Kivágják a plakáterdõt

Még le sem szedték a kvótanépszavazásának propagandaplakátjait, amikor kiderült, hogy az országot kék és trikolór plakátjaival telespammelõ kormánynak nem tetszik, hogy túl sok az óriásplakát az országban, úgyhogy törvényileg leszereltetné az összeset.

Hétfõn jutott el hozzánk meg az errõl szóló tervezet, amit a Miniszterelnöki Kabinetiroda nagy valószínûséggel az önkormányzatoknak küldött meg véleményezésre, ahonnan pedig kiszivárgott és eljutott pár plakátos céghez. Hogy pontosan kinek küldte el a kormány a tervezetet, azt nem tudjuk, mert Rogán Antal propaganda minisztériuma hétfõ óta nem válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdésünkre.

A tervezet a városkép védelmére és a vizuális környezet megóvására hivatkozva betiltaná a magán és közterületen lévõ plakátolást, leszereltetné az összes óriásplakátot és felbontatná az összes, plakáthelyekre vonatkozó bérleti szerzõdést. Ezzel a szakmabeliek szerint
a kormány teljesen kicsinálná a köztéri hirdetési piacot, az abban dolgozó cégekkel együtt.

A tervezet burkoltan két cégnek adna esélyt, hogy életben maradjon azzal, hogy két területen engedi a köztéri hirdetést:
A tervezet szerint csak úgynevezett utcabútorokon lehetne a jövõben hirdetni, ami például a busz- és villamosmegállókban elhelyezett plakátokat jelenti. Ezek pedig mind a JCDecaux nevû francia céghez tartoznak, amely így nem vesztené el minden piacát. Ettõl függetlenül a cégnek hatalmas károkat okozna a kormány tervezete, mert a JCD-nek van jelenleg a legtöbb óriásplakátja Magyarországon.
A másik túlélõ az ESMA Zrt. lehet, amely a villanyoszlopokról lelógó kandeláber plakátokban utazik, amit szintén engedélyez a tervezet. Ez  cég tavaly óta részben a kormánynál nagyon jól fekvõ Garancsi István tulajdona. Érdekesség, hogy mielõtt Garancsi beszállt a cégbe, a parlament szerint balesetveszélyesek voltak ezeket a lelógó plakátok, utána viszont már nem volt velük semmi gond.

És mi lehet a kormány célja a plakátpiac teljes földbedöngölésével? Errõl csak találgatni lehet. A szakmabelek szerint valósínûleg Simicska Lajos érdekeltségeivel akarnak így végleg leszámolni. Egy másik, az elsõt nem kizáró lehetõség, hogy le akarják vinni a plakátos cégek értékét, hogy aztán egy kormányközeli érdekcsoport áron alul komoly piaci részesedést szerezhessen, ami után a kormány meggondolhatja magát és megkegyelmezhet a köztéri reklámpiacnak.

Lázár János a kormányinfón elismerte, hogy a kormány tényleg foglalkozik a plakátolás újraszabályozásával, de döntés még nem született. A miniszterelnökséget vezetõ miniszter szerint még sok mindent mérlegelni kell a témában és rendkívül körültekintõ vitákat kell lefolytatni.
Hogy kinek adtam a tao-t? Ne is kérdezd!

A plakátpiac lerombolása mellett még egy fontos dolog volt a héten a kormány napirendjén: az, hogy adótitokká minõsítsék, hogy az adókedvezményébõl melyik cég mennyit ad a politikusok kedvenc focicsapatainak. A Nemzetgazdasági Minisztérium hétfõn nyújtotta be az errõl szóló törvényjavaslatot, amelyet kedden már meg is szavazott a parlament, beleértve az egész jelen lévõ MSZP frakciót, bár állítólag õk csak mind a 24-en félrenyomtak, amiért elnézést is kértek. A megszavazott törvény értelmében
mostantól nem lehet majd megtudni, melyik cég pontosan mennyi tao-kedvezményt csorgatott vissza például a Puskás Akadémiának

vagy más focicsapatoknak, illetve kormányunk és államunk vezetõinek más szeretett, törvényileg megtámogatott hobbijaira. A kedvezményezettnek persze be kell majd számolnia róla, hogy mennyi pénzt kapott a cégektõl kedvezmények formájában, de azt nem kell elmondania, hogy kitõl jött a támogatás. A cégeknek pedig csak egy összeget kell közölniük, hogy mennyi adókedvezményt osztogattak el, de hogy kinek, az titok marad.

De miért kellett ez az egész? A kormány érvei szerint az adókedvezmény és a közcélú adakozás információi "a magán- és üzleti szféra körébe" is tartoznak, más szóval védendõ üzleti adatnak, titoknak minõsülnek, a rendszer pedig már attól is nagyon átlátható, hogy tudjuk, ki mennyit kapott, és ki mennyit adott (még ha a kettõt nem is tudjuk összekötni).

Ez az érvelés persze sántít, mert üzleti szempontból az mindegy, hogy kinek adta a cég a kedvezményét, az viszont fontos lehet, hogy mennyit adott, ami így is kiderül. Arra viszont nagyon jó lesz a rendszer, hogy a cég, aki be akar vágódni valamelyik politikusnál, adjon egy kis pénzt a kedvenc hobbijára, amirõl senkinek nem kell tudnia.

A Puskás Akadémia játékosai köszöntik a szurkolókat a labdarúgó OTP Bank Liga utolsó fordulójában játszott mérkõzésen.
Fotó: Kovács Tamás

A törvény pedig azért is furcsa, mert eddig sem igazán lehetett tudni, hogy melyik focicsapat vagy színház melyik cégtõl mennyi pénzt kap, így a titkosítás fölöslegesnek tûnik. Hogy miért volt akkor rá szükség, arra viszont van pár elméletünk:
Lehet, hogy valaki elkezdte kiperelni ezeket az adatokat, és hogy ne a bíróságon kelljen errõl dönteni, inkább a parlamentben mennek elébe a dolognak (ahogy az MNB alapítványok pénzével próbálták korábban);
vagy lehet, hogy nemsokára feltûnõen sok pénz fog megjelenni feltûnõen lepusztult vidéki sportkluboknál, és azért titkosították most a dolgot, hogy megelõzzék a kellemetlen nyomozásokat
vagy a budapesti olimpia támogatóit akarják így védeni;
vagy csak úgy általában igyekszik a kormány elkerülni, hogy akárki korrupciógyanús ügyek körül szaglásszon, annál meg, hogy cégek miért csorgatnak pénzeket focicsapatokhoz és hasonló szervezetekhez és mit várnak el cserébe, kevés korrupciógyanúsabb dolog van.
Vallomásokkal és listákkal folytatódik a Quaestor-ügy

Több érdekes fejlemény is történt a héten a Quaestorral kapcsolatban, csütörtökön például az elsõrendû vádlott, a cégcsoportot vezetõ Tarsoly Csaba tett vallomást a bíróságon. A 18 oldalas vallomásában Tarsoly nem tért ki részletesen az egyes vádpontokra, inkább a véleményét mondta el az egész ügyrõl, miután arról panaszkodott, hogy milyen rossz körülmények között kell felkészülnie a tárgyalásokra.

A vádlott például azt mondta, hogy azon a számítógépen, amivel a börtönben tud dolgozni – amin például már lejárt a Windows licence – nagyjából 52 évig tartana, mire fel tudja dolgozni a rengeteg bizonyítékot. Ami a vádakat illeti, a százmillió nagyságrendû kárt okozó ügyben Tarsoly teljesen ártatlannak vallja magát, sõt, azt mondta,
ellene és társai ellen egy modern koncepciós per zajlik.

Tarsoly szerint a Quaestor nem bocsátott ki fiktív kötvényeket, nem csõdölt be a Buda-Cash összeomlása okozta pénzkiáramlás miatt. A Quaestor vezetõje szerint viszont a vádlottakon kívül mindenki hibás abban, ami történt, az alkalmazottaktól a felügyeleten át a kormányig, amivel bár elég jóban volt a cége fénykorában, most igyekezett nagyon szembe helyezni magát.

A tárgyalás mellett még egy érdekes dolog történt a héten Quaestor-ügyben, a Jobbikhoz kötõdõ N1 tv nyilvánosságra hozott egy listát 333 olyan cégrõl és magánszemélyrõl, akik állítólag a Quaestor bedõlése elõtt egy nappal akartak pénzt kivenni a cégnél lévõ számlájukról. A listán többen is több tíz-, esetenként több százmillió forintot akartak kimenteni a cég összeomlása elõtti utolsó pillanatban, ami az N1 szerint arra utalhat, hogy többen fülest kaphattak arról, mi fog történni a cégnél. Ezt persze nem bizonyítja semmi, mint ahogy azt sem, hogy a listán szereplõ emberek meg is kapták a pénzüket.

Tarsoly Csaba és a tavaly becsõdölt Quaestor többi vezetõjének a büntetõpere kapcsán tüntetõ tömeg a Fõvárosi Törvényszék épülete elõtt.
Fotó: Ajpek Orsi / Index

A lista szerint legnagyobb összeget a Külügyminisztérium cége, a Magyar Nemzeti Kereskedõház vette ki, ahogy ez már a Quaestor botrány kitörésekor is ismert volt, a listán viszont szerepel még több nagyobb lehívás. Egy, korábban valószínûleg a Legfõbb Ügyészség sofõrjeként dolgozó férfi közel 200 millió, a Quaestor kommunikációs igazgatójának férje pedig 15 millió forintot szeretett volna kivenni az utolsó pillanatban.