A relatív szegénységet, vagyis azt, hogy senki ne keressen kevesebbet, mint a medián jövedelem 60 százaléka, már sokkal drágább lenne felszámolni, ehhez a magyar GDP 0,9 százalékára lenne szükség. Az ILO minden országra kiszámolta, hogy a GDP vagy a kormányzati költések hány százalékára lenne szükség a szegénység felszámolásához, amit ezen az interaktív térképen nézhet meg.  Az ILO legfrissebb tanulmánya szerint
ahhoz, hogy 2030-ra felszámolják a világon a szegénységet,  évi 600 milliárd dollárra lenne szükség,

vagyis 15 év alatt nagyjából 10 trillió dollárt kellene elkölteni.  A fejlõdõ és fejlett országok lakosságának 36 százaléka él ma naponta kevesebb, mint 3,1 dollárból. Az ILO jelentése szerint az elmúlt 26 évben rengeteg embert sikerült kihúzni a mélyszegénységbõl, de a fejlõdés hullámzó és bizonytalan, és míg a közepesen fejlett országokban látványosan csökkent a szegénységben élõk száma, addig az alacsony jövedelmû országokban még mindig a lakosság 47 százaléka él mélyszegénységben. A fejlett országokban, például az EU tagállamaiban pedig az elmúlt években még nõtt is a szegénységben élõk száma.

Viszont csak azzal, hogy pénzt öntünk a problémára, az ILO szerint nem lehet megoldani a tartós szegénység problémáját, a jövedelmek átcsoportosítása mellett több és jobb minõségû munkahelyekre és jobb szociális ellátásokra van szükség. A fejlõdõ országokban a szegénységben élõk egyharmada dolgozik, viszont rossz feltételek között és mindenféle szociális védelem nélkül dolgoznak éhbérért.

Fotó: The Age

Éppen ezért az ILO szerint a szegénység elleni legjobb fellépés az lenne, ha a kormányok olyan politikákat dolgoznának ki, amelyek minõségi munkahelyeket teremtenek, kiszélesítik a termelõi bázist, megerõsítik a munkahelyi jogokat és védelmet és javítják a szegénységben élõk munkaerõ-piaci kilátásait.