2024. március 29. Péntek, Auguszta.
 
Minden tányérban ott van a világ leggyûlöltebb cégeForrás: index.hu
Utolsó módosítás: 2016-06-20 10:23:10
Címkék: Bihari hírek
A Monsanto uralja a világpiacot az eladott génmódosított vetõmagok és a cégek ellen szervezett tüntetések területén is, a cég termékei pedig már most is majdnem minden falat ételben ott vannak így vagy úgy. A Monsanto szimbóluma a génmódosított növényeket és az ezekre szánt vegyszereket áruló piacnak, amit 6 cég ural, és amik egymást bekebelezve lassan egy, az egész élelmiszerpiacot lefedõ cégóriássá olvadhatnak össze.

A Bayerrõl mindenkinek az aszpirin jut az eszébe, vagy valami más, ami bevillan a legutóbbi gyógyszertári látogatásából. Az elmúlt hetekben viszont a cég egészen más miatt került be a világsajtóba, ugyanis meg akarja venni a világ legnagyobb, génmódosított vetõmagokat fejlesztõ és gyártó cégét, a Monsantót.

Ha ismerõs önnek ez a név, az nem olyan nagy csoda. Errõl a cégrõl aligha túlzás azt állítani, hogy ez a világ leggyûlöltebb vállalata, aminek gyakorlatilag rosszabb pr-ja van, mint a cyberpunk irodalom fõgonosz cégeinek együttvéve. Hogy mennyire utálják a világon ezt a céget? Azon a héten, amikor a Bayer bejelentette, hogy több mint 40 milliárd dollárt fizetne érte, világszerte 400 városban tüntettek egyszerre a cég ellen, mert, ahogy az egyik mexikói tüntetõ fogalmazott,

a Monsanto azt akarja elérni, hogy a világon minden kukoricaszemben benne legyenek a cég vegyszerei, hogy a Monsantótól kelljen engedélyt kérni és fizetni minden egyes alkalommal, amikor valaki aratni akar.

Fotó: Win Mcnamee

Hogy tényleg ez-e a célja, az eléggé kérdéses, de az biztos, hogy a Monsanto jelenleg a világ legnagyobb vetõmagokat értékesítõ cége, ami a világon eladott vetõmagok 28 százalékáért felel, 4 másik óriáscéggel, köztük a Bayerrel együtt pedig a piac 61 százalékát fedik le.

A cég szimbólumává vált annak a folyamatnak, hogy a világ élelmiszer-termelése egyre inkább pár multinacionális megacég kezében van, amelyek keresztbe-kasul próbálják bekebelezni egymást, hogy aztán a végén egy cég legyen benne minden falatban, amit lenyelünk. Jobb tehát, ha megismerkedünk a Monsantóval és ezzel az iparággal
Ettem egy kis Monsantót
Aszpirintól a fõgonoszságig

A Monsanto nem mindig foglalkozott vetõmagokkal, sõt, csak viszonylag késõn kezdett el belemászni az emberek tányérjába. A céget 1901-ben alapította egy John Francis Queeny nevû, korábban a gyógyszeriparban dolgozó üzletember, aki feleségérõl, Olga Mendez Monsantóról nevezte el  cégét. A Monsanto, aminek a székhelye azóta is a Missuori államban lévõ St. Louisban van, hagyományos vegyipari nagyvállalatként indult, az elsõ nagy biznisze például az volt, hogy édesítõszert gyártott a Coca-Cola számára. Késõbb gyártott aszpirint, különbözõ mûanyagokat és a DDT nevû rovarirtó szert is, késõbb pedig a PBC nevû vegyszer gyártásában találta meg a számítását. A PCB-t ipari hûtõanyagként és az Agent Orange nevû gyomirtó részeként használták, amit az amerikai hadsereg arra használt, hogy millió literszám a vietnami dzsungelre öntve megtalálja az ellenséget.

A Monsanto már ekkor is dolgozott gonosz vállalat imázsán, például évekig nem volt hajlandó elismerni, hogy az Agent Orange-tól lehettek rákosak azok a vietnami katonák, akik kaptak egy kicsit a szerbõl, 1992-ben pedig kiderült, hogy a Monsanto PCB-gyára egy egész várost mérgezett évtizedekig a szerrel Alabama államban, amirõl a cég tudott, de nem tett ellene semmit.

A génmódosított vetõmagok és a gyomirtók mellett a Monsanto másik nagy agrárterméke az a növekedési hormon, amitõl a tehenek több tejet adnak. Ez a hormon viszont tudományos vizsgálatok szerint egy sor rendellenességet okoznak a teheneknél, az immunrendszer gyengülésétõl és a tõgyek folyamatos gyulladásán át a terméketlenségig. Az embereknél pedig nem kizárt, hogy akár rákos betegségek kialakulásához vezetnek ezek a hormonok.

A Monsantóról valószínûleg több fura, összeesküvés-gyanús blogbejegyzést és béna alámondásos Youtube-videót lehet találni, mint Soros Györgyrõl, így elég nehéz szûrni róla az információt, de két dolgot mindenképpen tudni lehet és kell errõl a vállalatról:
1.
A Monsanto fejlesztette ki és árulja a világ legnépszerûbb gyomirtó szerét, a Roundup fantázianevû glifozátot, amibõl 4 milliárd dollárnyit adtak el tavaly világszerte.
2.
Ez a cég adja el a világon a legtöbb vetõmagot, lefedve a világpiac negyedét leginkább olyan vetõmagokkal, amik a génmódosításnak köszönhetõen immunisak az elõbb említett Roundup gyomirtóra.

A cég nagyjából 40 milliárd dollárt ér, és tényleg szinte az egész világon ott van, így Magyarországon is. Persze itthon nem árulhatják a génmódosított vetõmagjaikat, pedig van belõle nekik sokféle. A Monsanto árul Roundup-biztos szóját, kukoricát és repcét, bogárölõ mérget termelõ gyapotot és kukoricát, vírusbiztos tököt, és még pár olyan vetõmagot is, ami jobban bírja a szárazságot, mint a nem génmódosított társai.

És bár ez utóbbiak kétségkívül a génmódosítás kevésbé megkérdõjelezhetõ és jobban marketingelhetõ oldalát jelentik, a Monsanto fõ terméke még mindig a saját vegyszerére való immunitás, ezt szinte mindegyik termékébe beülteti, a fent említett más hatások mellé.

Messze a legtöbb pénzt a kukoricán és a szóján keresi, ezek eladásából tavaly közel 6 és 2,3 milliárd dollár bevétele volt a cégnek. Ezek a növények tökéletes pénzcsinálók, mert hatalmas rájuk az igény:
a kukorica például a keményítõ és az abból készült szirup miatt rengeteg feldolgozott ételben van a kólától a ketchupon át mindenféléig.
A szója pedig - amellett, hogy szintén csomó mindenbe beleteszik a rágóktól a szószokon át kozmetikumokig -  az emberiség egyre növekvõ húsfogyasztását táplálja, ebbõl készül ugyanis nagyon sok takarmány. 

Az Egyesült Államokban már a megtermelt kukorica 92, a szójának pedig 94 százaléka génmódosított - aminek nagy részét a Monsanto adta el -, ami bekerül a feldolgozott élelmiszerek 70-75 százalékába. Világszerte amúgy 2014-ben 28 országban 181,5 millió hektáron vetettek a gazdák GM növényeket.

Amellett pedig, hogy a vetõmagokból rengeteg pénzt keres, még  a növényvédõ, pontosabban nem kívánt növény- és rovarölõ szerek eladásából is szép bevétele van. A Monsanto éves jelentésében „agrár-termelékenység” nevû üzletágnak nevezett szegmens 4,5 milliárd dollárt hozott tavaly.
A cég, ami levédette az ételt

A Monsanto és hasonló agrokémiai/vetõmagfejlesztõ és árusító cégek üzleti modellje elsõ ránézésre bombabiztos, és ez két zseniális dolognak köszönhetõ:
az árukapcsolásnak
és a szellemi tulajdonjogoknak.

Az egyik ráadásul erõsíti  másikat, a vállalat szempontjából ideális esetben addig, amíg minden kukoricaföldön Monsanto-növények lengedeznek a szélben. Az ipari mezõgazdaságban mindenki arra hajt, hogy a lehetõ legnagyobb hasznot hozza ki a terményeibõl, vagyis minél nagyobb legyen a termény hozama. A Monsanto pedig azt ígéri a termelõknek, hogy azzal, hogy a már amúgy is baromi népszerû gyomirtójához alakította génmódosítással a kukoricát vagy a szóját, azoknak még nagyobb lesz a hozama, ha lelocsolják Rounduppal, mint a normál növényeknek.

Ha pedig a hozama nem is biztos, hogy nagyobb lesz az ilyen ültetvényeknek, a gazdák elvben sok pénzt és energiát spórolhatnak így, mert ahelyett, hogy többféle gyomirtót kellene használni a különbözõ gyomokra, ki kellene szántani a vagy kézzel kellene kikapálni a gazt a kukoricaföldön, vagy azon kellene izgulni, hogy a gyomirtásba a kukorica egy része is belepusztul, elég az egész földet leszõnyegbombázni a glifozáttal, ami mindent kinyír, csak a GMO növényt nem. Ez elvileg a környezetnek is jobb, mert így kevesebb vegyszert kell kiszórni, ráadásul a glifozáttal sokkal mérgezõbb vegyszereket lehet így kiváltani. (Hogy mégis miért vezetett ez oda, hogy jóval több vegyszert permeteznek a földekre, mint korábban, arról a keretes részben olvashat).

Fotó: Bernard Menigault
Szupergazok és más mellékhatások

A Monsanto génmódosított növényeinek az elterjedése egy ideig jó beruházásnak tûnt a gazdáknak abban a 28 országokban, ahol ilyet egyáltalán lehet növeszteni, egy idõ után viszont érdekes mellékhatások ütötték fel a fejüket. Egyrészt bár az 1996-os elsõ GM-vetés után pár évig kicsit csökkent a vegyszerek használata (ahogy azt a Monsanto ígérte), 2011-re mégis 11 százalékkal több vegyszert locsoltak a gazdák a földjeikre, mint korábban. A növekedést részben az is magyarázza, hogy a természetes szelekciónak hála kialakultak olyan gyomok, amik immúnisak a Monsanto csodaszerére, ezért a termelõk elõször elkezdtek több Roundupot önteni a növényekre, majd más szerekkel is próbálkoztak, hátha az legyûri ezeket a "szupergazokat".

A Roundupról, vagyis a glifozátról pedig egyre több dolog derül ki, aminek a Monsanto annyira nem örül. A cég azzal hirdette a szert évekig, hogy az lebomlik a környezetben, viszont a francia legfelsõ bíróság 2009-es döntése szerint nem igaz, és meg is büntette a céget hamis reklámozás miatt. Ráadásul az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO tavalyi jelentése azt írja, hogy kutatások szerint nem kizárt, hogy a szer rákkeltõ hatású.

Ezzel a Monsanto megoldotta, hogy ha az ember megveszi az egyik terméket (a magot vagy a vegyszert) a cégtõl, akkor muszáj a másikat is megvennie, így a vállalat két terméket ad el egyszerre.

Ráadásul, mivel a Monsanto a génmódosított növényt és az azt létrehozó technológiát is levédeti, ezért onnantól maga a fajta és a módosított gén a cégé, amivel azt csinál, amit akar. A Monsanto pedig, mint minden cég, azt akarja, hogy sok pénzt keressen, a szellemi tulajdonjoggal pedig ki lehet játszani olyan profitcsökkentõ folyamatokat, mint hogy a növények szaporodnak, a magjaikból pedig új növényeket lehet ültetni. A szellemi tulajdonjogra hivatkozva ugyanis
a Monsanto megtiltja a termelõknek, hogy eltegyék és újra elültessék a levédetett magjait, így azt minden vetés elõtt újra meg kell venni a cégtõl.

A Monsanto persze ezzel nem csinál a piacgazdaságtól nagyon idegen dolgot. Nagyjából úgy kezeli mondjuk a génmódosított szóját, mint az Apple az Iphone-t vagy a Warner Brothers valamelyik filmjét. Azzal, hogy egy gazda eltesz egy olyan vetõmagot, amelyik kinõtt a Monsantótól megvett vetõmagból kinõtt növénybõl, azzal a termelõ egy másolatot készít a Monsanto tulajdonából, vagyis gyakorlatilag kalózkodik, fõleg ha azt el is teszi vagy eladja másnak vetõmagként.

Ebben a logikában tehát maga a folyamat, hogy a növény szaporodik, a gazdálkodó pedig begyûjti azt a magot, olyan bûncselekmény, mint kamu iPhone-okat összerakni vagy másolt DVD-ket árulni a pult alól. Amivel csak az a baj, hogy míg az iPhone és a másolt kazi vagy torrentezett film egy viszonylag új dolog, addig az emberek azóta tesznek el vetõmagokat, amióta rájöttek, hogyan lehet rábírni a megehetõ növényeket, hogy kinõjenek a földbõl, vagyis több tízezer éve. Igaz, ahogy a 20. században egyre inkább iparosodott a mezõgazdaság, úgy a gazdák egyre kevésbé hagyatkoztak csak a saját elvetett vetõmagjaikra és egyre inkább újat vettek minden évben, de vetõmagokat levédetni csak az 1980-as évek óta lehet.

A Monsanto viszont – a többi nagy versenytársához hasonlóan – errõl egy nyilatkozatot is aláírat a termelõkkel, azt pedig magánnyomozók kisebb hadseregével figyeltetik, hogy a gazdák betartják-e a megállapodást. Ezek az ügynökök megfigyelik a termelõket, sokszor valamelyik állami szerv ellenõrének adják ki magukat vagy nem létezõ állami hivatalok engedélyeit hazudják maguknak, hogy bejussanak a farmokra és ellenõrizhessék a termést, kérdezõsködnek a szomszédok között.

Akinél pedig azt gyanítják, hogy sunyin vetõmagokat raktároz vagy engedély nélkül Monsanto-magokat ültet, azt megfenyegetik, hogy a Monsanto kipereli alóluk a földjüket, ha ezt nem hagyják abba nagyon gyorsan. Több száz esetben perre is mentek már a termelõkkel, egy 2013-as jelentés szerint 2005 és 2013 között a vállalat 23,5 millió dollárt perelt ki így a termelõkbõl, a peren kívüli egyezségekkel pedig valószínûleg még több százmillió dollárt szedett be a cég.

Fotó: Romain Perrocheau

Mivel a Monsanto szabadalma magára a vetõmagra és a technológiára vonatkozik, vagyis maga a mag és a módosított gén a cég szellemi tulajdona, ezért a Monsanto akkor is perel, ha valaki nem közvetlenül tõle, vagy a tulajdonában lévõ valamelyik vetõmag-kereskedõ cégtõl vásárolta meg a magot. Ezzel kapcsolatban maga az amerikai legfelsõbb bíróság döntött egy indianai szójatermesztõ és a Monsanto perében. A gazdálkodó egy közvetítõ cégtõl vette a szójamagokat, amikre így véleménye szerint nem vonatkozott a Monsanto megállapodása. De vonatkozott, állapította meg a legfelsõbb bíróság.

Sõt, a vállalat több beszámoló szerint azért is perelt már be gazdákat, mert azoknak a szomszéd földrõl GM magokat fújt a földjére a szél, így az tudta nélkül Monsanto termékeket nevelgetett, bár ezt a cég vehemensen tagadja.

A Monsanto szempontjából persze érthetõ, hogy védeni akarja a termékeit, a cég állítása szerint ugyanis napi 2 millió dollárba kerül a GM-növények fejlesztése, valahogyan garantálnia kell, hogy megtérül a befektetése. Környezetvédõk és a kistermelõket képviselõ civil szervezetek szerint viszont problémás, hogy az élelmiszereket és vetõmagokat úgy kezeli a szellemi tulajdonjog, mint más technológiai innovációkat és termékeket.

Persze semmi sem tart örökké, a Monsanto szabadalmai is lejárnak egyszer, 2015 óta például már bárki ültethet meg raktározhat a cég elsõ génmódosított szójafajtájából. Mire viszont ez a termék kicsúszott a Monsanto kezei közül (amit azért még mindig a cég gyomirtójával kell locsolni), addigra már rég kifejlesztett egy új verziót, aminek valamivel nagyobb a hozama, mint a régi, most már generikusan gyártható szójamagnak, ami a 2020-as évekig le van védve.

Így a gazdák most már hiába ültethetnék újra a Monsanto magjait, nem fogják, csak ha szépen lassan tönkre szeretnének menni, ehelyett inkább vesznek majd az új védett magokból.
Sok kicsibõl kevés nagy

Az, hogy a vetõmagok piacát eluralta a Monsanto és még 5 másik cég, egy egészen új jelenség. Ez a piac 20-30 évvel ez elõtt még teljesen máshogy nézett ki. Az amerikai vetõmagpiac amolyan bukolikus kapitalista utópiaként mûködött, amelyben több ezer kis családi cég nemesítgette a kukoricát, búzát, ilyesmit, és árulták a környékbeli farmereknek.

Amelyik cég nem nemesített maga vetõmagokat, azok árulhatták az egyetemeken kikísérletezett magokat, amiket aztán bárki felhasználhatott, mivel ekkor még nem lehetett vetõmagokat és hasonlókat levédetni. Persze volt egyfajta természetes növekedés a piacon, ahogy a kis cégek felvásárolgatták egymást vagy összeálltak szövetkezetekké vagy nagyobb cégekké  – sõt, egész nagy, több százmillió dolláros cégek is kialakultak, mint a Seminis  –, de ezek még szigorúan csak vetõmag-nemesítõ és kereskedõ cégek voltak.

A Monsanto és pár másik cég, mint az amerikai Dow és Dupont, a német Bayer és BASF, valamint a svájci Syngenta a 80-as évek elején elkezdett a növények génmódosításával kísérletezni, 1987-ben pedig már a földeken kísérletezett a saját vegyszereire immUnis növényeivel. Amikor aztán a 90-es években piacra kerültek ezek a génmódosított vetõmagok, gyorsan népszerûek kezdtek lenni a gazdák között, az addig a vegyiparban utazó cégek pedig elkezdték bevásárolni magukat a vetõmag-piacra, sorban vásárolva föl a kisebb vetõmag-cégeket.

A Monsanto 1996 és 2008 között 50 vetõmagcéget vásárolt fel, a másik 5 vegyipari óriás pedig kicsivel lemaradva, de követte a példát. Hogy hogyan alakult a világ vetõmagpiaca ebben a 12 évben, azt nagyon látványosan mutatja meg ez az animáció, amin látszik, hogy a vegyipari cégeket jelképezõ nagy piros pöttyök hogyan vonzzák maguk köré a vetõmagcégeket jelzõ kis kék pöttyöket.


A legnagyobb piros pötty a Monsanto, utána méretben jön a Dupont, a Syngenta, a Bayer, a Dow, a legkisebb pedig a BASF. Ugyanez statikusan itt látható. Ma ez a hat cég, a Nagy Hatos fedi le a globális vetõmagpiac 63 és a globális agrokémiai szektor 75 százalékát.


Nemsokára pedig lehet, hogy már csak négy vagy három szereplõ lesz ezen a piacon, a Nagy Hatost vezetõk agytevékenységének ugyanis egy jelentõs hányadát viszi el az, hogy kitalálják, hogyan vásárolják fel egymást. A világ agrokémia piacának elmúlt pár éve ezért nagyjából úgy néz ki, mint egy fordulatos szappanopera:
Tavaly a Monsanto kopogtatott a Syngentánál, hogy 46,5 milliárd dollárért felvásárolná a céget.
Erre a hírre a BASF is a Syngentához sietett egy ellenajánlattal.
A Syngenta viszont mindenkit kikosarazott, hogy aztán elfogadja egy új szereplõ, a kínai állami támogatásból feldagasztott ChemChina 43 milliárdos ajánlatát.
Mindeközben a Dow és a DuPont összeállt a többiek ellen, és megállapodtak, hogy közös cégben egyesítik a vetõmag és agrokémiai egységeiket.
Legutóbb pedig a Bayer tett 65 milliárdos ajánlatot a Monsantónak, ami elemzõk szerint óriási hitelbe verte volna a német céget, de az amerikaiaknak így is kevés volt a pénz, bár a Bayer még nem tett le az üzletrõl.

Ezek persze akkora felvásárlások és egyesülések, hogy nemcsak attól függ, hogy megvalósulnak-e, hogy a cégek tulajdonosai meg tudnak-e állapodni, a világ versenyjogi hatóságainak is bele kell egyeznie az üzletekbe. A Dow-Dupont és a Syngenta-Chemchina üzlet is egyelõre a hatóságok jóváhagyására vár, de mindkét esetben bizakodók a cégek vezetõi, hogy össze fog jönni az óriásbiznisz.
Erõs a nyomás egymás felzabálására

Fotó: Joel Saget

Egyrészt az elmúlt években egyre csak estek az élelmiszerárak, ha pedig a gazdák kevesebbért tudják eladni az árut, akkor kevesebb új vetõmagot, rovarirtót, mûtrágyát és traktort tudnak venni. A Monsanto bevétele például 5 százalékkal esett, amiért a szója és a kukorica ára folyamatosan csökken. Ezen kívül ezek a cégek már leginkább azzal tudnak versenyezni egymással, ha egyre nagyobb falatot harapnak le a piacból, azt pedig úgy lehet, ha egyesülnek a vetélytársakkal.

Máshol nagy verseny már nincs a cégek között, egyrészt mert mindegyik szereplõnek megvan a maga erõssége, egyik a vetõmageladásban jó, a másik a rovarirtókban, a harmadik a gyomirtókban, és így tovább. Ráadásul a Nagy Hatos között már annyi közös projekt, szabadalom-használati és technológiai tranfszfer-megállapodás, közös fejlesztés és hasonló együttmûködés van, hogy az iparágat kritikusan figyelõ ETC Group nevû civil szervezet szerint
a hat cég gyakorlatilag már egy nagy monopóliumot alkot.

Ez a szervezet szerint inkább hoz rosszat, mint jót, mert a gazdáknak egyre kevesebb lehetõségük lesz megválasztani, hogy milyen vetõmagot vetnek, és azt mivel kezelik, így egyre inkább ki lesznek szolgáltatva az óriáscégeknek. Ahogy egyre kevesebb szereplõ van a piacon, úgy megy fel például a vetõmagok ára. Az EU-ban 2000 és 2008 között 30 százalékkal drágultak a vetõmagok, miközben az élelmiszerek ára messze nem nõtt ekkorát.

Ráadásul az, hogy ez a pár cég uralja a piacot, az innovációnak sem segít, mert a génmódosított élelmiszerekkel kapcsolatos kutatási energiákat és forrásokat a minél nagyobb profitot hozó és a vegyszerekkel összeköthetõ termékek kifejlesztése és a lejáró szabadalmak kis változtatgatása felé tereli az olyan kutatásokkal szemben, amik az éhezés vagy a klímaváltozás hatásait akarnák csökkenteni, de nem feltétlenül hoznak nagyobb profitot.

A University of California tudósai például kifejlesztettek egy génmódosított rizsfajtát, ami immunis az ázsiai rizstermést rendszeresen megtizedelõ egyik bakteriális betegségre. A termék iránt eleinte a Monsanto és a Pioneer is érdeklõdött (utóbbit azóta már felvásárolt a DuPont), de végül nem vásárolták meg a termék szabadalmát, így a rizs, ami milliókat etethetne a világon, nem került ki a piacra.
Készül már a céggodzilla

--A konszolidáció pedig nemcsak a vetõmagok és a vegyszerek piacán zajlik: ugyanez megy a mûtrágya és agrárgépek piacán, amik egyenként is úgy másfélszer akkora pénzt mozgatnak a világon, mint a vetõmagok és a gyomirtók piaca együttesen. A mezõgazdasági géppiac felét három cég fedi le, a mûtrágyapiacon pedig 10 nagy cég amolyan kis kartelleket alakított ki a mûtrágyák alapanyagai körül: egyikük a káliumkitermelést ellenõrzi, másikuk a nitrogénpiac felett õrködik, és így tovább.


Ha ez nem lenne elég, az egész mezõgazdaság egyre inkább az integráció felé halad, vagyis hogy ez a pár cég minél inkább dolgozzon össze. A legújabb õrület a "precíziós mezõgazdaság", ami a mezõgazdaság Big Data forradalma. Ez azt jelenti, hogy a cégek igyekeznek kidolgozni olyan rendszereket, amik begyûjtenek minden szükséges adatot a hõmérséklettõl a talaj állapotán át addig, hogy milyen kártevõk vannak az adott területen, és amiken keresztül minden mezõgazdasági inputot irányítani lehet.
Vagyis a jövõben mûholdakról irányított robot traktorok fogják szórni a mûtrágyát meg a rovarirtót kismillió adat alapján. 

Ehhez már meg is indult a mozgolódás, a Monsanto például már felvásárolt több olyan céget, ami ilyen adatok begyûjtésével és elemzésével foglalkozik, az olyan gépgyártó óriások, mint a John Deere vagy az AGCO pedig sorra kötik az együttmûködési szerzõdéseket az agrokémiai és egyéb agrárcégekkel is.

Ez a folyamat pedig könnyen vezethet az együttmûködés után az összeolvadás felé is, hiszen ez a fajta precíziós mezõgazdaság annyi különbözõ technológiai és piaci folyamatnak van kitéve, amit sokkal jobban lehetne menedzselni egy cégen belül, és így azt is jobban el lehetne dönteni, hogy ebben a borzasztó bonyolult és összefüggõ rendszerben pontosan mit és merre kellene fejleszteni.

Az ETC szerint a felvásárlók leginkább a gépgyártók lehetnek, így nem kizárt, hogy pár év múlva már a világ mezõgazdaságát, a vetõmagoktól a rálocsolt szereken a traktorokig és az azokat irányító szoftvereik a John Deere, a CNH és az AGCO, vagyis három cég fogja uralni. vagy kettõ. Vagy egy. Aki pedig az ételt uralja, az már majdnem a világ ura.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!