Az ELTE és a Szegedi Tudományegyetem Pszichológia Tanszék kutatói szintetikus kannabinoidokat, ismertebb néven herbál drogokat/biofüvet használókkal készítettek interjúkat, hogy megtudják: milyen lélektani hatásai vannak az utóbbi néhány évben fénysebességgel terjedõ “újfajta pszichoaktív szereknek”, azaz a dizájnerdrogoknak. Egy másik kutatás pedig három hátrányos helyzetû magyar település szegregátumaiban vizsgálta a kábítószerhasználatot.

A herbál vagy biofû tulajdonképpen szintetikus drog, valamilyen szárított növényre permetezik rá a hatóanyag készítõi, hogy aztán a fogyasztók cigaretta formájában elszívják. Olyan, mint a füves cigaretta, csak sokkal erõsebb – ugyanakkor rövidebb is – a hatása, az agyi receptorokhoz a marihuánában található THC-nél 40-50-szer erõsebben kapcsolódó szintetikus kannabinoidok miatt. Azt szinte soha nem lehet pontosan tudni, hogy mi van egy-egy biofüves cigiben, legtöbbször ugyanis különbözõ, boltban is könnyen beszerezhetõ háztartási vegyszerek hozzáadásával állítják elõ: patkánymérget, csavarlazítót és acetont is szoktak használni.

A biofûbõl egy grammot mindössze 500 forintért be lehet már szerezni, viszont a használói élményekre fókuszáló ELTE-SZTE kutatás résztvevõi szerint annyira könnyû rászokni, hogy akár napi 30-40 szál biofüves-cigit elszív egy függõ. “Volt olyan, hogy 4 grammot megvettem és nem volt elég 20 percig” – mondta a vele készített interjúban a kutatás egyik résztvevõje.
Önundor, kontrollvesztés, rosszullét

A biofû használók élményeit kutató ELTE-s doktorandusz, Kassai Szilvia szerint a kutatásban részt vevõ szerhasználók – akik egyébként 2-6 éven át fogyasztottak szintetikus kannabinoidokat – nagyon nehezen tudták megfogalmazni a biofû használattal kapcsolatos élményeiket, elsõsorban azért, mert nehezen tudták összehasonlítani az élményeiket a más szereknél tapasztalt hatásokkal.

A kiszámíthatatlanságot, mint a biofû egyik tulajdonságát több interjúalany kiemelte, mondván, a sokadik használat után is okozhat új élményeket, és akár két ciginek sincs ugyanolyan hatása. Kassai szerint egy másik nagyon fontos különbség más szerekhez képest a használói tapasztalat: a lazulás, kikapcsolódás, relaxáció, sokkal gyorsabban fordul át negatívba, amikor a súlyos fizikai és pszichés tünetek válnak meghatározóvá – például heves szívverés, ájulás, pánikroham. Ekkorra már azonban a függõség gyors kialakulása miatt a szerhasználatot nagyon nehéz abbahagyni.

A legriasztóbb mégis az, hogy a biofüves cigit rendszeresen szívók a kutatás szerint úgy érzik, a szer “irányítja” õket, és a függõséget is ezzel az irányító hatással magyarázzák. Kiszolgáltatottnak érzik magukat, mert nem tudják magukat távol tartani a szertõl és nem tudják kontrollálni a hatásait.

A kutatás eredményeit ismertetõ Kassai Szilvia arra is kitért, hogy a biofû hatására a fogyasztók gyakran aszociálissá válnak – a szer befelé fordulást, érdektelenséget okoz a külvilággal szemben. “Egy idõ után nekem már nem kellett társaság, már az volt az áldás, hogyha végre nyugodtan le tudok ülni, tudok tekerni egy bomba jointot, és magamnak elszívom” – fogalmazott az egyik interjúalany. A kutatás résztvevõi a biofû hatására végül önmaguktól is megundorodtak.

Fontos tudni, hogy én rengeteget verettem egyedül otthon, a tükörrel szemben, és én szembe néztem magammal, és csak néztem, sokáig gondolkodtam magamról, sokáig gyûlölködtem magammal szemben, és közben csak néztem magam és szívtam, csak néztem magam és szívtam”

– mesélt tapasztalatairól a kutatáshoz egy volt herbálfüggõ.
Válasz a kilátástalanságra

A biofû más szerekhez képest példátlanul gyorsan terjedt el a magyar vidék halmozottan hátrányos helyzetû településein, ott, ahol a használóknak a legkevésbé van hozzáférése bármilyen függõknek járó segítségnyújtáshoz vagy iskolai prevencióhoz. Szécsi Judit és Sik Dorka szociológusok egy hátrányos helyzetû járás szegregátumaiban készített szerhasználattal kapcsolatos kutatásuk során arra jutottak, hogy az újfajta pszichoaktív szereket általában a fiatal generációk használják – gyakran már 10-12 éves kortól, elsõsorban kikapcsolódásként.

Míg a kutatás tapasztalatai alapján a három vizsgált település szegregátumaiban élõ fiatalok fele használ rendszeresen valamilyen dizájnerdrogot, addig a felnõttek, idõsebbek maradtak a klasszikus, legálisan beszerezhetõ drogoknál: az alkoholt és a gyógyszereket (nyugtatókat) sokszor párhuzamosan használják.

A drogfogyasztás motivációja a szegregátumokban a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség miatti frusztráció és kilátástalanság csökkentése – találta Szécsi Juditék kutatása, amely a droghasználatot a társadalmi állapotok látleletének tekinti.

Ahol a gyerekek kitörési lehetõsége szinte lehetetlen, ahol esély sincs a munkaerõpiacon elhelyezkedni, és a közmunka jelenti az egyetlen munkalehetõséget, és ahol ennyire jellemzõ a nyomor és a munkanélküliség, mint ezeken a településrészeken, ott az olcsó, gyorsan ható szerek játszva nyernek teret”

– fogalmaz a kutatás, majd hozzáteszi: az alacsony társadalmi státuszhoz köthetõ droghasználat ezért a kistelepüléseken elsõsorban nem drogprobléma, és nem egyéni élethelyzetekre vezethetõ vissza.
Vannak, akik már csak ezt ismerik

A Kék Pont Alapítvány drogprevencióval is foglalkozó munkatársai úgy látják, a fõvárosban és az elmaradottabb országrészek iskolákban, gyermekotthonokban különösen elterjedtek az újfajta pszichoaktív szerek. “Kórusban kiabálják, hogy herbál, bio, kristály” – mondta Dávid Ferenc, az alapítány munkatársa, majd hozzátette: vidéki kisvárosok iskoláiban találkoztak olyan fiatalokkal, akik bár már évek óta füveztek, azt sem tudták, hogy mi az a marihuána.

Dávid szerint – és Szécsi Juditék kutatásából is ez derült ki – a fiatalok körében óriási a tudatlanság a dizájnerdrogok használatának következményeit illetõen. A Kék Pont munkatársa szerint ez visszavezethetõ arra is, hogy az iskolák inkább a szõnyeg alá söprik, hogy a diákjaik (akár iskolaidõben is) drogoznak, nehogy ez rossz hírüket keltse. A Kék Pont Alapítványt például szinte csak alapítványi iskolák hívják prevenciós foglalkozásokat tartani, az állami fenntartású intézmények szinte egyáltalán nem.