Pillanatok alatt diagnosztizált rák. Vércukrot mérõ okoskontaktlencse. A lakójánál is okosabb otthon

– jól hangzik? A prezentációkban is jól mutat, de úgy tûnik, messzebb van a megvalósítástól, mint gondoltuk.

A Google-nek voltak már kétségtelen melléfogásai az utóbbi években, elég csak a Facebook-verõnek tervezett Google Plusra (vagy az Orkutra, vagy a Wave-re) gondolni. Ezzel együtt nehéz lenne megkérdõjelezni, hogy napjaink egyik leginnovatívabb cégérõl van szó, még ha az Európai Unió néha beléjük is köt a módszereik miatt. Két leányvállalat azonban az utóbbi hónapokban rendszeresen negatív színben szerepel a hírekben. A Nest és a Verily kapcsán nagyjából egyszerre jelentek meg komoly problémákra utaló jelek elõször márciusban, majd június elején, ami jelzi, hogy a világ egyik legértékesebb birodalmában se minden csákányveréssel botlanak aranybányába.
Kis Google-abécé

Bár a gyakorlatban – ebben a cikkben is – gyakran a jól ismert névvel, Google-ként utalunk a cégcsoportra, tavaly augusztusban jelentõs árszervezést vezényeltek le. Ennek eredményeként a birodalom anyacége az újonnan létrehozott Alphabet lett, ez alá az ernyõ alá szervezték be önálló leányvállalatként a különbözõ területeken tevékenykedõ egységeket: a központi tevékenységek (keresés, Chrome, Android, Youtube, Térkép, és persze hirdetések) maradtak a Google név alatt, míg a lazábban kapcsolódó részlegeket kiszervezték. Ekkor önállósült a Nest és a Verily is.

A kettõ közül a Nest az ismertebb történet. Ezt a céget 2014-ben vásárolta fel a Google, mint a Dolgok Internete (IoT), vagyis a hálózatra kötött okoseszközök egyik zászlóshajóját, az okosotthonok piacvezetõjét. A Verily pedig a Google-birodalom élettudományokért felelõs egysége, a nagy átszervezésig a minden egzotikusabb fejlesztésért felelõs Google X alá tartozott (Google Life Sciences néven). A genetikától a rákkutatáson át a nukleáris mágneses rezonanciáig mindenféle terület szakemberei dolgoznak itt, és olyan egészségügy-forradalmasító biotechnológiai projekteken dolgoznak, mint a diabéteszesek életét megkönnyíteni hivatott vércukorszintmérõ kontaktlencse, a Parkinson-kórosoknak szánt remegésbiztos kanál, vagy egy Star Trek által ihletett, Tricorder nevû rákdiagnosztizáló eszköz. Viszont mindkét cégnél hasonló kritikák merültek fel: vezetõgondok, tömegesen távozó alkalmazottak, elmaradó iparági forradalmak.

Az egyik narratíva, hogy a gondok mögött azok a Steve Jobs köpönyegébõl kibújt, karizmatikus szilícium-völgyi cégvezérek állnak, akik látnoki képességekkel bírnak, megszállottan innoválnak és agilisen végigviszik a világot jobb hellyé tevõ elképzeléseiket – vagy ha zsenialitásban elmaradnak Jobstól, akkor a megszállottságuk és agilitásuk miatt konfliktusba kerülnek a saját beosztottjaikkal, esetleg akkorákat ígérnek, hogy aztán igen nehéz valódi termékekkel valóra váltani ezeket az ígéreteket. Mint Gavin Belson a techvilág elé görbe tükröt tartó Szilícium-völgy címû sorozatban:

A másik lehetõség, hogy a Google/Alphabet óriásvállalati környezetébe bekerülve nem minden felvásárolt cég, összetoborzott kutató képes egyszerre megfelelni a hivatásának és a szigorú üzleti elvárásoknak.
Nest: rossz menedzsment vagy megfojtott innováció?

Elsõ ránézésre furcsa lehet itt olvasni a Nest nevét, hiszen a cég bevételei 2015-ben is növekedtek, és még mindig dominánsak az okosotthonpaicon. Ugyanakkor a Google nyitott pénztárcája ellenére nem volt látványos dobásuk a felvásárlás óta, amiért sokan az alapító-cégvezér Tony Fadellt, (úgy is, mint “az iPod atyját”) teszik felelõssé. Fadell június elején be is jelentette, hogy otthagyja a céget, bár az Alphabetnél marad tanácsadóként.

Elõször még márciusban borult a bili, amikor az Information nevû lap utána járt, mi folyik ott Palo Altóban. A Nest 2014-es felvásárlása nagy elvárásokat szült, amelyekhez azonban a Google jelentõs forrásai is társultak. A cég azóta háromszázról ezerkétszáz fõsre nõtt, és megvették elõbb a Dropcam majd a Revolv nevû céget is. De hiába telt ez azóta két és fél év, még mindig csak a – már a felvásárlás elõtt is kapható – okostermosztátot és okosfüstjelzõt kínálják, illetve egy biztonsági kamerát, amely gyakorlatilag a Dropcam átmárkázott terméke. Azóta igazi újdonságot nem tudtak felmutatni, inkább csak az eddigi termékeket frissítgették. Idõközben rengeteg alkalmazott hagyta ott a céget, köztük a menet közben felvásárolt Dropcam alapítójával, aki zsarnok bürokratának nevezte Fadellt, akinek a vezetõi stílusa megöli az innovációt, de több hasonló belsõ elégedetlenkedés is kiszivárgott.


A cégnél állítólag számos új projekten kezdtek el dolgozni, de egyikbõl se sikerült még piacképes terméket összehozni. Ráadásul mintha a Google se tudná már kivárni a dolgot. A Nest 2015-ben belekezdett a hangalapú okoseszközök fejlesztésébe, erre a nagy testvér az idén májusi fejlesztõi konferenciáján bejelentette a maga Google Home nevû, hangvezérlésû háziasszisztensét, amely állítólag a Nest eszközeit is képes lesz majd irányítani. A Home mellett a Google az OnHub nevû routerrel is alanyi jogon egyre beljebb hatol az okosotthonokba.

Korábbi munkatársak szerint más Nest-fejlesztések azért hasaltak el, mert Fadell annyiszor változtatott az elképzelésein, hogy végül semmi nem lett belõlük. (Állítólag ez lett például a Flintstone nevû biztonsági központ sorsa.) Volt olyan fejlesztés, amelyre a Dropcam már bejelentette a 2014-es tervezett megjelenést, de a Nest a felvásárlás után elkaszálta, mert úgy látták, a saját hasonló megoldásuk elõrébb tart, holott ez azóta se jelent még meg. A másik felvásárlásból származó terméket, a Revolv okosotthon-vezérlõjét pedig egyszerûen beszántották.

A már mûködõ termékekkel is adódtak problémák: a füstjelzõ kiszámíthatatlan mûködésérõl pont egy korábbi Google-alkalmazott töltött fel egy videót Youtube-ra, a termosztát miatt pedig éppen perelik a céget, mert a vád szerint nem is spórol annyit, mint amennyit a reklámok ígérnek. (A cég szerint a reklámok csak arról beszélnek, hogy “akár 20 százalékot” is lehet spórolni a fûtésen, nem azt, hogy ennyi össze is jön.)

A Nest belsõ gondjai mellett a másik probléma az egész okosotthon-ágazatot érinti: a vásárlókat még mindig nem sikerült tömegével meggyõzni arról, hogy az IoT elõnyei miatt megéri az egész házat internetre csatlakozó eszközökkel telepakolni. Nemcsak azért, mert ez azt jelentené, hogy mindenbõl drága pénzen kellene újat venniük, hanem a felmérések szerint azért is, mert az elõnyöket egyelõre nem érzik elég nagynak ahhoz, hogy a személyes adataik biztonságát kockára tegyék értük. Emellett sokan továbbra is túl bonyolultnak találják a beüzemelést – pláne, hogy még mindig nagyon töredezett a piac, és a különbözõ gyártók eszközei közötti együttmûködés sokszor elég döcögõs, ha egyáltalán létezik. Az se segít, hogy az emberek a boltokba rohanjanak, hogy egy-egy drága okoseszköz az olcsó, buta megfelelõjénél rövidebb élettartamú lehet, ha a fejlesztõ megszünteti a támogatását (ahogy a Nest tette a Revolv vezérlõjével).

A Verge azonban úgy tudja, hogy nem is annyira a Nest gyengélkedik, mint inkább a Google/Alphabet nagyipari gépezete darált be egy innovatív kiscéget. Az alphabetes átszervezés miatt a korábbinál nagyobb nyomás került a Nestre, hogy alanyi jogon is nyereségesek legyenek, ez a teher pedig nem tett jót az innovációnak. A felvásárláskor arra számítottak, hogy a cégnek lesz ideje látványos eredmények felmutatása nélkül építkezni, állítólag ennek vetett véget a nagyobb pénzügyi szigor.

Fadell utóda az a Marwan Fawaz lett, aki egyszer már levezényelte egy hasonló részleg, a Motorola Home eladását, egyelõre azonban úgy tûnik, hogy a Nest stabilizálása lesz a feladata, és eladásról nincs szó.
Verily: fantasztikus vagy tudományos-fantasztikus?
Az influenza és a hosszú élet titka

Nem a Verily az elsõ próbálkozás, hogy a Google az egészségügy szolgálatába állítaná az erõforrásait. 2008-ban indították a Google Flu Trends nevû projektet, amellyel a keresési adatok alapján próbálták megjósolni az influenza terjedési mintázatát, de a módszert nem bizonyult elég pontosnak, úgyhogy 2014-ben bezárták a boltot. A 2013-ban alapított Calico viszont ma is az Alphabet egyik leányvállalataként dolgozik az élet meghosszabbításán.

A Nesthez hasonlóan a Verilyvel kapcsolatban is felmerült, hogy a cégvezér, a biológus Andrew Conrad vezetõi stílusa a problémák egyik forrása. Állítólag az õ személye a fõ oka annak, hogy neves tudósok és mérnökök egymás után hagyták ott a céget, vagy arra panaszkodtak, hogy hiába adtak hangot a cégen belül a kételyeiknek, a véleményüket félresöpörték. A másik gond, hogy külsõ szakértõk és korábbi alkalmazottak szerint a Verily rendszeresen többet állít a projektjeirõl, mint amilyen szinten valójában állnak.

A STAT (a Boston Globe egészségügyi-tudományos lapja) júniusi feltáró cikke szerint a Verily mindhárom zászlóshajóprojektre komoly tudományos hiányosságokkal küzd:
Az okoskontaktlencsével az a baj, hogy semmilyen tudományos eredmény nem bizonyítja, hogy a könny glükózszintje bármi fontosat elárulna a vércukorszintrõl, sõt éppen azt támasztják alá az eddigi eredmények, hogy ez a módszer alkalmatlan a pontos mérésre. A korábbi munkatársak szerint ez slideware, vagyis csak a prezentációs diákon létezõ termék, a prototípusa nem mûködött.
A Baseline-projekt egy olyan alapkutatás, amely pontosabban meghatározná, mit is jelent az, hogy egészséges emberi szervezet, így segítene a betegségek korai azonosításában. Ezzel az a kritikusok gondja, hogy túl kis mintán és túl rövid ideig tart a kutatás ahhoz, hogy bármi igazán érdekes eredményre juthasson.
A Tricorder nevû projekt a véráramba jutattott nanorészecskékkel azonosítaná a rákos sejteket, amelyeket egy okoskarkötõvel monitorozna. A megszólaló külsõ tudósok azonban egymás után sorolják a kritikáikat a megvalósítási gondoktól a veszélyeken át egészen addig, hogy egyáltalán ez-e a leghasznosabb módja a rákszûrésnek. A volt alkalmazottak szerint pedig a prototípus elmarad az elvárásoktól, és amúgy is inkább a hírverés generálása a projekt célja, mintsem valódi termék létrehozása.

Ez túl van a science fiction világán, ez már tudományos fantasy. És nem vagyok benne biztos, hogy valaha tudományos valóság lesz

– mondta a lapnak a David Walt, a Tufts Egyetem kémiaprofesszora és nanorészecske-szakértõje.

A Verg Surgical kísérleti sebész robotja

A kritikusok szerint Conrad a Szilícium-völgyben megszokott agilis mentalitás szerint vezeti a céget, és hiába védekezik azzal a Verily, hogy mennyi elismert tudóst szerzõdtetett, a céges kultúrának nem vált a részévé, hogy a tudományos munka teljesen máshogy mûködik: jóval lassabb és kevésbé kiszámítható, ezért a techvilágban megszokott “magabiztos türelmetlenség” és “extravagáns hype” nem vezet eredményre a biotechnológia esetében.

Ez a szilícium-völgyi arrogancia egy típusa. A tudomány nem így mûködik

– mondta Chad Mirkin, a Northwestern Egyetem kutatója arról, hogy egy ilyen bátor víziót, mint a Tricorder, anélkül kezdtek promotálni, hogy kidolgozott terv lett volna arra, hogyan akarják megvalósítani.

A Google persze mindig is mert nagyot álmodni, aminek egy rakás izgalmas dolgot köszönhetünk, például
az önvezetõ autók nyakunkon lévõ forradalmát,
a mesterséges intelligencia térhódítását,
a kvantuminformatika fejlõdését,
sõt még a kiterjesztett valóság fejlesztését is, hiszen maga a Google Glass mûködõ termék volt, csak a célközönségét és az etikai aggályok súlyát lõtték be rosszul.
Kétes értékû párhuzam

A Verily a vádak szerint megtévesztõ képet fest a cég potenciáljáról. Ezért emlegetnek néhányan párhuzamot a Theranos nevû céggel. A Theranos az utóbbi évek egyik legígéretesebb startupjaként indult, és azt ígérte, hogy az ujjbegy megcsípésével teljes vérképelemzést készít, gyakorlatilag forradalmasítva a laborvizsgálatokat. Aztán kiderült, hogy mégse: kiderült, hogy a módszer megbízhatatlan, és a teszteket manipulálták. A vizsgálat jelenleg is tart, a nõi Steve Jobsként emlegetett cégvezér, Elizabeth Holmes addigra egekbe szökõ értéke pillanatok alatt nullára csökkent, és már készül a sztoriról a hollywoodi feldolgozás, Jennifer Lawrence-szel a fõszerepben.

A Verilyrõl viszont a kritikusok se állítják, hogy ne folyna ott értékes munka. Miközben túl nagy a hype az olyan projektjei körül, amelyeket nem tud ehhez mérhetõ súlyú tudományos eredményekkel megtámogatni, más, kevésbé látványos projektekben – például a robotsebészet vagy a hagyományosabb vércukorszint-mérés területén – sikerrel mûködik együtt más cégekkel.

A Glass és az önvezetõ autók fejlesztése ugyanott zajlott, ahol a Verily-projektek is kezdtek, vagyis az X nevû, félig titkos, teljesen titokzatos kísérleti részlegen. Ezek viszont titokban készültek, és évekig folyt a munka a háttérben, mielõtt akár kiszivárgott volna bármi, nemhogy a cégvezér kiálljon az újságírók elé azzal, hogy pár év, és már lehet is használni.
Minden nagyon szép, minden nagyon jó

A cégek szerint valójában minden rendben van. A Nest sztenderd válasza a médiafigyelemre, hogy a cég szépen termel, és évekre elõre megvannak a terveik. A Verily továbbra is reálisnak tartja a sikert, így eszük ágában sincs alább adni az ambiciózus célokból.

Eric Shcmidt, az Alphabet ügyvezetõ elnöke is megvédte a leányokat. Szerinte a Nest gyorsabb ütemben növekszik, mint a teljes vállalatcsoport, és továbbra is bízik abban, hogy a Verily “csodálatos orvosi áttöréseket” fog produkálni.

Persze a Google-t/Alphabetet az se különösebben viselné meg, ha egy-egy merészebb vállalkozása végül tényleg nem jönne be. A Verilyre amúgy is mindig kísérleti projektként tekintettek, és van még elég betû az ábécében, hogy ne kelljen aggódni.

Nagy médiafigyelem közepette vették meg a Boston Dynamicsot, a robotfejlesztés élharcosát is 2013-ban, idén tavasszal mégis eladósorba került a cég. A maga területén ugyan továbbra is úttörõ a cég, de a fejlesztéseibõl sehogy se akar belátható idõn belül piacképes termék kerekedni. Mondjuk a másik verzió, hogy azért akarnak szabadulni a Boston Dynamicstõl, mert az emberszabású robotok túlságosan Skynet-színben tüntetik fel a Google-t. Ha tényleg ez kell az eladáshoz, a Nest valóban biztonságban van a maga csöppet sem emberszabású termosztátjával.