A bizalom talán a legfontosabb összetevő egy jó párkapcsolatban. Lehet, hogy nagyon jól passzoltok a szexben. Lehetnek azonosak a céljaitok, álmaitok, vágyaitok. Lehet, hogy órákig tudtok beszélgetni egymással, de bizalom nélkül az egész semmit nem ér.

Van, akinek a bizalom természetes állapot: amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője, addig meg vannak győződve a másik hűségéről. Ők a szerencsés kisebbség, akiket ugyanúgy érhet kínos meglepetés időnként, de legalább a lehető legjobb esélyekkel indulnak neki egy új kapcsolatnak. Ha valakiben megbízunk, akkor a tenyerébe tesszük a szívünket, hogy vigyázzon rá. Értékes ajándék, és kell hozzá némi bátorság.

Aztán ott vannak a többiek, a sebesültek. Ha korábban nagyon nagyot csalódtál, vagy olyan szülőkkel nőttél fel, akik csalták egymást, akkor körülbelül annyi értelme van számodra megbízni a másikban, mint beállni egy négysávos autópálya közepére abban a reményben, hogy senki nem gázol el. Természetesen a két véglet között is sokan vannak, és mindenki hol egy kicsit erre, hol egy kicsit arra húz egy-egy kapcsolatban. Mégis, mi a „normális” szintű féltékenység?

A jó

Mindenki féltékennyé válik néha. Ha szereted a párod, és úgy érzed, valaki a flörtölésével fenyegetést jelent a kapcsolatotokra nézve – még ha tudod is, hogy sosem csábulna el a párod -, teljesen normális egy kis birtokháborítás miatti furcsa féltékenységet érezni. Az ilyen általában két másodperc alatt múlik el, amikor a kedvesed legközelebb átkarol, vagy úgy néz rád. Ha nem ez történik, talán a nem megfelelő embert választottad. Ha egy „normális” ember valaki olyannal folytat kapcsolatot, aki valahogy mindig a rossz gombokat nyomkodja, az összes „normálissága” sutba kerül, és simán elképzelhető, hogy ésszerűtlenül és vadul féltékennyé válik.

Néha a féltékenységnek igen is van alapja. Ha a partnered múltjában gyakori a „laza” párkapcsolat, a játszadozás és a megcsalás, vagy tett valami olyat, amivel kiérdemelte a bizalmatlanságod, akkor bölcsen teszed, ha nyitva tartod a szemed.

A rossz

A normális féltékenység és a túlzott féltékenység között a különbség a következő: a túlzottan féltékeny ember gyakorlatilag mindenkivel megtapasztalja az érzést, akivel csak randizik. Akár Teréz anya vagy egy arkangyal is lehetne a randi tárgya, akkor sem tudná őt meggyőzni arról, hogy nem másvalakivel hancúrozik, amikor kissé elhúzódik a bevásárlás. A legtöbb féltékeny ember tudja, hogy ez probléma. Amikor lehiggadnak, általában rájönnek, hogy ésszerűtlenül viselkedtek. A gond az, hogy egy féltékenységi roham kellős közepén az ember elveszti a józan ítélőképességét, és csak egyetlen dolog hajtja: a kétségből és bizonytalanságból fakadó düh.

A féltékeny emberek kissé torzítva látják a világot, és ott is veszélyt látnak, ahol egyáltalán nincs. Ennek sok köze van az önbecsüléshez: ha ki vagy békülve önmagaddal, sokkal valószínűbb, hogy így gondolkozol: „Miért akarna bárki mást a párom, ha egyszer itt vagyok neki én, és engem szeret?” Az egészséges egó nagyszerűen óv a féltékenységtől.

A csúf

Az extrém féltékenység emberek életét teszi tönkre, és mindenképpen kezelni kell valahogyan. Az egyik férfi bedrótozta a lakást, hogy távollétében rögzítse az asszony félrelépésének hangjait, és ezzel bizonyítsa hűtlenségét. Erre minden megtakarított pénzüket felhasználta, és persze a nőnek egyáltalán semmilyen viszonya nem volt senkivel. Egy másik bizarr esetben a férfi azzal vádolta a feleségét, hogy az éjjel, az alatt a néhány perc alatt, amíg kiment a mosdóba, lépett félre.

Az oda-vissza féltékeny párokat könnyű felismerni: mindig otthon maradnak.  A kanapé és a tévéképernyő között semmilyen veszély nem fenyegeti őket, míg ha nyilvános helyre mennek, óhatatlanul feltűnnek az ellenkező nem képviselői is. Néhányan olyan betegesen féltékenyek, hogy azt sem viselik el, ha a párjuk a tévében vagy moziban nézi a vonzó külsejű embereket – ilyenkor még a híradó is problémás program lehet.

A féltékenység ára

A legszomorúbb az egészben az, hogy a féltékenység nem hogy nem tartja vissza a másikat az esetleges hűtlenségtől, hanem egyenesen előidézi azt. Ha elég gyakran gyanúsítgatsz valakit azzal, hogy viszonya van, végül azt fogja gondolni, akár lehetne is neki. A másik nagy félelme a féltékeny embernek az, hogy a párja elhagyja – nos, ha továbbra is ennyire féltékeny, ez valószínűleg be is fog következni.