2024. március 29. Péntek, Auguszta.
 
Az innovációt nem lehet betiltaniForrás: index
Utolsó módosítás: 2016-06-06 21:09:44
Címkék: Bihari hírek
A digitális gazdaság komplex jelenségéhez tartozó egyik modell, a sharing economy, a megosztáson alapuló gazdaság csak csepp a tengerben. Mégis rengeteg vitát szült, rengetegen beszélgetünk róla, fõként az Uber híres-hírhedt példáján keresztül. A kormányülésektõl a kocsmai beszélgetésekig mindenhol téma, mégis kevesen értik, mi is történik pontosan, hová futhat ki ez a jelenség, mi a gazdasági haszna és mik a valódi veszélyek.

A viták többnyire megragadnak a felszínen, az üzleti modell kritikáját általában arra építik fel, hogy a legtöbb esetben a fogyasztók nem is osztanak meg semmit, így ez csak egy illúzió. Olyan ez, mintha a kapitalizmust azzal támadnánk, hogy az abban részt vevõ vállalkozásoknál nincsenek marhafejek (a kapitalizmus eredete a latin caputa szó, jelentése marhafej), vagy kételkednénk, hogy gazdaság-e az, ahol nem farmon termelnek.
#Kettõskeresztelõ

A névadáson a Harvard Business Review pontosítása segíthet: sharing helyett access, vagyis hozzáférés alapú gazdaságról beszél. Nem jótékonyságról, nem ingyenességrõl van szó, egyszerûen a meglévõ eszközök hatékony közös használata és a fogyasztás optimalizálása történik meg. Az új korszak elsõ sarjai csak megosztottak, most egy olyan szakaszban vagyunk, ahol a megosztás intézményesül. Végül a digitális lesz az új normális, ami most idegen, az is mindennapivá válik.

Ami digitalizálható, digitális lesz, ami automatizálható, azt automatizálni fogják. Elõször a diszpécser szolgálatot, majd késõbb az autóvezetést is. Ehhez a civilizációnak internetes hálózatokra, adatbázisokra, számítási kapacitásra, szenzorokra, mobileszközökre, szoftverekre és algoritmusokra volt szüksége - ezek ma rendelkezésre állnak, sõt, rohamos tempóban fejlõdnek. A technológiai fejlõdés folyamatos, meg nem állítható, a motorja az innováció, egyetlen kérdés van csak, hogy kik lesznek vesztesei?
Kár érte

Egy egyszerû mobilalkalmazással felfordulást okozó Ubert adóelkerüléssel vádolják, holott a megvédeni próbált hagyományos társaságok alig fizetnek társasági adót, így ez annak ellenére sem egy korrekt pont, hogy az új jelenség szabályozása EU-szerte kialakítás alatt áll. Más támadási felület viszont nincs, mert az Ubert a szolgáltatás minõsége miatt támadni, az innovatív tartalmát megkérdõjelezni a hagyományoshoz képest egyszerûen értelmetlen. Ugyanakkor a mindenkire igazságos és egyenlõen érvényes megoldást a szabályozónak és adóhatóságnak ki kell kényszeríteni, ahogy a haladó szellemiségû Észtország meg is tette: egy digitális rendszerben, ahol minden nyomonkövethetõ, az adózás automatikusan megoldható.

Az Uber esetleges betiltásával az innováció nem áll meg, a taxitársaságok problémái nem oldódnak meg, az adóbevételek nem nõnek, ellenben konzerválható az átláthatatlanság, a szolgáltatók nem kényszerülnek arra, hogy jobb minõséget nyújtsanak az ügyfeleknek, drágábban lehet eladni rosszabb minõséget – máris nem azon vitatkozunk, hogy ki fizet adót, hanem, hogy milyen kár érte az állampolgárokat.
Fotó: Bloomberg / Europress / Getty

A megosztásra épülõ gazdaság nem csupán azt jelenti, hogy a fúrógépet kölcsön adom a szomszédnak, amikor én nem használom. Jelenti azt is, hogy az autóm az idõ 98 százalékában nem parkol feleslegesen és foglal el hasznos helyet a városból. Jelenti azt is, hogy egy fiatal vállalkozásnak a közösség ad össze befektetést találmányához a Kickstarteren, vagy egy jó ügyhöz közösen gyûjtenek a Kiva felületén.

Jelenti azt is, hogy mindenki beleadja tapasztalatait egy közös adatbázisba a TripAdvisoron és soha többé nem vernek át minket turistaként vagy éppen nem kell mindenkinek összegyûjteni a legjobb filmeket és zenéket, hozzáférünk mindannyian, mindenhol Netflixen és Spotify-on a tartalmakhoz. Megosztásra épül a média is a Facebook révén és megosztást jelent az is, ha a Waze valós idejû forgalmi adataira támaszkodunk, amit a többi autós közös tudása ad össze. Ezek a cégek mind feleslegessé tettek hagyományos megoldásokat, de kivétel nélkül jobbá tették az emberek életét.

Félreértések és félelembõl létrejövõ félremagyarázások helyett ezért fontos lenne a valódi kérdéseket megvitatni és a digitalizáció lényegi elemeire reagálni. Bizonyos szakmák és bizonyos hagyományos gazdasági logikák, sõt, egész ágazatok veszélyben vannak, azért, mert a benne tevékenykedõket nem készítik fel a változásra. Közel van az a korszak, amikor csak magasabb képzettségû munkaerõre lesz szükség, kínálati oldalon pedig csak egyszerû, helyettesíthetõ munkások lesznek.

Gyárakban robotokat és szoftvereket telepítenek, amik ma már kognitív feladatokat is képesek ellátni, az egyszerû emberi munkát kiváltva, de közben ezzel teret biztosítanak a magasabb hozzáadott értékû, több hasznot és értéket termelõ munkához. Az ipar 4.0 mintagyárakban hiába minden gép, eszköz okos, digitális, hálózatba kötött, még mindig dolgoznak bennük emberek, sõt, a munkájuk értékesebb, értelmesebb, mint eddig. Ezek a digitális gyárak viszont csak oda települnek majd, ahol rendelkezésre áll fejlettebb munkaerõ. A változás minden jóslatnál gyorsabban megy végbe, amelyik gazdaság jobban, gyorsabban reagál kedvezõbb helyzetben lesz.
Kinek áll érdekében megállítani a fejlõdést?

Az innovációt és a digitális hatékonyságot többnyire azok támadják, akik abban érdekeltek, hogy a nem hatékony mûködés fennmaradjon, akik vámszedõi tudnak lenni a hozzáférés korlátozásának, akik az erõforrások felett õrködnek. A digitális gazdaságban, ha hagyjuk, hogy az új generációs digitális vállalkozások fejlõdjenek, akkor egyensúly épül ki, amiben a fogyasztó érdekei érvényesülnek, ahol hozzáadott érték keletkezik, ahol az emberi munka új értékre kerül. A digitalizáció lebontja a mostani szabályrendszereket, elavulttá válnak üzleti modellek, szakmák, vállalatok, így szükség van a munka és munkavállalás, az oktatás és tanulás újraértelmezésére is.

A mindenki által jól ismert világba a réseken keresztül beférkõzött a digitalizáció, kialakult egy önmagánál máris nagyobb digitális gazdaság, az eddiginél jobb és hatékonyabb megoldásokkal. Azonban az átalakulás végén, amikor már mindenki digitális lesz, újra csak egyszerûen gazdaságról beszélünk majd, amelynek új szabályai, új nyertesei és vesztesei is lesznek. Az államnak ebben a folyamatban a vállalkozások útját kell segítenie, a sikeres országok saját szabályaikat a fejlõdés segítésére és nem a fejlõdés megakadályozására állítják be. Egy vad, kiszámíthatatlan környezetben ugyanis csak azok fektetnek be, akiknek a megtérülés nem létkérdés.
Nincs más út

A digitalizáció nem egy választható út, ez egy jó hír mindazoknak, akik az innovációra és a hozzáadott értékre alapozzák üzletüket: õk biztosan nyertesei lesznek ennek, akár globális szinten is. A rossz hír azonban az, hogy a digitalizáció valóban globális léptékben mûködik, a nyereség nem feltétlenül a használat helyén csapódik le, a vesztesek között lesz minden olyan költségvetés, ami elmulasztotta a felkészülést és felkészítést, és a vesztesek között lesz minden olyan szereplõ, aki a régi üzleti modellben ragadva leszakadt. A feladat az, hogy ezt a változást tudatosan a magunk javára fordítsuk, hogy felkészítsük a vállakozásokat, munkavállalókat is a drámai változásokra. Ha nem így teszünk, akkor a digitális jólét nem valósul meg, az egyik kezünkkel hiába adunk, ha azt a másikkal elvesszük.

A magasabb hozzáadott értékû emberi munka és az automatizáció együtt valójában minden ember közös érdeke: minden fogyasztó, dolgozó, alkotó ember, minden állampolgár, minden választó közös érdeke. Jobb minõségû termékek, megbízhatóbb szolgáltatások és alacsonyabb árak - ez az ígérete a digitális gazdaságnak. Az életminõség és a hatékonyság jelentõs növekedése teret enged annak, amit eddig nem tudtunk biztosítani önmagunknak. Az innovációt nem szabad akadályozni. Az innovációt nem szabad nem támogatni – fõleg nekünk nem, akik egyéb nyersanyag híján, csak a saját szellemi tõkénkre támaszkodhatunk.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!