Hogyan hat az iskola a felnõttkori életminõségre? Azt már korábban bemutattuk, hogy a gyermekkori képzés növeli a felnõttkori jövedelmet. De vajon az anyagiakon túl hosszabbá és egészségesebbé is teszi az életet?

A blogról
A Defacto blog szerzõi közgazdászok, szerkesztõi Kézdi Gábor, Kondor Péter, Koren Miklós, Kõszegi Botond, és Szeidl Ádám, a Közép-európai Egyetem kutatói.
Defacto


Mielõtt ezt a nehéz kérdést megpróbáljuk megválaszolni, elõször nézzük azt meg, van-e egyáltalán összefüggés az iskolázottság és a várható élettartam, illetve egészség között. Elsõ ábránkon a várható élettartamot ábrázoljuk iskolai végzettség szerint, Magyarországra, a többi visegrádi országra, és a skandináv országok egy csoportjára. ( Ábráink adatai elérhetõk itt.)

Mindhárom vizsgált országcsoportra igaz, hogy az átlagos élettartam az alapfokú végzettségûek között a legalacsonyabb, míg a felsõfokú végzettségûek között a legmagasabb. Például Magyarországon átlagosan 8 évvel élnek tovább a felsõfokú végzettségûek, mint az alapfokú végzettségûek. Az életstílus, a szokások, a magasabb jövedelem és a jobb munkakörülmények mind hozzájárulhatnak a megfigyelt összefüggéshez. Az ábrán az is látszik, hogy a visegrádi országokban rövidebb a várható élettartam, és nagyobb a különbség az alap és felsõfokú végzettek élettartama között, mint Skandináviában.

A hosszabb élet nem feltétlenül jelent jobb életminõséget. Mivel az egészség nagyban meghatározza az életminõséget, nézzük meg, hogy összefügg-e a végzettség konkrét betegségek elõfordulásával. Második ábránk a magas vérnyomás gyakoriságát mutatja. Ez azért is jó mérõszám, mert a magas vérnyomás nagyban összefügg az életmóddal. (A cukorbetegséget is vizsgálhatnánk, amire nagyon hasonlóak az eredmények.) A harmadik országcsoport adathiány miatt eltérõ az elõzõ ábrától.

Azt látjuk, hogy a legalacsonyabb végzettségûeknek a legrosszabb az egészségi állapota. Például Magyarországon a magas vérnyomás gyakorisága több, mint 20 százalékponttal magasabb az alapfokú végzettségûek körében, mint a középfokú végzettségûek körében. Összességében azt találjuk tehát, hogy a magasabb végzettségû emberek tovább élnek és egészségesebbek.

De vajon tényleg javítja az oktatás a felnõttkori egészséget? Könnyen elképzelhetõ, hogy az ábrákat más logika magyarázza: például, hogy a jó szülõi háttér vagy örökölt tulajdonságok magyarázzák mind a magas képzettséget, mind a jobb egészséget.

Hogy a tanulás egészségre gyakorolt okozati hatását megvizsgálják, Campbell és társszerzõi rangos lapban megjelent tanulmányukban egy amerikai kísérletet használtak fel. A kísérletben 111 hátrányos helyzetû gyermeket véletlenszerûen vagy “kezelt”, vagy “kontroll” csoportba soroltak, és a kezelt csoport tagjaival átlagosan 4 hónapos kortól 5 éves korig heti 5 napban, 6-8 órában foglalkoztak, nyelvi, érzelmi és kognitív készségeiket fejlesztették. A kontroll csoport tagjai nem kaptak ilyen képzést. (A csoportok összetételérõl részletesebben ír ez a tanulmány.)

Harmadik ábránk a gyermekkorban képzést kapó illetve nem kapó gyerekek egészségét hasonlítja össze felnõtt korukban, 30 évesen. Az ábrán egyes kockázati tényezõk együttes megjelenésének gyakoriságát mutatjuk---például magas vérnyomás és elhízás---mert ezek a tényezõk erõsítik egymás negatív hatását.

Látszik, hogy a gyermekkori képzés jelentõsen csökkenti a szív és érrendszeri illetve az anyagcserével kapcsolatos betegségek elõfordulásának esélyét. Például, a gyermekkorban képzést kapó felnõttek között az elhízás és magas vérnyomás együttes elõfordulásának gyakorisága több mint 20 százalékponttal alacsonyabb, mint képzést nem kapó társaiknál. Mivel a képzést kapó illetve nem kapó gyerekeket a mintán belül véletlenszerûen választották, a megfigyelt különbség a gyermekkori képzés oksági hatása a felnõttkori egészségre. A hatás mûködhet többek között késõbbi magasabb végzettség, jobban jövedelmezõ állás vagy az egészségügyi ellátásokhoz való jobb hozzáférés által.

Egyéb kutatások is azt találták, különbõzõ mintákon és eltérõ módszertannal, hogy az iskolázottság pozitívan hat a felnõttkori egészségre.

A fentiek azt sugallják, hogy mind a kisgyermekkori foglalkozások, mind a közép- és felsõfokú képzés bõvítése javítaná a diákok egészségét és növelné életük hosszát. Ezek az eredmények tovább erõsítik a Defacto már többször megfogalmazott véleményét, hogy az oktatás bõvítése és minõségének javítása elsõrendû gazdaság- és nemzetpolitikai cél kell hogy legyen Magyarországon.