton az Európai Unió felé: nem csak odaút

Forrás: Origo

Szép életrõl álmodott

De miért dönt úgy egy menekült, hogy a sikeres megérkezés ellenére mégis hazamegy? A legtöbben egész egyszerûen többet várnak Európától, nem kapnak állást, vagy olyan erõs a honvágyuk, hogy képtelenek maradni. Így volt ezzel Faiszal Udal Faiszal is, aki 2015 szeptemberében, hosszú és viszontagságos út után érkezett Svédországba.

A 25 éves fiatal a bagdadi oktatási minisztériumban dolgozott takarítóként, amikor úgy döntött, hogy elege van a körülményekbõl, és csatlakozott a Törökországban élõ több millió menekülthöz.

Gyerekkorom óta az volt az álmom, hogy Európába menjek,ahol szép és biztonságos életem, lakásom és rendszeres fizetésem lesz” – mondta a The Washington Post újságírójának Faiszal, aki érkezése után nem sokkal mégis hazautazott.

Rendõrök és menekültek a svéd–dán határon. Nincs kolbászból a kerítés

Forrás: AFP/Stig-Ake Jonsson

Idealizált világkép

A bagdadi kormány szerint a fiatal férfi története egyáltalán nem egyedülálló. A legtöbb iraki gyerek úgy nõ fel, hogy idealizált képe van az európai kontinensrõl.

A hivatalos adatok szerint novemberben779 iraki tett hozzá hasonlóan,ami kevésnek tûnik, viszont duplája az októberi számnak. Ráadásul azok nem szerepelnek a statisztikában, akik szintén önként, de konzuli segítség nélkül utaztak haza.

Néhányan azért utaztak vissza szülõhazájukba, mert nem értették a menekültügyi rendszert, mások semmilyen lehetõséget nem találtak a boldogulásra, és akadtak persze olyanok is, akiknek elutasították a menedékkérelmét, és betartották a szabályokat.

Menekültek alszanak Malmõben. Nincs mindenkinek hely

Forrás: AFP/Copyright: Stig-Ake Jonsson/Stig-Ake Jonsson

„Unalmas volt az élet. Az ételüket pedig még egy macska sem ette volna meg” – jellemezte Faiszal azt a két hónapot, amit egy Malmö melletti menekültszállás vendégeként töltött.

Európába mentem, de rá kellett jönnöm, hogy Európa csak egy idea”– mondta.

Fizetünk, csak menjetek

Bár több százezren a háborúk miatt keltek útra, Faiszal elismerte, hogy õ valóban gazdasági okokból keresett jobb életet. Mivel az európai hatóságok szigorúan próbálják kiszûrni a hozzá hasonlókat, kitalált egy történetet, amely szerint iraki milicisták fenyegetik. Úgy fogalmazott:

ha valóban veszélyben lettem volna, nem jövök haza”.

Faiszal hazatérését végül édesapja fizette, aki korábban 8000 dollárt (2 millió 300 ezer forintot) költött arra, hogy fiait Európába küldje.

Menekülttábor Irak északi részén

Forrás: Anadolu Agency/2015 Anadolu Agency/Yunus Keles

A menekültek hezitálását több ország is igyekszik kihasználni. Norvégia például több ezer dollárt és ingyenes repülõjegyet kínál azoknak, akik önként hazamennek. Egy kétgyermekes család például9300 dollárra jogosult, ha elhagyja az országot.

A bõkezû ajánlattal már körülbelül kilencszázan éltek. Sokan egész egyszerûen azért, mert a skandináv országban két évet kell várniuk, míg legálisan munkát vállalhatnak, otthon maradt családtagjaiknak viszont szükségük lenne a pénzre.

Káosz és rosszindulat

Nem marasztalja õket persze az egyre ellenségesebb hangulat sem, Svédország például ismét bevezette az ellenõrzést a dán határon, Németországban pedig hétfõn ismeretlenek több lövést adtak le egy menekültszállásra.

Az ENSZ adatai szerint az Európába érkezett migránsoknak 8 százaléka iraki, azaz körülbelül80 ezren érkeztektavaly. Sokan közülük akkor indultak el, amikor a televízióban látták, mennyien keltek útnak.

A probléma ezzel viszont éppen az, hogy megnehezítik azoknak a dolgát, akik valóban jogosultak lennének a menekültstátuszra. A hatalmas tömegek miatt kialakult káosz közülük is egyre többeket kényszerít arra, hogy visszamenjenek – ha nem is haza, hanem valamelyik törökországi menekülttáborba.

A legnehezebb döntés

Közéjük tartozik a 42 éves Ibrahim Abdullah, aki jazidiként halálos veszélyben volt Irakban. Akkor menekült el, amikor az Iszlám Állam tavaly megtámadta Szindzsár városát. Az elfogott jazidi férfiakat kivégezték, a nõket szexrabszolgának hurcolták el.

A várost múlt hónapban visszafoglalták a kurdok, de szinte az összes épület romokban hever, az Iszlám Állam katonái pedig még mindig állandó fenyegetést jelentenek, ezért arról szó sem lehetett, hogy Ibrahim oda térjen vissza.A férfi most egy észak-iraki menekülttáborban él.Azt mondja, a hazatérés élete legnehezebb döntése volt.

A nulláról kezdeni

Van, aki úgyis hazamegy, hogy szinte semmije nem maradt. A 34 éves Visszam Razzaq feleségével és négy gyermekével együtt egy bérelt házban élt Irakban, mielõtt Finnországba ment. Taxiját, egyetlen bevételi forrását adta el, hogy ki tudja fizetni a 27 napos utat.

Jazidi menekült kisfiú Irakban

Forrás: AFP/Ahmad Al-Rubaye

Két bátyját megölték, lakóhelyén folyamatos volt a bombázás, ezért úgy gondolta, jogos a kérelme. Abban reménykedett, hogy hamarosan családját is magával hozhatja. Csakhogy Finnországban a másfél hónap alatt mindössze egyszer találkozott a hatóságokkal, és a szélsõjobboldali menekültellenes tüntetések miatt úgy érezte, nem látják szívesen.

Ha csak húsz százaléka igaz lett volna annak, amit elképzeltem, maradok” – mondta az édesapa, aki családjával most szülei házának egyik szobájában él.

„Visszajöttem, és mindent a nulláról kell kezdenem. Minden erõfeszítésem felesleges volt” – tette hozzá.