Pénzügyi körökben általánosan elfogadott tény, hogy a részvénybe való befektetésnek hosszú távon igen magas a hozama. Vajon így van ez a magyar kisbefektetõ számára is? Az alábbi ábra azt mutatja, hogy ha 20 éve 1 000 forintot befektettünk volna különbözõ módokon Magyarországon, most nagyjából mennyi pénzünk lenne.


Az elsõ két oszlop azt mutatja, hogy mennyi pénzünk lenne, ha költségmentesen tudtunk volna befektetni. Ha a BUX tõzsdeindexet alkotó magyar részvényeket választottuk volna, akkor 10 200 forintunk lenne, ha pedig az S&P 500 tõzsdeindexet alkotó amerikai részvényeket, akkor 8 290 forintunk. Mindkét esetben sokkal jobban jártunk volna, mint ha rövid távon lekötött banki betétekben tartottuk volna a pénzünket, mert akkor csak 5930 forintunk lenne.
A blogról
A Defacto blog szerzõi közgazdászok, szerkesztõi Kézdi Gábor, Kondor Péter, Koren Miklós, Kõszegi Botond, és Szeidl Ádám, a Közép-európai Egyetem kutatói.
Defacto


Egy kisbefektetõ jellemzõen úgy tud a legkisebb költséggel egy részvényindexhez hasonló portfólióba befektetni ha befektetési jegyeket vesz és így egy részvényalapba teszi a pénzét. Mégis, a legtöbb magyar kisbefektetõ aki így tett, aligha járt jól a tõzsdén. Becsléseink szerint egy tipikus hazai részvényalapba fektetve 20 év után a 10 200 forint helyett 6 120 forintunk lenne, egy itthon forgalmazott, de amerikai részvényekre szakosodott, alapba fektetve pedig 8290 forint helyett csak 4980 forintunk. Egy egyszerû és biztonságos bankbetét az utóbbinál jóval többet hozott volna, és az elõbbinél is csak egy picivel hozott volna kevesebbet.

De hát hova tûnt a hiányzó jókora összeg, a pénzünknek mintegy 40 százaléka? A válasz az alapkezelõ által felszámolt kezelési költségben keresendõ. Megvizsgáltunk 16 Magyarországon forgalmazott alapot, amelyek magyar, közép-európai vagy amerikai részvényekbe fektetnek. Ezek hozamát összehasonlítottuk azzal a referencia-hozammal, amit akkor kaptunk volna, ha pénzünket egy szakember segítsége nélkül, de hasonló kockázatvállalás mellett, költségmentesen a releváns tõzsdeindexet alkotó részvényekbe fektettük volna.

Az általunk vizsgált átlagos alap a befektetett pénzünk 1,9 százalékát vonja le évente költségként és évente 2,6 százalékkal rosszabbul teljesít, mint a referencia-hozam. Ez egy évben nem tûnik soknak, de 20 év alatt szépen összeadódik, magyarázva az elsõ ábrán a tipikus alapokban elérhetõ alacsony hozamokat.

De honnan tudjuk, hogy a kezelési költség okozza a gyenge hozamot? Ehhez a második ábránkon 3 csoportra bontjuk a fenti alapokat az éves kezelési költség mértékének függvényében. Ezután kiszámoljuk, hogy az adott csoportban az alapok átlagosan évente mennyi többlethozamot hoztak az elmúlt idõszakban a referencia-hozamhoz képest (kék oszlop) és mennyi volt az átlagos kezelési költség (piros oszlop).


Gondolhatnánk, hogy a magasabb költséget felszámoló alapkezelõk nagyobb tudású szakembereket alkalmaznak, akik jobban választják ki a részvényeket, és így magasabb hozamot érnek el. Ennek pont az ellenkezõje igaz. Az ábrán jól látható, hogy bár mind a három csoportban rosszabbul teljesítettek az alapok, mint a referenciahozam, minél magasabb a kezelési költség, annál rosszabb a hozam. Míg a legalacsonyabb költséggel dolgozó alapok évente „csak” 0,9 százalékkal teljesítik alul a referenciahozamot, a legmagasabb költséggel dolgozók már 3,9 százalékkal. Röviden szólva a kezelési költségre érdemes az ablakon kidobott pénzként tekinteni. Ez nem magyar jelenség, a sokkal nagyobb amerikai piacon ugyanez tapasztalható.

Miért nem tud egy alapkezelõ magasabb ráfordítással sem több hozamot kicsikarni a piacon? A legjobban egy példával szemléltethetjük. Ha tudom, hogy egy aranygyûrû van elásva a kertben, akkor érdemes egy kincskeresõt megfizetni, hogy keresse meg. Ha viszont 100 ember tud az elásott aranygyûrûrõl, és mindegyik felbérel egy kincskeresõt, akkor hatalmas tülekedés alakul ki a kertben, a kincskeresõk egymást fogják akadályozni, és ha végül megtalálja valamelyikük az aranygyûrût, egymás kezébõl fogják kikapkodni. A tõzsdén is túl sok a kincskeresõ. Kár felbérelni egyet, mert valószínûtlen, hogy pont a miénk találja meg az aranygyûrût, ezért lesz a fizetésébõl kidobott pénz.

Mit tehetünk tehát, ha hosszútávon mégis szeretnénk a magas tõzsdei hozamokból részesülni? Keressük az alapok által közzétett “Kiemelt Befektetõi Információk” között a folyó és egyszeri költségeket. Természetesen semmi sincs ingyen, de minél alacsonyabbak a költségek, annál több marad a zsebünkben! Sõt, mi több, kevesen tudják, hogy magyar kisbefektetõk is vehetnek külföldi tõzsdéken forgalmazott, nagyon alacsony költséggel mûködõ alapokat, úgynevezett ETF-eket. A legnagyobb ilyen az S&P500 indexbe fektetõ SPY jelû ETF.
Fotó: Spencer Platt

Ha 20 éve ebbe fektettünk volna 1000 forintot, még akkor is 7800 forintra nõtt volna a befektetésünk értéke, ha figyelembe vesszük az extra költségeket, amit a magyar befektetõ azért fizet, hogy külföldi tõzsdén kereskedjen. Ez nem sokkal marad el attól a 8290 forinttól, amit az S&P500-ba, költségek nélküli befektetést feltételezve kaptunk volna. Nem is csoda, hiszen ez az alap 0,09 százalékos éves költséggel dolgozik. Lenne tehát hova csökkenteni a Magyarországon forgalmazott alapok díjait!

Sajnos azonban sokszor tapasztaljuk, hogy nem is ajánlanak fel az ügyfél számára alacsony költségû alapokat. Ennek lehet az az oka, hogy a banki tanácsadó részesül a magas kezelési költségbõl, így érdeke minél magasabb költségû terméket eladnia nekünk. De az is lehetséges, hogy nem is tud az alacsony költségû alternatívákról. Tehát sajnos nem elég az ügyfél részérõl a tudatosság. Ha a Nemzeti Bank szeretné elérni a célját, hogy minél többen fektessenek részvényekbe, akkor megfelelõ lépésekkel segítenie kell, hogy minden ügyfél számára elérhetõek legyenek hazai és külföldi alacsony költségû alapok.

Metodológia

A második ábrán csak a magyar befektetõk részére forintban forgalmazott befektetési jegyeket vettük figyelembe, olyanokat, amik csak magyar, közép-európai vagy amerikai részvényekbe fektetik pénzüket, nem próbálják a deviza-kockázatot fedezni, és legalább 5 éves múltra tekintenek vissza. Ezáltal könnyen összehasonlíthatjuk az alapok teljesítményét a releváns magyar BUX, közép-európai CECE és amerikai S&P500 tõzsdeindexekkel. A CETOP20 közép-európai index helyett azért használtuk a CECE indexet, mert az utóbbi tartalmazza az osztalékokat. A hozamokat megtisztítottuk a vállalt kockázatok hatásától, így az adatok összevethetõvé válnak. A fennmaradó hozamrész az alapkezelõ befektetési stratégiájának hozzájárulása a hozamhoz. Az elsõ ábrán a tipikus alapok teljesítményét úgy számoltuk, hogy az index éves hozamából levontunk a fenti alapok átlagos éves alulteljesítését. A betétnél azt feltételeztük, hogy az ügyfél a jegybanki alapkamatnak megfelelõ kamatot kap. Az SPY alap számolt hozamánál figyelembe vettük a magyar befektetõ által fizetett becsült vételi és eladási jutalékot és az éves számlavezetési díjat.