Több járás népessége akár 50 százalékkal is csökkenhet 2051-re – állítja egy friss elemzés. Tagai Gergely, az MTA Közgazdasági és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának munkatársa egy népesség-elõreszámítást készített, hogyan is alakul majd a járások lakossága a következõ évtizedekben. A kutató a számítás során figyelembe vette a születési és halálozási számokat, az el- és bevándorlást, valamint a korcsoportok alakulását.

Gyorsuló fogyás

A 2011-es népszámlálás szerint kevesebb mint tízmillió lakosa volt Magyarországnak. Az ország népessége 2051-ben várhatóan 8 és 9 millió fõ között alakul. Az alapmodell 8,44 millió fõre teszi a népesség számát. Ez a korábbi idõszakhoz képest gyorsuló ütemû népességcsökkenést jelent, hiszen míg az 1980-as népességcsúcs (10,7 millió fõ) óta mintegy 700 ezer fõvel csökkent az ország lakossága, addig 2051-ig ennek a fogyásnak a kétszerese is valószínûsíthetõ. A negatív forgatókönyv szerint 2051-ben csak 8,01 millióan leszünk, míg a pozitív változat estén 9,07 millióan.

Budapest környéke jól jár

A 2051-ig valószínûsített népességváltozás területi képe járási szinten igen nagy mértékû egyenlõtlenségeket mutat. A népesség-elõreszámítási modell szerint még 35 év múlva is lehetnek olyan járások, amelyek népessége növekszik. Néhány, a budapesti agglomerációban elhelyezkedõ járás esetében a népességnövekedés a 15 százalékot is meghaladhatja. Ilyen például a szigetszentmiklósi, a dunakeszi, a pilisvörösvári, a budakeszi és a gödöllõi járás.

Ezzel szemben az ország járásainak túlnyomó többségében kisebb-nagyobb mértékben csökkenni fog a népesség. A nagyobb városok, megyeszékhelyek járásainak egy része a jövõben is belsõ migrációs célpont marad, így a bevándorló népesség némileg mérsékelheti a természetes népmozgalmi tényezõkbõl következõ fogyást (kaposvári, pécsi, szegedi, kecskeméti vagy szombathelyi járások).

A magyarországi járások népességének változása 2051-ig

Forrás: Klímaváltozás - társadalom - gazdaság: Hosszú távú területi folyamatok és trendek Magyarországon

Komló kiürülhet

A nagyvárosi járások mellett némileg alacsonyabb mértékû vagy csak közepes a valószínûsíthetõ népességfogyás a Magyarország középsõ részén lévõ – de a budapesti agglomeráción kívül esõ – járásokban, a Dunántúl északi és északnyugati térségeiben, illetve Északkelet-Magyarországon.

A népességfogyás mértéke 2011 és 2051 között a magyarországi járások nagyjából felében a 30 százalékot is meghaladhatja. Néhány kivételtõl eltekintve ebbe a csoportba tartoznak Vas, Zala, Somogy, Baranya, Bács-Kiskun és Nógrád megye járásai, illetve Tolna és Békés megye egésze. A legnagyobb mértékû (akár 50 százalékot is megközelítõ) népességcsökkenés a gönci, a tabi, a komlói, a bácsalmási, a bélapátfalvi, a sátoraljaújhelyi és a bátonyterenyei járásokat fogja érinteni – derült ki a tanulmányból.

Fokozódó nyomás

Nagymértékben módosulhat a magyar lakosság korösszetétele is. Valószínû, hogy a gyermekkorú népesség és az aktív korban lévõ lakosság száma és aránya jelentõsen csökken, míg az idõsek arányának számottevõ növekedése feltételezhetõ; arányuk akár az össznépesség 30 százalékát is elérheti az elõre jelzett idõszakban. Mindez a jövõben egyre fokozódó nyomást jelent majd, többek közt a gazdaság vagy a szociális ellátórendszerek fenntarthatóságára.

A 65 évnél idõsebb népesség arányának változása 2051-ig

Forrás: Klímaváltozás - társadalom - gazdaság: Hosszú távú területi folyamatok és trendek Magyarországon

Megroppanás

A helyi népesség-elõreszámítások korábbi népszámlálások eredményei és a népmozgalmi statisztikák alapján készülnek, ahol az adatokon kívül különféle hipotéziseket is alkalmaznak. A legnehezebb a belsõ- és külsõ vándorlás mértékét meghatározni – errõl már Németh Zsolt beszélt az Origónak.

A KSH társadalomstatisztikai elnökhelyettese azt mondta, a 2011-es népszámlálás adatai szerint csupán Pest és Gyõr-Moson-Sopron megyében nõtt a népesség a 2001-es adatfelvételhez képest. Ezzel szemben Békés megyében 9 százalékos csökkenést tapasztaltak. Mindez azt mutatja, hogy a népesség változása térben is rendkívül eltérõ lehet. A változások eredményeképpen egy-egy helyi társadalom rendkívüli módon kiürülhet, szerkezetében megroppanhat, amire a legjobb példa Északkelet-Magyarország.

Jó ezt elkerülni

Németh Zsolt szerint mivel sem a születések, sem a halálozások, sem a vándorlások nem oszlanak meg egyenlõen, pár évtized alatt könnyen kialakulhatnak depressziós térségek. A helyi társadalom teljesen felborulhat, ami azt jelenti, hogy például a 65 év felettiek aránya megnõ, míg a munkaképesek száma csökken. Természetesen a világ összes országában megfigyelhetõ az a jelenség, hogy különféle szegregált térségek alakulnak ki. Az országoknak azonban érdemes figyelniük arra, hogy túlságosan nagy területi különbségek ne alakuljanak ki az adott államon belül.

Rövid távon nem megy

A szakember szerint a most meglévõ különbségek spontán módon belátható idõn biztosan nem egyenlítõdnek ki. A nyugati-európai országokban jelentõs iparág alakult ki arra, hogy a területi különbségeket állami és piaci eszközökkel is csökkentsék. Magyarországon is vannak ilyen törekvések, de ezek hatásait rövid távon nagyon nehéz mérni, mivel az eredmények hosszabb távon jelentkezhetnek, miközben a tervezéskor nem ismert spontán folyamatok hátráltathatják, vagy akár támogathatják is a célok elérését. Gondoljunk például az 1990-es és 2000-es években elõbb nagyon intenzívvé váló, majd lelassuló szuburbanizációra.

A népességcsökkenés nemcsak Magyarországon komoly probléma. Romániában a 2010-es 20 milliós lakosság 2050-re 15 millióra zsugorodhat, Szerbiában a 2010-es 7,4 millióról 2050-re 5,1 millióra eshet a népesség. Még ennél is katasztrofálisabb a helyzet Ukrajnában, ahol 2050-re 35 millióra csökkenhet a népesség a mostani 45 millióról. Oroszországban sem lehetnek nyugodtak, várhatóan 34 év múlva már csak 128 millióan fognak ott élni a mostani 143 millióval szemben.