Emlékeznek arra, amikor kiderült, hogy magyar bruttó hazai össztermék (GDP) idén január és március között csak 0,9 százalékkal növekedett, ami még a legpesszimistább elõrejelzéseket is alulmúlta? Vagy arra, amikor 2014 utolsó negyedévében 3,3 százalékos növekedéssel nemcsak az EU tagállamait meg még egy csomó menõ gazdaságot is lehagytunk? Mindkét alkalommal elég nagy volt a csodálkozás, de egyik se volt semmi ahhoz képest, ami múlt hét kedden Írországban történt.

Ahhoz képest ugyanis, hogy márciusban az ír statisztikai hivatal 7,8 százalékos GPD-növekedést becsült 2015-re, múlt hét kedden bejelentették, hogy valójában ennek több mint a háromszorosát hozta össze az ír gazdaság, szóval valójában
26,3 százalékot nõtt az elõzõ évhez képest Írország GDP-je 2014-hez képest.

Ez nem csak leírva, hanem grafikonon ábrázolva is elég durván néz ki.

forrás: Bloomberg

Ekkora növekedést az elmúlt pár évtizedben legfeljebb szegényebb országok tapasztaltak, miután nagyot robbant annak a nyersanyagnak az ára, amit nagy mennyiségben exportáltak a világpiacra, vagy esetleg még háború után tudott ekkorát nõni országok gazdasága a rombolás miatt alacsonnyá váló bázis miatt, amihez képest a növekedést nézték.
De akkor mi ez az egész?

Hát, valójában csak annyi történt, hogy sok külföldön élõ ír küldött egyszerre egy csomó pénzenergiát haza a rokonoknak, és ez látszott meg a statisztikákban is. Küldjünk most egy keveset a magyar gazdaságnak is!

Ha már érzi, hogy kicsit megdagadt a bukszája, akkor valami nagy baj lehet, mert csak tréfáltam, igaziból nincs is olyan, hogy a pénzenergia, de ami a valóságban történt, annak legalább annyira nincs semmi köze az ír gazdaság valódi teljesítményéhez, mint mondjuk a homeopátának az ufológiához. De akkor miért lett hirtelen háromszor akkora a növekedés, mint amekkorára számítottak? Annyi történt, hogy:
a repülõkölcsönzéssel foglalkozó ír Aercap megvette a riválisát, a Los Angeles-i központú International Lease Finance Corporationt, amivel 39 milliárd euró jött az országba. Az amerikai gyógyszeripari óriás, a Medtronic is az országba települt: a sokkal kisebb ír Covidien vette meg a céget. Az összeolvadásoknak az volt a célja, hogy a cégeknek Írországban legyen a központja, itt ugyanis csak 12,5 százalékos társasági adót kell fizetni.
Az Apple pedig az országba hozta egy csomó szellemi tulajdonjogát.

Ezeknek semmi köze az ír gazdaság teljesítményéhez, ami a Bloombergnek nyilatkozó elemzõ szerint egyébként nem lett volna rossz amúgy sem, hiszen az egyszeri hatások nélkül nagyjából 5,5 százalékos lett volna a GDP növekedése. Mivel azonban a GDP kiszámításánál ilyenkor a cégek Írországon kívül realizált bevételei is az ír GDP-t gazdagítják, egy ilyen kis gazdaság esetén ennyi egyszeri GDP-hez való hozzájárulás könnyen 26 százalékos növekedést jelenthet.

És hogy miért pont most jött ennyi külföldi tõke az országba? Barack Obama még tavaly hirdetett meg egy tervet az adóelkerülés ellen, a Panama-iratok kiszivárgása után pedig újra elõkerült a dolog, ami még egy indok lehetett a cégeknek, hogy költözzenek.
Nem örülhetnek igazán

Bár a nemzeti össztermék megugrása miatt 94 százalékról 80 százalék alá került a GDP-arányos államadósság és a kormánynak a költségvetési hiányt is könnyebb lesz az uniós szabályoknak megfelelõen három százalék alatt tartani, a lakossági fogyasztás csak 4,5, a foglalkoztatottság pedig csak 2,6 százalékkal nõtt 2015-ben, messze elmaradva a GDP növekedésének mértékétõl.

Fotó: Bloomberg / Getty Images Hungary

Abból pedig, hogy egyszeri hatások ennyire befolyásolni tudták az ír GDP-t, az is következik, hogy mivel a GDP-t jelentõ termelés egy része nem az országban valósul meg, a GDP-növekedése már nem feltétlenül lesz majd annyira jó hír például az ír választópolgár számára.

A pénzügyminisztérium adatai szerint 2008 óta 7 milliárd euróval nõtt az országba települõ cégek által a nemzeti össztermék, ez viszont termelés vagy foglalkoztatás szintjén már nem jelent meg az adatokban. Közben viszont az EU-s költségvetésbe többet kell befizetnie az országnak, hiszen a tagállamok a teljes uniós GDP-hez arányosan fizetik be a saját részüket a büdzsébe.
50 éve nem várt ekkora kihívás az országra

Bár Michael Noonan pénzügyminiszter azt ígérte, hogy nem fognak adót csökkenteni vagy pénzszórásba kezdeni a kiemelkedõ növekedési adat ellenére sem, könnyen elõfordulhat, hogy az ígéretek ellenére olyan válságba kerül az ír gazdaság, amikor nem lesz majd más választásuk, mint a büdzsé lazítása.

Írországot érintheti ugyanis a legkomolyabban az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése.  "Ez lehet a legkomolyabb kihívás az elmúlt 50 évben, amivel az országnak szembe kell néznie" - fogalmazott John Bruton, aki 1994 és 1997 között az ország miniszterelnöke, késõbb pedig az EU amerikai nagykövete volt.

Az USA után az Egyesült Királyságba irányul Írország legtöbb exportja, ezért az, hogy a font népszavazás óta eltelt idõszakban 8 százalékot zuhant, már most komoly veszteségeket okozott a legnagyobb ír exportõröknek. Írország és az Egyesült Királyság 1973-ban csatlakoztak az EU elõdjéhez, az Európai Gazdasági Közösséghez, és az elmúlt negyven évben nagyon erõsen összefonódott a két ország gazdasága. Az összefonódás annyira erõs, hogy:
nagyjából 380 ezer Egyesült Királyságban élõ ír állampolgár szavazhatott az uniós tagságról szóló népszavazáson,
amikor hat éve Írország uniós mentõcsomagra szorult, az Egyesült Királyság annak ellenére is beszállt, hogy nem voltak tagjai az eurózónának, tehát nem kellett volna forrásokat biztosítaniuk a mentõcsomaghoz,
és amikor az új brit miniszterelnök, Theresa May múlt szerdán hivatalba lépett, Angela Merkel és Francois Hollande után az ír miniszterelnökkel, Enda Kennyvel egyeztetett elõször.
Vinnék a britek az aranytojást tojó adókulcsot is

Persze a kormány készült arra az eshetõségre, hogy a britek kilépnek az unióból: Kenny már 2015-ben felállított egy munkacsoportot a kormányon belül, aminek arra az eshetõségre kellett terveket készítenie, ha megtörténik a brexit. A probléma viszont az, hogy nehéz bármilyen konkrét tervvel elõállni, amikor még most is két évig tarthat, mire kiderül, hogy az unió és Nagy-Britannia kapcsolata hogyan alakul majd a brexit után.

Fotó: Bloomberg / Getty Images Hungary

A tervek szerint valahogy segítenének a fontesés miatt szenvedõ exportõröknek, de például az ír mezõgazdasági export negyven százalékát az Egyesült Királyságban adják el, ami miatt a termelõk a fontesés miatt már most szenvednek, de a vámok visszatérése még nagyobb érvágás lenne nekik. Az viszont, hogy lesznek-e újra vámok, csak késõbb fog kiderülni.

Az is tervben van már, hogy a befektetések Írországba csábításáért felelõs IDA Ireland vezetõje, Martin Shanahan útnak indul Európába és az USA-ba, hogy újabb cégeket hozzon az országba. A probléma ezzel az lehet, hogy a britek már egy ideje emlegetik, hogy a brexit okozta negatív hatások ellensúlyozására lecsökkentenék a jelenleg 15 százalékos társasági adókulcsot, így az írek könnyen elveszíthetik az egyik legnagyobb fegyverüket, a 12,5 százalékos tao-kulcsot, amivel az országba hozták a multikat.

De a brit kilépés hosszabb távon is bekavarhat az íreknek, hiszen a két ország eddig partner volt az EU-n belüli adóharmonizációs tervek megfúrásában, így a brexittel az írek most egy fontos szövetségest vesztettek el.
Gazdasági válság tetejébe politikai is jöhet

Az egyébként sem egyszerû helyzetben további csavar az, hogy a brit EU-tagságból az is következett, hogy a húszas években lezáruló polgárháború után ketté váló Írország és Észak-Írország között eddig nem volt határ, de az észak-írek uniós kilépése miatt most kérdésessé válik, hogy újra felállítsák-e a határellenõrzést. Ez egyébként eléggé megnehezítené annak a nagyjából 30 ezer embernek a dolgát, akik közül elég sokan a munkájuk miatt ingáznak napi szinten a két ország között.

Fotó: Bloomberg / Getty Images Hungary

A észak-írek kilépése viszont politikai konfliktusokat is újjáéleszthet: a brexitrõl szóló népszavazáson Észak-Írországban 56 százalékban nyertek az EU-ban maradni vágyók, ezért az ír nacionalista Sinn Féin párt elnöke bejelentette, hogy népszavazást szeretnének tartani Írország egységesülésérõl. De az ír elnöknek amiatt is fájhat a feje, hogy az észak-ír ellenzék a népszavazást követõen rákényszerítette, hogy mondjon le arról az összír brexit-fórumról, amit szeretett volna megszervezni.

Emiatt Kennyt a belsõ ellenzéke is sokkal erõsebben támadja, mint korábban, ami még tovább bonyolítja a dolgokat, ugyanis egy gazdasági válsággal tetézett kormányválságnál aligha történhet rosszabb egy országgal, ami nemrég még egy 26 százalékos GDP-statisztikának örülhetett.