Sok olyan idõs ember van, akik már nem tudják ellátni magukat, viszont nem szorulnak állandó segítségre sem. Nekik találták ki a házi segítségnyújtás intézményét, amit két éve még mintegy 130 ezer szépkorú vett igénybe Magyarországon. Csakhogy egy évvel ezelõtt, a rászorultsági küszöb emelésével jelentõsen szigorodtak a bekerülés feltételei.

Az ellátásból kiszorultakon próbál segíteni az a kistérségi együttmûködés, melynek keretében kilenc bihari település önkormányzata közmunkások révén igyekszik támogatni az érintetteket. Bevásárolnak nekik, felvágják a tûzifát, kiváltják a gyógyszert, ha kell; éppen, úgy, mint ahogy a házi segítségnyújtás keretében a hivatásos családsegítõk teszik.
Egy álom kapujában

Miközben a hazai népesség elöregedése folytatódik, a fiatalabb családtagok pedig általában nem tehetik meg, hogy munka mellett az elesett rokont pátyolgassák reggeltõl napestig, az idõsgondozás szerepe egyre inkább felértékelõdik. Hajdúdorogon van idõsek napközije, mûködik a szociális étkeztetés, valamint a házi segítségnyújtás intézménye is, mégsem teljes az örömük. „Miután az Európai Unióban 2016 a szépkorúak éve, az önkormányzatunk idén elindítja azt a projektet, melynek révén (reményeink szerint 2017. tavaszán) átadhatjuk a 18-20 fõs, bentlakásos idõsek otthonát” – szaladt elõre az idõben Csige Tamás polgármester.

A városvezetõ a jelenrõl elmondta, hogy az idõsek napközije jelképes összegért napi háromszori étkezést, valamint találkozási és kulturálódási lehetõséget kínál a szépkorúaknak, aki pedig már nem tud az otthonából kimozdulni, azt a házi segítségnyújtás keretében látják el a szakemberek.
Ahol nagy az ínség

Komádiban tavaly karácsonykor 1270 csomagot osztott ki az önkormányzat, ami Tóth Ferenc polgármester szerint jól mutatja, hogy milyen sok rászoruló van a településükön.

– A bihari kisváros idõsek otthonában két telephelyen összesen mintegy 25 fõt látnak el a nap 24 órájában. Ezen kívül mûködik a házi segítségnyújtás, illetve a kistérség kilenc települése közmunka keretében látja el azokat a segítségre szoruló embereket, akik házi gondozásra a szabályok szerint nem lennének jogosultak – vetett számot a lehetõségeikkel a települési vezetõ.

A 2 ezer 650 fõt számláló Bagamérban nagyjából 450, hatvan év feletti ember él. „Mi olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a településünkön mûködik a református szeretetotthon, ahol a családok jó helyen tudhatják az idõs, elesett rokonaikat. Ezen kívül családsegítõ is mûködik a faluban három fõvel, akik minden munkát elvégeznek a ház körül (bevásárolnak, ha kell, kimosnak stb.), amire az idõs embereknek szükségük van. Az ebédet pedig a közmunkások segítenek kihordani. Szóval mindenki teszi a dolgát, nincs is panasz a faluban a szolgáltatásra” – osztotta meg velünk tapasztalatait Orvos Mihály polgármester.
Akik nem adják fel

– Miután csökkent az állami normatíva, voltak olyan szervezetek, amelyek kivonultak a házi segítségnyújtásból. Az önkormányzat nem tartozik közéjük, mi akkor sem engedünk a szolgáltatás színvonalából, ha esetleg az állam kevesebb forrást juttat erre a célra, mint korábban – tudtuk meg Szõllõs Sándortól. Bocskaikert polgármestere elmondta, hogy mûködik náluk egy humán szolgáltató központ, ami a házi segítségnyújtás mellett a gyermekjóléti feladatokat is ellátja.

– A gondozónõk rendszeresen felkeresik otthonukban az idõseket, és amiben csak tudnak, segítenek nekik. Az elvégzett teendõket külön naplóban vezetik, ez tehát megfelelõ módon dokumentálva van – fogalmazott a polgármester, említést téve arról, hogy mûködik náluk idõsek klubja is, ahol a magukat még jól bíró szépkorúak irigylésre méltóan aktív életet élnek.