Annának mindenki mondta, hogy a szülés fáj, és a terhességben a legrosszabb rész az utolsó pár hét, mert sok nõ akkor hízik a legtöbbet, a lábujjak akkor változnak a felgyülemlett víztõl túlfõzött baromfivirslikké, és ott a légszomj is, meg a reflux, a vajúdásról meg nem is beszélve. Õ ezt mind nem szerette volna, úgyhogy az orvosával egyeztetve, a várt idõpont elõtt két héttel, elõre meghatározott idõpontban, császármetszéssel szülte meg Danit.
Vanda alig várta, hogy szüljön, direkt olyan orvost és kórházat választott, ahol köztudottan a természetes szülés hívei, de 14 óra küzdelmes vajúdás után komplikációk merültek fel, és császármetszést hajtottak végre rajta.
Kinga 39 évesen szülte elsõ kislányát, a szeme pedig közel 13 dioptriás, az orvosa szerint túl kockázatos lett volna neki a hüvelyi szülés, így császármetszéssel hozta világra a babáját.

Néhány példa a széles spektrumon mozgó okok közül, hogy valakin miért végeznek császármetszést.

Ez a leggyakoribb mûtéti beavatkozások egyike, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint rendkívül fontos, gyakran életmentõ beavatkozás. A hazai gyakorlat szerint elvégzését kérheti (és gyakran kéri is) az anya, a végsõ döntés pedig az orvosé. Nagyon eltérõ okai lehetne annak, hogy anyaként vagy orvosként miért választja valaki ezt a módszert.

A császármetszési gyakorlatnál ketté kell választani az abszolút és relatív okokat, vagyis azokat az eseteket, amikor a felelõs orvos nem dönthet másként, mert valamilyen ok miatt a hüvelyi szülés nem lehetséges vagy rendkívül kockázatos. És el kell különíteni azokat, amikor lenne más választás, de valamiért az orvos vagy az anya a császármetszés mellett dönt.
Ha iker, ha koraszülött, ha beteg, ha komplikált

A legtöbb császármetszést a Honvédkórházban, a Semmelweis Egyetem klinikáin és a Péterfyben végzik, mert itt vannak a legkomplikáltabb esetek. Mindhárom intézményben a szülések több mint fele császármetszés, és mindhárom az úgynevezett progresszív betegellátás csúcsán elhelyezkedõ intézmény, amelyek már nem küldhetik tovább a problémás eseteket.

A Honvédban a hozzájuk tartozó tíz kórház és 1,7 millió lakos súlyos szülészettel kapcsolatos szövõdményeit látják el. A Semmelweis Egyetemen pedig nagyon sok a koraszülés, ott koraszülött intenzív központ (NIC) mûködik, ahol a koraszülöttség miatt végzett császármetszések jelentõsen növelik az ilyen beavatkozások elõfordulását. „A lombikterhességek emelik az iker-, illetve többes ikerterhességek számát, és ezeket az eseteket is csak NIC háttérrel lehet gondozni. Így akkor is császármetszést hajtanak végre az orvosok, ha a gondozásnak köszönhetõen az újszülöttek nem tekinthetõek koraszülöttnek" – fogalmazott az egyetem sajtóosztálya.


A magas kockázatú esetek mellett viszont sok egyéb szempont is növelheti egy kórházban a császármetszések gyakoriságát, és nagyon sokat számít, hogy alapvetõen a kórház illetékes szakemberei miként gondolkoznak a szülésrõl.

A Péterfy kórházban szintén a szülések több mint fele császármetszés. Dr. Magyar Zoltán szülész fõorvos ezt a babák magas születési súlyával, az anyák életkorával, alacsony fájdalomtûrõ képességével magyarázta, illetve azzal, hogy gyakran végeznek császármetszést az anya kérésére. Ebben a kórházban a weboldalon is feltüntetik, hogy egy speciális császármetszési technikát használnak, amivel csak 15-20 perc a mûtét.

„A mai felfogás túlhaladta az »Isten adta, Isten elvette« magyarázatot a magzat elvesztésére. A várandós nõk manapság egy-három terhességet terveznek, gondolkodásukba még egy korai vetélés pszichés feldolgozása sem fér bele. A terhesgondozás során szedett vitaminok megnövelik a magzatok születési súlyát is.
A mai ifjúságnak a fájdalomtûrõ képessége sem a régi. 

Egy normál szülés kb. tíz óra hosszat tartó vajúdása még a legkorszerûbb szülési fájdalomcsillapítás ellenére sem elfogadható a számukra, elfáradnak és akkor még nem beszéltünk a patológiás esetekrõl” – fogalmaz dr. Magyar, és hozzáteszi, hogy a koraszülések mellett a terhesség indukálta cukorbetegség, a magas vérnyomás, a görccsel szövõdött terhességek nagy száma is növelik a császármetszések számát.
Az anya tudja, mit szeretne

Habár a legtöbb kórház hasonló szolgáltatásokat kínál (apás szülés lehetõsége, ún. rooming in rendszer, amikor az újszülött folyton az anyjával lehet, az anya vágyainak megfelelõ szülésterv kialakítása, szülésfelkészítõ tanfolyamok), mégis úgy tûnik, hogy a szakmai indokok mellett komoly eltérés van a kórházak szüléssel kapcsolatos szemléletében. A szülõ anyák rövid tájékozódás után pontosan tudják, hogy melyik az a kórház, ahol – ha nagyon ragaszkodnak egyik vagy másik módszerhez – olyan módon szülhetnek, ahogyan szeretnének.

Azokban a kórházakban, ahol a legalacsonyabb a császármetszések aránya, így például a dombóvári kórházban, a fõvárosi Szent István kórházban vagy a kazincbarcikai kórházban nem végeznek kora- vagy komplikált szüléseket, és állítják, kimondottan a természetes szülés hívei. „Abból indulunk ki, hogy a szülés természetes, élettani folyamat, amelybe orvosilag beavatkozni csak alapos indok alapján szabad” – fogalmaz például Dr. Kerekes László, a dombóvári Szent Lukács kórház fõigazgatója. A Szent István kórház orvosigazgatója, dr. Müller Péter pedig azt emelte ki, hogy vállalják a medencevégû fekvés esetén a babák megfordítását, és gyakori a császármetszés után a kockázatmentes spontán hüvelyi szülés is. Ugyanakkor náluk sincs (a legtöbbször császármetszésben végzõdõ) koraszülés: akinél a 35. hét elõtt beindul a szülés, máshová irányítják.

Arra viszont nem igazán van reális magyarázat, hogy a nem magas kockázatú esetekre szakosodott, döntõen egészséges pácienseket fogadó városi kórházakban miért van akár 15 százaléknyi eltérés a császármetszéseket tekintve (itt láthatja az összes kórházra vonatkozó adatsort). Egy példa: Esztergom és Kazincbarcika nagyjából azonos méretû városok, hasonló születésszámokkal és többségében egészséges szülõ nõ páciensekkel. Az OEP adatai szerint a 2014 novemberétõl 2015 októberéig tartó egy évben így alakultak ezekben a városokban a szülések:


Dr. Kanász Gábor, az esztergomi kórház fõigazgató fõorvosa az Indexnek három okkal magyarázta az országos átlagnál magasabb császárarányt az intézményében. Egyrészt „az édesanya elvárja, hogy gyermekét császármetszéssel szülje meg. Ezt sokszor nem sokkal a fogantatása után közli is a szülész orvosával. Másrészt kevés szülész vállalja a farfekvéses szülések spontán levezetését, vagy a harántfekvéses babák megfordítását. Hasonlóan sokan óvakodnak a megelõzõ császármetszés utáni spontán szülés levezetéstõl.” Harmadikként az ellenséges jogi környezetet emelte ki, véleménye szerint „sokkal kevesebb kártérítési ügy van az elvégzett császármetszésekbõl, mint a nem elvégzettekbõl.”
Nincs általánosan elfogadott protokoll

Magyarországon a kórházakra van bízva, hogy meghatároznak-e saját szakmai irányelveket, illetve hogy milyen szempontokat mérlegelnek a szülések levezetésekor. A WHO korábban ugyan azt javasolta, hogy 10-15 százaléknál ne legyen nagyobb a császármetszések aránya adott populáción belül, de aztán finomítottak az ajánláson, és 2015-ben azt írták, hogy inkább nem állapítanak meg elvárt arányt.

„A WHO eredményei szerint ahol a császármetszések aránya az országokban megközelíti a tíz százalékot, az anya- és csecsemõhalandóság csökken. Ugyanakkor a 10 százaléknál magasabb császármetszési arányszámok nem hozhatóak összefüggésbe az anya- és csecsemõhalandóság csökkenésével” – fogalmaznak. Az Egészségügyi Világszervezet a császármetszést egy olyan fontos beavatkozásnak tartja, ami életeket ment, de úgy vélik, a fennálló komoly komplikációs lehetõségek miatt mindenképpen a páciens egyéni esetét mérlegelve érdemes elvégezni. „Jelentõsen magasabb költségei miatt a szükségtelenül elvégzett császármetszések magas aránya forrásokat vonhat el a túlterhelt és gyenge egészségügyi rendszerekben” – fogalmaznak állásfoglalásukban.

Nem készült arra vonatkozóan kimutatás, hogy ez nálunk így van-e. Magyarországon a császármetszés után 183 ezer forintot fizet az OEP, a sima hüvelyi szülés után pedig 89 ezret. Nem vizsgálja a finanszírozással foglalkozó állami szervezet, hogy a kiemelkedõen magas császármetszési aránnyal bíró kórházakban elõfordulhat-e anyagi okok miatti visszaélés, az OEP-nél azt mondták, „nincs ok feltételezni, hogy az eltéréseknek finanszírozási okai lennének, több mint valószínû, hogy a háttérben más, magyarázható szakmai okok állnak”.

Fotó: Bob Owen/san Antonio Express-new

A magyar kormány által elfogadott általános irányelv a hazai császármetszésekre vonatkozóan jelenleg nincs, mondta az Indexnek az Emberi Erõforrások Minisztériuma, de azt is hozzátették, hogy éppen fejlesztenek egyet, csak nem lehet tudni, mikor lesz kész. (A legutóbbit még a Gyurcsány-kormány idején adta ki az Egészségügyi Minisztérium.) Tehát se az egészségüggyel foglalkozó államtitkárság, se az OEP nem vizsgálja, hogy a nagy aránybeli eltérésnek mik az okai. Az OEP úgy fogalmaz, hogy „a szülést levezetõ orvos kompetens meghozni a döntést, hogy adott esetben a szülés levezetésének milyen módját tartja szakmailag indokoltnak.”