Divat vagy reneszánsz, tény, számos helyen tartottak az elmúlt hetekben hagyományõrzõ disznótoros fesztivált. Ezeken a rendezvényeken az adott település, illetve a környékbeli helységek konyhamesterei, hagyományõrzõi készítették el a disznóvágás alkalmával feltálalt legjellemzõbb ételeiket. Ez jó a közönségnek, mert újabb ízekkel ismerkedhetett, de jó a bemutató településnek is, mert továbbéltetik a gasztronómiai hagyományokat.
Nem szeretik a keserût

Hajdúböszörményben Boros Pálné avatott be bennünket a cukros-májas hurka, valamint a kukóleves készítésébe. A kukóleves különlegessége az elkészítés módjában van. A hurka története azonban egy érdekes história. – Hajdúböszörményben is háromféle hurkát töltünk, vérest, tüdõst és májast. A böszörményi ember azonban nem szereti a keserû ízt, ezért a májasba tesz egy kevés cukrot. Nem sokat, csak éppen annyit, hogy elviselhetõvé tegye a máj keserûjét. Ha sokat teszünk, elédesíti, ha keveset, keserûn hagyja a hurkát – magyarázza Boros Pálné, aki ezekkel az ételekkel a családi hagyományt viszi tovább. Generációról generációra adják egymásnak a recepteket. Szentpéterszegen ebben az évben már a tizedik volt a hurka- és kolbásztöltõ fesztivál, amelyre ebben az évben is meghívást kaptak a bihari falu határon túli testvértelepülései. A gasztronómiai érdekességet ezúttal is õk szolgáltatták.
Krumpli és hús

A kémeriek szegfûszeges, paprikakrémes hurkája talán nem is annyira különbözik a Hajdú-Biharban megszokott ízektõl, de a szentjobbiak krumplis hurkája egészen különlegesnek tûnt. Molnár Ibolya, Boros Zsuzsanna és Nagy Katalin érdekes történetet mesélt a krumplis hurka eredetérõl. A gasztronómiai egyediség – mint az kiderül az elbeszélésbõl – valójában nem is hurka, hanem kolbász.

– A sokáig csak magyarok lakta faluba évszázadokkal ezelõtt svábokat és tótokat telepítettek. A svábok csak húst ettek, míg a jóval szegényebb tótoknak a krumpli volt a fõ táplálékuk. Aztán, ahogy az lenni szokott, a fiatalok megtalálták egymást, sváb a tótot, a tót a svábot, vegyes házasságok köttettek, de még akkor is ragaszkodtak korábbi táplálkozási szokásaikhoz. Azért, hogy meglegyen a családi béke, a húst házasították a krumplival, azaz, azokat egy bélbe töltötték – mesélik mosolyogva, majd sandán összekacsintanak és csak kibökik, mi a krumplis hurka valódi eredete: – Évtizedeken át nálunk nem lehetett rizst kapni, és disznótorokban helyettesíteni kellett valamivel. A krumpli volt a legegyszerûbb.