Az egyik, a református templom, már messzirõl látszik, hiszen a 38 méteres magasságával igencsak kiemelkedik Nagyrábé tetõszintjébõl. És persze a zsindellyel borított torony karcsú formája és négy fióktornya is marasztalólag hat a tekintetre. A kerítésen ma is láthatóak a második világháború puskagolyó nyomai.
Gondját viseli a közösség

Azt már Kiss Dávid lelkipásztortól tudjuk, hogy 1803 és 1809 között közadakozásból építtette a templomot Nagyrábé református közössége. A templom mostani helyén ez az elsõ ilyen jellegû építmény. Nagyrábé a korábbi évszázadok több kisebb településeinek összeépülésével jött létre, és majd’ mindegyik helységnek megvolt a maga szenthelye. A szóban forgó templom építéséhez használt téglát helyben készítették, a faanyag Erdélybõl érkezett és Mayer Károly nagyváradi asztalosmester vezetésével dolgozták be.

– A négy fióktoronynak nincs funkciója, azt minden bizonnyal azért építtették, hogy kitûnjenek a környék települései közül, mint ahogy a templomtorony alakja és magassága is ezt a célt szolgálhatta – válaszolja kérdésünkre Kiss Dávid. – A szenthely dokumentumainak tanúsága szerint a templom mindig kitûnõ állapotban volt, a gyülekezet valódi, gondos gazdája a kívül-belül igencsak tetszetõs épületnek. Az évszázadok folyamán csupán a tetõhéjazatban volt változás: 1909 és 1992 között bádog borította a tornyot, utána kapta vissza ismét a fazsindelyt, amelyet azonban néhány évente meg kell újítani. A már régóta mûemlékvédelem alatt álló templomot legutóbb 2011-ben renoválták, akkor a belsõ falakat, valamint a padozatot teljes egészében megújították. És még egy jellemzõ momentum, hogy mennyire szereti, magáénak érzi templomát a falu református közössége: az építés százéves évfordulójára rendezett ünnepségre a nagyrábéi asszonyok úrasztalt, az Õri család pedig az úrasztal körüli kerítést adományozott.

A templomot télen nem használja a gyülekezet, mert a zsindelytetõ miatt nem lehet fûteni az épületet. A régi mesterek keze munkáját és elõrelátását dicséri, hogy a falazat csupán minimálisan vizesedik.
Párizsból Biharba

A másik épület igazi kuriózum Hajdú-Biharban. A megyében ez az egyetlen francia mintára létesített kastély. Nem csoda, hiszen maguk, a francia történelemben nem egyszer fontos szerepet játszó Echerolles család tagjai építtették. A mai formáját az 1913-1915 közötti átalakításával és bõvítésével elnyert impozáns épület tulajdonosa 2002-tõl egy turisztikai vállalkozás. Az ügyvezetõ Nagy Istvántól tudjuk, hogy az Echerollesek a francia forradalom idején menekültek el Párizsból a jakobinusuk elõl. Az akkori társadalmi változások nem kedveztek a királypártiaknak, az egyik lányuk az uralkodó társalkodónõje volt. Párizsból meg sem álltak Nagyváradig. Ott, pontosabban Biharban rendezkedtek be. Õsszel és télen Nagyváradon, tavasszal és nyáron Nagyrábén éltek. Itt voltak a birtokaik, itt építették fel az igényüknek megfelelõ kastélyokat (a másik a füstpusztai), Kruspér Mária, a másik nagy helyi földbirtokos család leánya révén itt kötött házasságot a két fiatal, a két birtok. Az õ elképzeléseik alapján építették újjá száz évvel ezelõtt a kastélyt. 1948-ban azonban menniük, menekülniük kellett. Argentínában telepedtek le. Napjainkban a dél-amerikai országban, Franciaországban és Budapesten élnek a nagyrábéi Echerollesek. Igen jó kapcsolatot ápolnak Nagy Istvánnal, a turisztikai vállalkozás ügyvezetõjével.

A kastély felújítása már elkezdõdött, a munkálatok a pincét és a tetõteret érintették. A köztük lévõ részeken is nagy erõkkel dolgoznak, sõt az egész épületre megvannak a tervek. Kívülrõl nézve azonban a megújulásnak még nincs nyoma. Viszont a munkálatok haladnak.