A szerkesztõségünkben úgy vannak ugyanis elhelyezve az asztalok, hogy többen is rálátunk mások monitorjára is. Képszerkesztõnk, Zsolt, nem a nagy, közös tévén nézte a meccseket – ami nehezére is esett volna, mert háttal ül neki –, hanem a számítógépén. És nála minden másodpercekkel hamarabb történt: amikor mi még a körmünket rágtuk, nála már ment a gólöröm.

Fotó: Balogh Zoltán / MTI

És most a futball-Eb-n se változott semmi. Vagyis annyi, hogy Zsoltot, aki nálam is nagyobb hokirajongó (mondjuk májusban emiatt oda se kellett volna pillantanom, elég volt, hogy felugrált idõnként) nem érdekli a foci, így most nem nézi a meccseket. A szomszéd teremben ülõk viszont igen – és most õk dühöngenek, hogy amikor Stieber meglódul, Bale nekifut vagy Modric megemeli a lábát, mi miért õrjöngünk máris.

De bizonyára önök is voltak már így ezzel: a szomszédból hamarabb átjött az ordítás, mintsem a tévében ellõtték volna a labdát. És nem, nem azért, mert Zsoltnak, nekem vagy a szomszéd Béláéknak idõnként jövõbelátó szemüvegük lenne.

Hanem hogy miért, azt a médiahatóság pénteken közleményben magyarázta el. Kezdjük a rövid válasszal, aztán majd kifejtem (vagyis kifejti az NMHH), mint Portik Tamás a tízmillió sorsát.

Szóval a lényeg a közlemény szerint:
A jó kép- és hangminõség a gyorsaság rovására megy a lapostévék, a digitális kábeltévézés vagy internetes szolgáltatás esetében, a direkt vétel és a régi típusú, hagyományos katódsugárcsöves készülék viszont pár másodperc elõnyt jelenthet.

Vagyis minket, akik szarabb tévén, nem HD-minõségben nézzük az eseményeket, kárpótol az élet (vagyis a technika) azzal, hogy idõben elõrébb járunk. Pontosabban nem maradunk le annyira a valóságról.

Az NMHH-szerint jelenségnek valójában kétféle oka is van:
a jelfeldolgozási és
a jelátviteli

késleltetés is okozhatja.
A késés az ön készülékében van

Az elõbbi azt jelenti,hogy más és más idõhossz alatt dolgozzák fel a jeleket a különféle digitális jelfeldolgozó egységek. Ilyen egységeket tartalmaznak a tévékészülékek, a set-top-boxok és a mûsorterjesztõ szolgáltatók rendszerei is. Ez a fajta késleltetés nagyon jellemzõ a digitális nagyképernyõs, vagy ahogy én ismerem (és bizonyára ön is), a lapos képernyõs tévékre, különösen, ha analóg jelbõl kell a képet elõállítaniuk. Ez önmagában is lehet egy-két másodperc, ami „ugyanazon a jelforráson levõ két különbözõ tévé között is érzékelhetõ” – írja az NMHH.

Másrészt eltérõ idõigénye van a mûsorforrástól a vételi helyig tartó különféle átviteli utaknak is. A szolgáltatók különbözõ forrásból veszik a ma már csak digitális formában elérhetõ mûsorjeleket; jöhet a jel többek között mûholdról, földfelszínrõl, BIX internetes adatcserélõ központból.

Márpedig ebben az esetben két pont között a legrövidebb út hiába mindig a kenõpénz, a gyakorlatban ezeket az utakat a különbözõ forrásokból érkezõ jelek más-más idõ alatt juttatják e la célba. „A szolgáltatók ezeket minden esetben saját szolgáltatói csomagba rendezik, remultiplexálást végeznek. Többféle átviteli technológia és többféle fejállomási (elosztó) eszköz létezik, amelyek mûködési sebességei között a gyártási évtõl is nagyban függõ eltérések vannak” – írja az NMHH.

Emellett késleltetések léphetnek fel az átviteli közegben is. Vagyis más a sebessége a jelnek, ha koaxkábelen megy, mint ha üvegszálon vagy fizikai érpáron. Ráadásul ezeknek különbözõ minõségû változatai is léteznek.

És még nincs vége. Az sem mindegy, hogy a saját otthonunkban direkt módon vesszük a mûsort, mûholdról (DTH – direct-to-home) vagy a DVB-T (digitális földfelszíni) hálózatról. Ilyenkor csak az általunk használt eszköz tulajdonságaitól függ, hogy az milyen gyorsan képes képpé és hanggá alakítani a vett digitális jelet. Már az is késleltetést jelent, ha valamilyen okból a tévénket nem a set-top box HDMI kimenetével kapcsoljuk össze, hanem a készülékek SCART csatlakozóit használjuk. Utóbbi esetben ugyanis egy digitális– analóg átalakítás zajlik, ami szintén idõbe telik, tehát késleltetést jelent.

No, és mint egy orgiába csapó szexuálisfelvilágosító-elõadásnál, jöjjön itt is a végén a lényeg.
Mi a legrosszabb és mi a legjobb összeállítás a gyors meccsnézéshez?

Az NMHH szerint a legkedvezõtlenebb eset például, ha a kábeltévé-szolgáltató mûholdról vételezi a jelet, és az elõfizetõ set-top-box analóg kimenetre digitális nagyképernyõs készüléket köt. Ha a késleltetéseket összeadjuk, a központi jelhez képest akár másodperceket is késhetünk a valósághoz képest.

„A direkt vétel viszont biztosan nyújt minimális elõnyt a gyorsaságot tekintve” – írja a tuti receptet a médiahatóság. A kábeltévés, különösen a még mindig létezõ analógmûsorjel-továbbítást, illetve az IPTV rendszerû – az interneten vagy helyi hálózaton (LAN) keresztül mûködõ – szolgáltatást igénybe vevõk pedig mindenképpen hátrányból indulnak, a kapott kép minõségét illetõen azonban elõnyben lesznek a digitális vételt használó tévénézõk.

Az internetes alapú élõ meccsnézés sem garancia a gyors képtovábbításra, mivel az interneten a szabad kapacitások függvényében továbbítják a mûsorhoz tartozó adatokat is – túlterhelés esetén pedig még inkább belassul a kapcsolat. Igaz, ez alól is van kivétel: az úgynevezett dedikált szolgáltatásoknál garantált a sávszélesség és a szolgáltatásminõség, illetve a szolgáltatóknak olyan kapacitással kell tervezniük, hogy a hálózati csúcsokat is képesek teljesíteni – olvasható a közleményben.