Beszámolóik alapján a senki földjére kényszerített menekültek helyzete nemhogy javult, de újabb jogsértések érték õket.
A bevándorlási hivatal mindent letagad.

„Az utóbbi napokban néha száznál is többen torlódtak össze a kerítésnél. Az embereknek nincs sátruk, nincs takarójuk, a szabad ég alatt kell éjszakázniuk. Nincs víz és tisztálkodási lehetõség sem” – írta le a déli határon kialakított tranzitzónák állapotát az ENSZ menekültügyi szervezetének (UNHCR) szóvivõje, Simon Ernõ az Indexnek.

A magyar hatóságok embertelen bánásmódjában új elem, hogy szétszakítják a családokat.

„A tranzitzónába teljesen ad hoc módon engedik be az embereket. Nem úgy tûnik, hogy kidolgoztak volna bármilyen rendszert a beengedésre – ismertette a módszereket Simon Ernõ. – Idõnként megnyitják a kaput, és teljesen ötletszerûen választanak ki embereket, akik beléphetnek. A napok óta a szabad ég alatt várakozók érthetõen tolonganak, és hamarosan kaotikus állapotok alakulnak ki. Az átláthatatlan beengedési mód rengeteg konfliktus forrása.”

A UNHCR szóvivõje beszámolt esetekrõl, amikor a hatóságok még azzal sem törõdtek, hogy a teljes családot beengedjék a tranzitzónába. Volt olyan nõ, aki csak egyik gyerekével nyert bebocsátást, a többi gyereke a kerítésen kívül rekedt éjszakára.
Tranzitzóna = szerencsétlen emberek szívatása

Nemrég két riportban mutattuk be, hogy milyen embertelen állapotokat teremtett a kormány a szerb–magyar határon mûködõ tranzitzónák körül.

A tranzitzónákat azzal a jól hangzó ígérettel üzemelték be, hogy ott legálisan léphetnek be a Magyarországon menedékjogért folyamodó menekültek. Nem kell betörni az ajtót, aki kopog, azt fogadjuk, hangoztatta Lázár János, Kósa Lajos és Kovács Zoltán is.

Hamarosan kiderült, hogy a menekültek valóban élnének a legális belépés jogával, ha ezt lehetõvé teszik számukra. A magyar állam válaszul azonban nem az ügyintézésre koncentrált, hanem mindent megtett, hogy a háború elõl menekülõ, és már traumatizált emberek életét tovább nehezítse.

A legális bebocsátást kérõket zárt kapu fogadta, és százak kényszerültek arra, hogy akár egy hétig is rostokoljanak a kerítés külsõ oldalánál, ami Magyarország területe ugyan, de mintha ott nem lennének érvényesek a törvények.

A tranzitzónából pedig csak a családok kerültek egy napon belül táborba, a férfiak börtönkörülmények közt várták ügyük elbírálását. Cikkeink megjelenése után egy héttel a helyzet tovább romlott.
Szemétben élnek

Lapunk két újságírója Röszkén legalább hetven embert látott a zárt kapu köré tömörülve. A tömegben sok volt a gyerek, a csecsemõk sírtak, a szülõk pedig arra panaszkodtak, hogy 2-7 napja várakoznak a kerítésnél. Az egyik nap két afgán család léphette át a vágyott kaput, de senki nem tudta, mi alapján választották ki éppen õket.

Fotó: Huszti István

Az Eötvös Károly Intézet munkatársát a tompai tranzitállomáson tapasztaltak sokkolták:

„Nincs mosdási lehetõség, ivóvíz, vécé, semmi az égvilágon. Nincsenek sátrak sem, tehát a szabad ég alatt alszanak [...]. Takaróik se nagyon vannak, a UNHCR osztott párat, de azok vékonyak, semmit nem melegítenek” – írta jelentésében Köves Nóra.

A terület „tiszta szemét, mert szemetes zsákot sem kapnak, hogy takaríthassanak maguk után, vagy az elõttük lévõk után. Éjszakánként jobb híján így a szemetet gyújtják fel, hogy ne fagyjanak meg” – szólnak lapunknak küldött sorai.

Simon szerint a családosok élveznek valamifajta elsõbbséget, de még nekik is több éjszakát kell eltölteniük a szabadban. A magyar rendszer semmi egyébre nincs tekintettel: egy terhes nõnek ugyanúgy napokat kellett kinn a szeles mezõn táboroznia, mint a férfiaknak.

Forrásaink Tompán, a kerítésen kívül tíz kísérõ nélküli fiatalkorúval találkoztak, akiknek bár szintén védelmet kellene élvezniük, ugyanúgy napok óta vártak, mint a többiek. A belépést napokig megtagadták egy súlyos beteg férfitõl is.
Se orvos, se élelem

A hatóságok legfõbb tevékenysége továbbra abban merül ki, hogy igyekeznek elüldözni a segítõ szándékkal érkezõket.

A szabadban éjszakázástól rengetegen betegek, de a magyar szervek orvosokat nem engednek be a területre. Bár jelenleg többen is igyekeznek engedélyt szerezni arra, hogy legalább az orvosok látogathassák a menekülteket, egyelõre nem kaptak engedélyt.

Állítólag a BÁH napi egyszer oszt élelmet, de forrásaink távolságtartóan annyit mondtak, hogy nem tudni: milyen élelmet adnak, és az hány embernek elég. Legálisan még az UNHCR emberei léphetnek be a területre, õk igyekeznek élelemmel ellátni a kormány ígéretével csapdába csalt embereket.

Fotó: Huszti István

Köves Nóra sorai képet adnak arról, hogy mit kell vállalnia annak, aki mégis segíteni szeretne.

Volt nálunk a kocsiban néhány kiló alma, és azt megpróbáltuk volna normális módon odaadni nekik, de persze a lezárt részre a magyar rendõrök nem engedtek be, így az egyetlen lehetõség az az volt, hogy átdobáltuk nekik a kerítés fölött. Ez szakmailag a legrosszabb, amit ételosztásnál tehetsz, de itt választani kellett, hogy vagy így adjuk oda és nem jut mindenkinek, vagy nem esznek egyáltalán. Nagyon embertelen és megalázó volt az egész helyzet, nekem is, hogy a bedobált almákra húszan vetették rá magukat, és az aki megkapta, kb. három perc alatt megette, mert annyira éhes volt.

A tranzitzónák körüli áldatlan állapotokat megvizsgálta a Human Right Watch (HRW) nevû nemzetközi jogvédõ szervezet is. Lydia Gall is a fenti állapotokról számolt be az Indexnek, kiemelve: az ügymenet nemzetközi jogi, és emberi jogi problémákat is felvet.

A HRW magyarországi képviselõje szerint a tranzitzónákat szabályozó rendszer rossz, átláthatatlan, és alkalmatlan a helyzet humánus kezelésére.
Még mindig nem úgy van, ahogy azt láttuk

Kérdéseinkkel ismét megkerestük a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt (BÁH), akik elõzõ nyilatkozatukhoz hasonlóan tagadták, hogy a fenti problémák elõfordulnak a tranzitzónákban, és azok elõtt.

Az érdeklõdõk alább olvashatják kérdéseinket, majd a BÁH válaszát.

1. Mi alapján válogatják ki, hogy a kerítés túloldalán várakozók közül kik kapnak bebocsátást a tranzitzónába?

2. Kik élveznek elõnyt a beengedésnél?

3. Miért nem élveznek elõnyt beteg emberek, terhes nõk, akiket forrásaink szerint napokig várakoztattak a kerítés elõtt?

4. Milyen elv teszi lehetõvé, hogy fél családokat engedjenek csak be? Legutóbb elõfordult, hogy egy nõt egy gyerekével beengedtek a tranzitzónába, de hiába kérte, további gyerekeinek kinn kellett várakozniuk éjszaka.

5. Ellenõrzi valaki, hogy mindezek az esetek nem a helyszínen szolgálatot teljesítõk túlkapásai? Vagy a fentiek az itt kialakított rendszer természetes velejárói?

6. Miért nem biztosítanak folyóvizet, tisztálkodási lehetõséget, fedett területet a kerítés elõtt feltorlódó embereknek? Hiszen õk a magyar kormány által biztosított lehetõség hírére léptek be az országba.

7. Miért kell a férfiaknak hetekig a tranzitzónában várakozniuk, miközben a családokat továbbviszik a nyitott táborokba?

8. Valós lehet az a szakértõk közt terjedõ elképzelés, hogy szándékosan alakítanak ki nehéz és átláthatatlan körülményeket, hogy elriasszák a legális úton érkezõket?

9. Hány embert engednek be naponta a tranzitzónákba? Miért csökkentették le a napi felvételi számot százról?

A BÁH válasza:

Mint azt már korábban hangsúlyoztuk elsõsorban a sérülékeny csoporthoz tartozók kerülnek beengedésre a tranzitzónába, tehát kisgyermekes családok, idõs, beteg emberek. Esetükben a jogszabály értelmében nem alkalmazható a határon történõ eljárás, hanem regisztrációjukat követõen beszállításra kerülnek valamely befogadó állomásra, ahol az általános szabályok szerint kerül sor kérelmük elbírálására. Ebben az évben a tranzitzónába belépõ külföldieknek mintegy 80%-át szállította a hatóság a tranzitzónából nyitott befogadó állomásra.

Az egyedülálló férfiak nem sérülékeny csoportba tarozók, így õk a menekültügyi eljárásuk idejére a hatályos jogszabály szerinti tranzitszálláson tartózkodhatnak, ahol a Hivatal szállást, tisztálkodási lehetõséget, napi háromszori étkezést és orvosi ellátást biztosít számukra. Mind addig ott maradhatnak, amíg tart a menekültügyi eljárásuk, beleértve a bírósági felülvizsgálatot is. Ha négy hét alatt nem születik ügyükben jogerõs döntés, akkor átszállításra kerülnek a Hivatalhoz tartózó befogadó állomások egyikére, ahol az eljárás az általános szabályok szerint kerül lefolytatásra.

Minden esetben figyelemmel vagyunk a család egységére, a tranzitba történõ beengedés elõtt anyanyelvi tolmács segítségével tisztázzuk a családi kapcsolatokat és így engedjük be a kérelmezõket. Elõforduló eset, hogy az egyedülálló férfiak megkísérelve a hatóság félrevezetését nem valós családi kapcsolatokra hivatkoznak és próbálnak valamely családhoz csatlakozni.

Ismételten hangsúlyozni szükséges, hogy közvetlenül a tranzitzóna elõtti területen fogyasztásra alkalmas ivóvíz van, ahol tisztálkodni is tudnak a külföldiek. A tranzitzónák elõtt várakozók számára minden nap élelmiszercsomagot osztunk, szükség esetén a gyermekek részére bébiételt, bébitápszert és tejet biztosítunk.

Visszautasítjuk a 8-as kérdésben megfogalmazottakat. Egyben hangsúlyozzuk, hogy ezek a személyek nem legálisan léptek be az Európai Unió területére és szabálytalanul haladtak át olyan országokon, ahol volt lehetõségük a menedékkérelem benyújtására. Ezzel azonban nem kívántak élni, hanem szabálytalan módon tovább indultak úti céljuk felé, amely egyértelmûen nem Magyarország.

Cáfoljuk egyben, hogy átláthatatlan körülmények lennének a tranzitzónában. A 9-dik kérdésre válaszolva, nem került csökkentésre a napi limit. A korábbiakban leírtakat tudjuk csak megismételni, miszerint a külföldiek meghallgatásának ütemétõl függ, hogy egy nap hány kérelmezõt tudunk beengedni a tranzitzónákba, számszerû limit nem került meghatározásra.

2016. április 20.