Mint mondta, alig költöztek ki Akácfa utcai lakásukból, máris voltak, akik meglátogatták az üresen maradt portát. Megnézték, mi az, ami elvihetõ és pénzzé tehetõ. El is tulajdonítottak egy hegesztõ trafót, ami köztudottan nem kis értékû. S mivel a hatóságok ügyintézése lassú, és körülményes, a fiatalember úgy gondolta, maga jár utána, ki lehet a tolvaj. Önálló nyomozásba kezdett, és talált is nyomravezetõ dolgokat. Mindenképpen utána akar járni az igazságnak.

Egy ilyen éjszakai járõrözése közben nagy meglepetésére összetalálkozott egy másik férfival, aki egy önvédelmi eszközzel sétálgatott, és mikor szóba elegyedtek, kiderült, hogy hasonló cél vezérli õket.

Vetési Imre szerint, nagy baj, hogy évek óta nincs Csökmõn rendõr, mert így a bûnözésre hajlamos emberek bátrabban indulnak el lopni. Az meg, hogy a feljelentést követõen hetek, hónapok telnek el az ügy intézéséig, még inkább felbátorítja õket. Nincs semmi visszatartó erõ, hiszen nem látnak maguk körül elrettentõ példát. Mint mondta, arra gondolt, hogy ha olvasnak róla az emberek, talán jobban odafigyelnek egymásra, és a gyanús alakokra.

Sajnos, nem csak Vetési Imrének vannak rossz tapasztalatai. Egy fiatalembertõl például a biciklijét lopták el az egyik központi bolt elõl, míg õ pár órára elutazott. Elindult megkeresni a kerékpárt, de azokon a helyeken, ahol feltételezte, hogy talán megtalálja, bizony határozottan tagadtak mindent. Mit tehetett hát, beletörõdött, hogy oda a biciklije.

Hasonlóképpen járt az a fiatalasszony is, akinek a Faluház elõl tûnt el a kerékpárja. Õ már nem is kereste, mert tudta, hogy hiába való volna.

Egy idõs férfi viszont Vetési Imréhez hasonlóan megpróbálta felderíteni a tettest, amikor megtudta, hogy ellopták a vízóra aknájának vasból készült tetejét. Neki szerencséje volt. Sejtette, hová kell menni, és egy kis perpatvar után visszakapta az eltulajdonított aknatetõt.

Számtalan ilyen eset van a faluban mostanában. Néhány károsult szerint a Magyar Gárdát kellene elhívni egy kis csökmõi látogatásra, mint ahogy volt már rá példa más településeken. Õk hátha rendet teremtenének. Érthetõ, hogy az indulatok ilyen ötletekre sarkalják a tehetetlen embereket, de tudjuk, hogy nem ez lenne a legjobb megoldás a közbiztonság helyreállítására.

A polgárõröknek is nehéz a dolguk rendõr nélkül, hiszen õk csak a bûnmegelõzésért járõrözhetnek, hatáskörük a bûnözõkkel szemben nekik sincs. Ha tetten érnek valakit, ugyanazt tehetik csak, mint bármelyik lakos: feltartóztatva a tettest, várni a hatóságot. Ráadásul az a maroknyi kis csapat, akik még felvállalják, hogy szabadidejüket, hétvégéjüket áldozva, ellenszolgáltatás nélkül õrizzék a falu lakóinak nyugalmát, legtöbbször nem köszönetet, hanem szemrehányást kapnak. Nem kell hát csodálkozni, ha nem sokan akarnak a polgárõrök kötelékébe tartozni.

Megkérdeztük Varga József polgármestert, hogy mikor lesz újra rendõr a faluban. Mint mondta, folyamatban van az ügy, és januárban már minden bizonnyal lesz rendõr Csökmõn. Õ is bízik benne, hogy akkor helyre áll a falu közbiztonsága.

S hogy addig mit lehet tenni? ...Talán kicsit jobban figyelni egymásra, a körülöttünk zajló eseményekre, az idegenekre, a gyanúsan viselkedõ, késõi idõpontban felbukkanó egyénekre. Ha a rossz szándékú emberek megsejtik, hogy innen is, onnan is figyelik õket, talán nem lesznek annyira merészek. Talán...

Kedves Olvasó! Írja meg, az Ön lakóhelyén milyen a közbiztonság?