A KSH-adatok szerint hazánk több ponton is jelentõsen elmarad az OECD-átlagtól is, például az ápolószemélyzet száma és a kórházi nõvérek bére tekintetében. Miközben tavaly 100 ezer lakosra az OECD-átlag szerint 91 ápoló jutott, addig ez nálunk csupán 64 volt. A nõvéri diplomát kapottak száma sem kedvezõ, egymillió lakosra az OECD-átlag 470, nálunk viszont csupán 340, emellett kevesebb, mint a fele az átlagnak a kórházi nõvérek bére is.

A Magyar Nemzet szerint a háziorvosok 2014-ben átlagosan 11 ezer beteget láttak el, 29 százalékkal többet, mint 1990-ben. Egy napra 45 páciens jutott, így a háziorvosoknak átlagosan 5 percük volt egy vizsgálatra. Az állandó orvos nélküli háziorvosi praxisok száma is nõtt, 2014-ben 322 praxisban helyettesítettek, ezek közül 253 esetben olyan praxis feladatait látták el, amelyben egyáltalán nem volt állandó orvos.

A mutatók szerint az unió ötödik legkedvezõtlenebb halálozási rátája a magyaroké, két, nálunk félmillióval nagyobb lélekszámú országban, Portugáliában és Csehországban 107, illetve 109 ezren haltak meg 2013-ban, míg Magyarországon 127 ezren. 2015-re ez tovább emelkedett, akkor már 131 600 ember vesztette életét.

Kiderült az is, hogy hazánkban nemtõl függetlenül a Budapesten élõk számíthatnak a leghosszabb életre. A budapesti férfiak az átlagnál 2, a nõk 1, az Észak-Magyarországon élõknél pedig 4, illetve 2,5 évvel élnek tovább. Az élet várható hosszát a lakóhelynél sokkal erõsebben befolyásolja a legmagasabb iskolai végzettség. Az alapfokú és a felsõfokú végzettséggel rendelkezõk várható élettartamának különbsége Magyarországon a férfiak esetében 11, míg a nõknél 5 év.

A napokban szintén a Magyar Nemzet írta meg, hogy jelenleg 40 napot is várni kell egy kardiológiai vizsgálatra, míg a Népszabadság arról írt, hogy a sebészeti és a fül-orr-gégészeti rendelésre átlagosan már 2-3 nap alatt bejuthatnak a betegek, ezzel szemben a nõgyógyászati idõpont már másfél hétbe telhet.