2024. március 28. Csütörtök, Gedeon, Johanna.
 
Amszterdam lehet az új LondonForrás: index.hu
Utolsó módosítás: 2016-07-24 12:08:00
Címkék: Bihari hírek
Szombaton debütált az Indavideón a Menjek/Maradjak dokumentumfilm-sorozat Hollandiát feldolgozó része. A témának külön aktualitást ad, hogy a Hollandia felé áramlásra jó nagy lapáttal tehet rá a brexit: most hogy Anglia egyre kevésbé lesz vonzó hely az uniós polgároknak, más országokba, például az eddig is népszerû Hollandiába tevõdhet át a kivándorlási góc. Ebbõl az alkalomból kicsit utánajártunk, mire számíthatnak az Európa legvizesebb országában újrakezdõ magyarok.

Hollandiáról alapjáraton nyilván mindenkinek a tulipán, a fapapucs, a csatornák, a biciklik és a legális füvezés jut eszébe, de ezen túllépve egy csomó dolgot érdemes tudni az országról, mielõtt kiköltözésre adnánk a fejünket.
Pár adat a hollandiai magyarokról

A legnépesebb Benelux állam már ma is számottevõ magyar kisebbséggel rendelkezik: a helyi statisztikai hivatal nyilvántartása szerint mintegy 22 ezet magyar él kint. Róluk viszonylag keveset tudni, a kutatások csak életkorra, nemre, családi állapotra, és arra kérdeznek rá, hogy valaki elsõ vagy második generációs bevándorló.

Ez alapján annyit tudunk megállapítani, hogy a kinti magyarok több mint a fele (13 ezer ember) nem Hollandiában született. Érdekes módon a nemek aránya messze nem egyenlõ: 11720 nõt és 10360 férfit tartanak számon. A hollandiai magyarok közül 13 ezren egyedülállók, arányuk az elsõ generációs bevándorlók között különösen nagy, közülük 9 ezren, közel 70 százaléknyian nem voltak még soha házasok. Ez valószínûleg abból fakad, hogy a mostanában kiköltözöttek nagy része fiatal, még nem alapított családot, és a családot alapítók körében is egyre kevésbé fontos a hivatalos papír. A kint élõk nagy része, 65 százaléka aktív korú, 20 és 65 év közötti.

A KSH a legutóbbi mikrocenzuson szintén gyûjtött adatokat a kivándorolt magyarok itthoni hozzátartozóitól. Ezeket ugyan már két éve vették fel, de jobb közelítéssel azóta sem rendelkezünk a témában. Ennek alapján Hollandia – bár csak a kétezres évek második felében lett sláger – a 4. legnépszerûbb EU-s célország. A felméréskor az országot elhagyók 4 százaléka ment oda, de a tendencia egyértelmûen felfelé ívelõ, pedig a felmérés még bõven a brexit elõttrõl származik. Az országba vándorolt népesség pénzhazaküldésben is élen jár, Németország után a második e tekintetben: a hollandiai honfitársaink 35 százaléka ad haza a fizetésébõl a statisztikai hivatal legutóbbi számai szerint.
Van pénz, de nem ez számít

Bár a kinti magyarokról kemény statisztikai adataink alig vannak, a Menjek/Maradjakhoz készült egy pszichológiai megközelítésû minikutatás körükben, ami többek között az életcélokat, a hazaköltözési hajlandóságot, az értékrendet mérte fel. Ennek alapján a válaszadók kicsivel több, mint a fele meglehetõsen elégedett az éltével, de érdemes megjegyezni, hogy a jóllét nem jön automatikusan: a boldogsággal kapcsolatos kérdésekre adott válaszok erõs összefüggést mutatnak a nyelvtudással, a foglalkoztatással és a munkával való elégedettséggel is.

A felmérés arra jutott, a hollandiai magyarok a pénzt mint értéket az utolsók közé rangsorolták a megadott lehetõségek közt, helyette az egészség, a család, a személyes fejõdés hódított, összességében talán kevésbé a materiális értékekre helyezik a hangsúlyt, mint a magyarországi magyarok. Hollandiában élõ honfitársaink legnagyobb része, 48 százalékuk a hazaköltözéssel kapcsolatos kérdésnél a “talán egyszer” választ jelölte meg, a hamarosan biztosan hazaköltözõk csak 13 százaléknyian vannak,
24 százalék pedig azt mondta, soha nem jön vissza.

Mivel átfogó, részletes kutatások még nem születtek arról, hogyan élik meg a hollandiai magyarok az ottani viszonyokat, kint élõ ismerõsökhöz és az ottani magyarok sztorijait gyûjtõ blogokhoz fordultunk, hogy megnézzük mi a helyzet. A következõkben benyomások következnek arról, milyen kihívásokkal kell megküzdeni Hollandiában magyarként.
Jó lakhatást intézni baromi nehéz

Hollandiában még európai viszonylatban is kifejezetten drága a lakhatás, az árak Párizzsal vetekednek. Ha nem gondolkodunk saját lakásban, és hajlandóak vagyunk több emberrel összeköltözni, akkor is nagyjából havi 500 euró körüli összeget kell rászánnunk, ha saját szobát szeretnénk egy jobb helyen lévõ lakásban. Ráadásul ha egyedül vagyunk, és nem ismerõseinkkel közösen keresünk lakást, akkor más népszerû európai városokhoz hasonlóan a holland városközpontokban is szabályos felvételi meghallgatásokon kell részt vennünk, hogy szobához jussunk.

A Singel-csatornán úszó virágpiac és a csatorna menti lakóházak Amszterdamban
Fotó: Dean Mouhtaropoulos

Az albérletkeresésnél érdemes résen lenni, több forrásból is úgy értesültünk, hogy sok a gyanútlan külföldiekre utazó csaló az ingatlanpiacon. Ezért nem szabad bedõlni az olyan ajánlatoknak, amelyek például azt ígérik, hogy bár külföldön van a tulaj, ha a pénzt átutaljuk, akkor elküldik postán a kulcsot. A lakáskeresést tovább nehezíti, hogy más országokhoz hasonlóan akkor tudunk legálisan bérelni, ha már van úgynevezett BSN-, azaz személyi számunk, de ez egyfajta ördögi kör:

Ahhoz, hogy szobát vagy lakást bérelj, legális munka és jövedelem kell, amit nem kapsz meg, mert BSN szám nélkül nem alkalmaznak, tehát nem tudsz lakást bérelni, ami a BSN számhoz kell.

Érdekesség, hogy Hollandiában sok lakásban nem számítanak alapnak a Magyarországon megszokott konyhaeszközök, fürdõszobabútorok: a sütõ nélküli, pusztán egy villanyrezsóval és mosogatóval ellátott konyhákat teljesen felszereltként hirdetik, és fürdõkád is sok helyen luxusnak számít, pláne az 1000-1200 euróért bérelhetõ stúdiólakásokban. Ha az ember egyetemre megy ki, akkor olyan opció is van, hogy kollégiumba költözik – ami a magyar viszonylathoz képest rettentõ drága, Amszterdamban 4-500 eurónál indul –, vagy az iskola ügynökségére bízza a szobaszerzést.

Ez aránylag lutri, az Amszterdami Egyetem ügynöksége például akár 500 euró körüli ügyintézési díjat is elkér, és cserébe nem vonultat fel több lehetõséget, csak egy szobát, ami ha végül nem tetszik, akkor is buktuk az alapdíjat. Cserébe viszont legalább nem kell semmit egyedül szervezni, és biztosan nem vernek át sem a beköltözéskor, sem késõbb.
Tanulni ideális

Mivel a kivándorlók jókora része egyetemre megy, érdemes megnézni, milyen a kinti oktatási rendszer. E tekintetben abban nagyjából megegyeznek a beszámolók, hogy a holland oktatás nagyon praktikus és gyakorlatorientált, pláne a mesterképzések szintjén. Ízlés dolga, de sokaknak elõnyt jelenthet, hogy a kutató mesterszakokon nincs vizsgaidõszak, a tárgyak tömbösítve vannak, az adott tömb végén kell levizsgázni, így jobban szétoszlik a teher, és nincs vizsgaidõszakkal járó fokozott stressz.

Az egyetemi oktatók elvárják a diákoktól az önálló mûködést, leginkább akkor segítenek a hallgatók projektjeiben, ha azok elakadnak. Ez a szájbarágáshoz és elméleti jellegû oktatáshoz szokott alapszakosoknak eleinte nehézséget okozhat, de hosszabb távon jól felkészít az egyetem utáni életre, pláne hogy sok helyen több hónapos szakmai gyakorlatot is elvárnak a diploma feltételeként. Aki hosszabb távon is az akadémiai szférában képzeli el a jövõjét, PhD-zna, kutatna, annak jó választás lehet Hollandia, mert kifejezetten sok pénzt szán az állam kutatás-fejlesztésre, az egyetemeknek jó külföldi kapcsolatai vannak.

A holland egyetemek mellett szól az a nem lényegtelen szempont is, hogy
baráti tandíjaik vannak az EU-s polgárok számára,

még magyarként sem horribilis összegekért (nagyjából 2000 euró/év) beiratkozhatunk tanulni. Ennyiért még itthon sem feltétlen találni jó mesterképzéseket, nemhogy Angliában, ahol ennek sokszorosát kérik el.

Diákok a holland Matematikai Diákolimpián, Amszterdamban
Fotó: Ed Oudenaarden
Vannak juttatások, csak gyõzzük kijárni

Hollandia jól mûködõ szociális ellátórendszerrel rendelkezik, ugyanakkor a burjánzó bürokráciára és a nehézkes idegen nyelvû ügyintézésre sokan panaszkodnak. A támogatások igényléséhez – csakúgy, mint a lakásbérléshez, bankszámlanyitáshoz, és sok minden máshoz – egy rakás papírt kell összeszedni és leadni, de ha átrágjuk magunkat a procedúrán, akkor jól járhatunk. Az ügyintézést egyébként megkönnyíti, ha van az embernek fentebb már említett BSN-száma, mert ezzel rengeteg mindent el lehet intézni online.

Munkanélküli segélyre akkor jogosult az ember, ha regisztrál mint munkakeresõ, és az igénylést megelõzõ 36 hetes idõszakból legalább 26-ot igazoltan, legálisan dolgozott. A hivatalt nem tanácsos megpróbálni átverni, mert bár hamis adatszolgáltatással lehet némi jogosulatlan pénzhez jutni, késõbb kamatostul visszafizettet mindent a szigorú holland állam. A holland rendszer kiemelten támogatja a családokat, a gyermekvállalást, a támogatások összege gyermekszámtól függõen és korcsoportonként változó, de átlagban negyedévenként és gyermekenként 200-400 euró körül mozog.

Az egyetemisták is pályázhatnak némi kiegészítésre, ha szülõik keresete alacsony. Havi 270 eurót vágnak hozzánk csak úgy, ha uniós állampolgárok vagyunk és a szüleink jövedelme nem üti meg a kijelölt szintet – erre magyarként elég jó esélyünk van. Sokáig érvényben volt egy diszkriminatív, a holland diákoknak kedvezõ rendszer, amelyben a bennszülött egyetemistáknak alaphangon utaltak havi 290 eurót, míg a más uniós államból érkezetteknek csak akkor, ha igazolni tudták, hogy az iskola mellett dolgoznak havi minimum 56 órát. Ezt nemrég megszüntették, de ez nem azt jelenti, hogy most már mindenkinek jár a pénz, hanem azt, hogy a hollandoknak sem. Van viszont mindenki számára elérhetõ kedvezményes diákhitel, ami fedezi a tandíjat.

Az egészségügyrõl elég jókat hallani, többen említették a magán- és állami szféra együttmûködésén alapuló biztosítási struktúrát és a kimagasló háziorvosi rendszert.
Legjobb és legnehezebben megszokható dolgok
+
élhetõ városok sok parkkal
biciklizés
jó életszínvonal, létbiztonság
színvonalas állami szolgáltatások
vállalkozóbarát környezet
-
esõs, szeles idõjárás, kevés napfény
durva bürokrácia
nehéz boldogulni nyelvismeret nélkül
kevésbé spontán emberek
Ha jó munkát szeretnénk, kell a holland nyelv

Az egyik legtöbb kritika az általunk megkérdezett emberek részérõl a holland mentalitást érte, amit bár nyilván nem lehet mindenkire érvényesnek tekinteni, de általános érzésre azért körülírható, és állítólag nem egyszerû megszokni magyarként. Sokan kiemelik, hogy a hollandok bár egy szinten barátságosak a külföldiekkel, igazából nem kifejezetten befogadók; még az olyan egyetemi szakokon is nehezen állnak le külföldiekkel mélyebben barátkozni, beszélgetni, ahol angolul folyik az oktatás is nehezen. A sok bevándorló ellenére nehezen viselik, ha valaki nem tud hollandul, állásokat is nagyon nehéz megszerezni csak angol nyelvismerettel.

Elõfordul, hogy konyhai kisegítõi, takarítói állásokba sem vesznek fel a holland nyelvismeret hiánya miatt, pedig ezekben aztán nem nagyon kell kommunikálni. Legális állást – ami ugye a legális lakhatás feltétele is – még nehezebb szerezni hollandul nem tudóknak, ezért aki hosszabb távra tervez, annak mindenképpen javasolt beiratkozni nyelvtanfolyamra. Azért azt is érdemes megemlíteni, hogy ha egyszer találunk munkát, akkor kimagaslóan jó a fizetés, még a képzettséget nem igénylõ munkákért is olyan jól fizetnek, hogy nem gond a megélhetés, a minimálbér 1500 euró havonta.

Elég durva érzés részmunkaidõs pincérként vagy takarítóként többet keresni, mint a Magyarországon egyetemi docens anyád

- foglalta össze a helyzetet egyik interjúalanyunk.
Nem olyan lazák, de õszinték

Szintén sok kritika éri a bennszülöttek lazaságát, illetve annak hiányát, többen is arra panaszkodnak, hogy nehéz velük spontán programokat összehozni. A Magyarországon mindennapos, aznap napközben összerántott munkahelyi, baráti sörözések kevéssé jellemzõk a hollandokra, az emberek – még az egyetemisták is – túlságosan be vannak táblázva ehhez, a szociális élet több szervezést igényel. Még azok is, akik azzal az elhatározással költöztek ki, hogy fõleg hollandokkal és más nemzetiségûekkel szeretnék körülvenni magukat, gyakran kapják azon magukat, hogy keresik az ottani magyarokat – már csak azért is, mert hiányzik a megszokott társasági kultúra.

A Királynõ Napját (Koninginnedag), a Holland Királyság egyik nemzeti ünnepét ünneplõk Amszterdamban
Fotó: Evert Elzinga

És ha már Magyarországnál tartunk: többen arról számoltak be, hogy sok holland elég lekezelõen, illetve tudáshiányosan áll hozzá hazánkhoz. Egyik válaszadónkkal az is megesett, hogy egy állami hivatalban a jogosítványa kiváltásakor az ügyintézõ nem akarta elhinni neki, Magyarország az EU része, amíg meg nem bizonyosodott errõl a Google segítségével.

Ezek a negatívumok nyilván kevésbé igazak a hatalmas expat-központ Amszterdamra és a fiatalokkal, külföldi diákokkal teli egyetemi városokra, viszont fokozottabban jellemzõek a kisebb helyekre. A kellemetlen oldal mellett persze ott van az is, hogy beszámolók szerint a hollandok általánosságban sokkal jobb kedélyûek, optimistábbak, praktikusabbak és nem ítélkeznek annyira külsõ jegyek, például öltözködés alapján, mint azt itthon gyakran látjuk. Arról is sokan számolnak be, hogy az ottaniak meglepõen õszinték, nem haboznak a másik szemébe mondani, ha valami probléma van, habitus kérdése, hogy ez kinek mennyire jön be.

Érdekesség, hogy bár a az ELTE TÁTK Módszertani Kutatóközpontjának felmérése szerint a magyarországi Y-generáció értékrendje a holland társadaloméval egyezik a legnagyobb mértékben, a kint élõk közül azért sokan meglehetõs nehézségekrõl számolnak be beilleszkedés terén – ez persze önmagában nem sokat jelent, elõfordulhat, hogy máshol még rosszabbul menne nekik.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!