– mondta Sólyom László az Orbán-kormány oktatáspolitikájáról. A diagnózis egy szerda esti vitán hangzott el, amit a konzervatív, de kritikus értelmiségiekbõl álló Eötvös József Csoport rendezett az oktatási válságról. Ez ugyanaz az egy éve alakult civil kör, melyben Orbán populizmusáról is elég szókimondóan beszéltek, most többek között Bod Péter Ákos, Kádár Béla, Chikán Attila, Lányi András volt jelen, Schiffer András az ajtóból figyelte a beszélgetést. „Olyan égetõen fontos problémákat tárgyalunk, amelyeket egyetlen kormány sem tudott megoldani: szegénység, egészségügy, iskola  – vezette fel a mostani vitát az orvosbárókról szóló Index-cikket is felidézve a volt köztársasági elnök.

Setényi János, Porogi András, Jakab András és Sólyom László
Fotó: Huszti István

Sólyom csak kivételes alkalmakkor szokott nyilvánosan megszólalni, így már annak is volt jelzésértéke, hogy elvállalta a moderátori szerepet. Ez az oktatásügy jelentõségének szólt, de volt elõzmény: a tanártiltakozások idején egy budai iskola elõtt õ is felvette a kockás inget. Most Sólyom László a tanári mozgalmat elindító miskolci tanárokat bátorságukért dicsérte, és arról beszélt, hogy távlati víziók nélkül nem lehet egyetlen területet sem megreformálni.
A kormány a tanárok önképére mért támadást

A pedagógusok úgy érzik, erõszakot tesznek rajtuk

– mondta elõadásában Porogi András, az egyik budai elitgimnázium, a Toldy igazgatója, aki azt próbálta elmagyarázni annak, aki nem értené, hogy miért dühösek a tanárok. Szerinte a pártszimpátiáktól függetlenül meglévõ elégedetlenség fõ oka, hogy a tanárok önképe megkérdõjelezõdött a centralizáció során: „Ez egy autonóm terület, az igazgató sem tud beleszólni abba, hogy mi történik az osztályteremben.” A pedagógusok leginkább azért dühösek – mondta –, mert ezt az ethoszt érte támadás; ezzel függ össze az is, hogy a tanárok ennyire gyûlölik az életpálya-modellt:

Komoly bravúr volt, hogy úgy sikerült átlagosan 30 százalékos béremelést adni, hogy aki kapta, az is utálta az egészet.

Bár a reformok több elemét, például a tanári önértékelések rendszerét önmagában hasznos modernizációs lépésnek tartja, Porogi András szerint sok igazság van abban, hogy a tanári munka nem egy hivatalnoki munka. „A focistától sem követelik meg, hogy minden passza után írja le, hogy csináltam egy beadást. A tanároknak annyira nem hivatali a szocializációjuk, hogy nem is értik, mire jó egy ilyen nyilvántartás, és mire jó, hogy hazudniuk kell, mert kell, a tanári munka ugyanis összetettebb annál, hogy tényleg minden elemét regisztrálni lehessen.”
Lövésük sincs a kreatív feladatoknál

Bár a mostani tárgyalások után racionálisabb kompromisszumokra számít, Porogi aggódik, mert egyik oldal részérõl sem lát igazán koncepciózus elképzeléseket. Ilyesmit hiányolt Setényi János oktatáskutató is, aki konzervatív húrokat pengetett: hagyományos mûveltségi kánon ötvözése a modern tudással, az iskola nem lehet csak a boldogság helye, a tanulással járó szenvedés elõrevihet. Õ a lengyel reformokat ajánlotta a közönség figyelmébe: ott az erõs központosítás brutális körzetesítéssel és infrastruktúrafejlesztéssel, az iskolarendszer átszabásával, a felsõtagozat nagy pedagógiai reformjával járt együtt – az eredmény, hogy a lengyelek ma már Európa élvonalában vannak a nemzetközi felmérések szerint.

Setényi János
Fotó: Huszti István

Ugyanezeken összességében a magyar diákok a középmezõnyben ragadtak, de a kreatív problémamegoldási teszteken sokkal rosszabb a helyzet – ezeken a magyar gyerekek Európában csak Bulgáriát és Macedóniát elõzték meg. Amikor komplex, életbõl vett feladatokat kellett csoportosan megoldani, a magyar diákok egyharmada bele sem tudott kezdeni a munkába – vázolta Setényi –, „nem is tudták értelmezni, hogy mit is kellene csinálniuk”. A nemzetközi vizsgálatokban az elitbe tartozó magyar tanulók úgy teljesítenek, mint egy jobb oktatású ország átlaggyereke, hangzott el, leszûrve az elitkiritikai konferenciába illõ tanulságot:

A szürke elit, mely itthon csúcsnak tartja magát, nemzetközileg csak kínosan átlagosan tud teljesíteni.

A magyar oktatási helyzet ennek ellenére (meg a legalább ilyen súlyos szegregáció dacára, arról nem beszélve, hogy mintha nem is lenne: nálunk ugyanis nagyjából mindenkibõl az lesz, amilyen helyre születik) Setényi János szerint azért nem teljesen tragikus, az oktatási rendszerünk bizonyos szempontból még viszonylag fejlettnek is mondható. Éppen ezért okozhatott azonban ekkora feszültséget a Klikes-centralizáció: „ez egy radikális ügy, ami komoly feszültséget gerjesztett a plurális oktatási rendszerben, mely ellenállt ennek az egyszerûsítésnek”.

És hogy mi lenne az egész célja, ha valódi célokról lehetne beszélni: „Az iskola lehetõleg ellentársadalom legyen. Sziget, mely ellenállásra is képessé teszi a gyerekeket, azzal szemben is, amit az utcán és a televízióban látni” – osztotta meg álláspontját Sólyom László.