A piacon mindig van némi ingadozás. Idén több nagy élelmiszertermelõ országban is jó volt a gabonatermés, úgyhogy rövid távon most jól állunk. Hosszabb távon természetesen figyelembe kell vennünk az olyan tényezõket, mint a klímaváltozás, ami nagyon negatívan hat majd az élelmiszer-termelésre. Nem tudjuk pontosan, hogy milyen következményei lesznek a klímaváltozásnak, de tudjuk, hogy zajlik. De ennek hosszabb távon lesznek hatásai, rövid távon még nem érezni, úgyhogy ezzel a döntéshozóknak számolnia kell, a piacoknak még nem.

M a FAO-nál próbáljuk felhívni a döntéshozók, az üzleti vezetõk és a közvélemény figyelmét arra, hogy nem lehet semmibe venni az éghajlatváltozás hatásait, amik a termelõket és a fogyasztókat egyaránt érinteni fogják. Ezért meg kell tanulnunk és terjesztenünk kell olyan új technikákat, amelyek segítik a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásunkat. Ezek nagyon eltérõek lehet a különbözõ országokban, van, ahol a szárazság okoz problémát, máshol áradásokkal kell megbirkózni, így mindenhová más megoldás kell.

Fotó: Huszti István

Az a tény, hogy az idei volt a világtörténelem legmelegebb nyara, nem befolyásolta az idei termést?

Nem tudom pontosan fejbõl a statisztikákat, de a legfrissebb adatok szerint a búzatermelõ országokban például nagyon jó volt az idei termés. Az igazat megvallva nagyon sok tényezõ befolyásolja az élelmiszertermelést és a mezõgazdaságot, amelyekhez rövid távon megtanulunk alkalmazkodni. A mezõgazdaság sosem volt egy olyan terület, ahol teljes biztonsággal lehet elõre tudni, hogyan alakul majd a termés. A hosszú távú hatásokhoz viszont még nem tudjuk, hogyan tudunk alkalmazkodni.

És mik a jövõvel kapcsolatos félelmek? Hogy nem lesz elég élelmiszer?

Jelenleg nem aggódunk az élelmiszerbiztonság miatt, vagyis amiatt, hogy nem lesz elég élelmiszer a világon. Természetesen az aggasztó és igazán szégyenletes, hogy még mindig majdnem nyolcszáz millió ember éhezik a földön. Viszont ennek nem az az oka, hogy nincs elég élelmiszer a világon, hanem fõleg az, hogy ezek az emberek szegények és nehezen jutnak hozzá az élelmiszerekhez.

Viszont a világon van annyi élelmiszer, hogy mindenkit megetessünk.

A kérdés ma nem az, hogy van-e elég, hanem hogy az jó minõségû-e és hogy az emberek hozzáférnek-e. A fejlett országokban például az egyik legnagyobb probléma az elpazarolt élelmiszer, ami vagy a feldolgozás során vész el, vagy a fogyasztók dobják ki indokolatlanul.

Most az élelmiszerbiztonság minõségi oldalával kell foglalkoznunk, vagyis, hogy mennyire tápláló az, amit az emberek megesznek. Azok az élelmiszerek a legtáplálóbbak, amelyek a földben nõnek, természetes vízzel. Azokat a tápanyagokat, amiket ezek nyújtanak, nem lehet kemikáliákkal, vitaminokkal helyettesíteni. Az ENSZ erre is szeretné felhívni a figyelmet, hogy minõségi élelmiszereket kell termelnünk. Az is egy probléma, hogy olyan húst eszünk, amelyeket antibiotikumokkal kezeltek, amik az emberekbe is bekerülnek az élelmiszerekkel, ami miatt sok ember szervezete ellenáll az antibiotikumoknak. Ezek az új kihívások, amelyekkel szembe kell néznünk.

Fotó: Huszti István

Ha van elég élelmiszer, csak sokan nem férnek hozzá, mit tehetünk, hogy ez megváltozzon?

A FAO például kiemelten támogatja a kistermelõket, a családi gazdaságokat. Az a cél, hogy kiépüljön egy olyan értéklánc, amelyben a helyi termelõk el tudják juttatni a termékeiket a piacra, fair árakért, és ne hagyják el a farmjaikat. Mi abban hiszünk, hogy a kistermelõk gazdasági, társadalmi és fenntarthatósági szempontból is nagyon fontos szereplõk, ezért lehetõvé kell tenni, hogy nyereségesen el tudják adni a termékeiket.

Emellett ki kell alakítani azokat az intézményeket, amelyek megvédik a gazdákat, mint fogyasztókat. A szegénység az egyik legnagyobb oka annak, hogy az emberek nem jutnak elég élelmiszerhez. Ezen persze az FAO nem tud egyedül segíteni, de fel kel hívnunk rá a figyelmet. Az ENSZ éppen ezért emelte be a fenntartható fejlõdési céljai közé a szegénység felszámolását. A kormányoknak pedig meg kell teremteniük az egyenlõ lehetõségeket mindenkinek.

Nem megy a kistermelõk támogatásának célja szembe azzal a trenddel, hogy az egész világon egyre inkább nagy, iparosított farmokon történik a termelés, olyan áron termelve, amivel a kistermelõk nem tudnak versenyezni?

Nem hiszem, hogy ez szembe menne az árral. Ha megnézzük, mit akarnak a fogyasztók, különösen az iskolázottabbak, azt látjuk, hogy egyre inkább minõségi termékeket szeretnének és tudni szeretnék, honnan van az élelmiszer, amit megvesznek. Ezek a fogyasztók szívesen támogatják a kisebb termelõket. Ezért van, hogy sok országban látni lehet a termelõ nevét vagy arcát a hús mellett például, amit megveszünk. Persze ez nem egy fekete-fehér kérdés, nagy- és kistermelõknek is kell lennie a piacon. A legfontosabb, hogy meglegyen a lehetõségünk, hogy eldönthessük, mit szeretnénk.

Beszéltünk már a klímaváltozásról. Melyek azok a módszerek, amelyekkel az FAO szerint alkalmazkodni tudnak a termelõk a klímaváltozás okozta változásokhoz? Mivel lehet például felkészülni arra, hogy az éghajlatváltozás miatt várhatóan csökkenni fog a termények hozama.

Az FAO weboldalán sok konkrét tanácsot lehet találni arról, hogy hogyan lehet szárazság sújtotta területeken hatékonyabban termelni, hogyan lehet a vizet hatékonyabban felhasználni, hogyan lehet felkészülni a hõmérséklet emelkedésére. Arról is összegyûjtöttünk sok konkrét tanácsot, hogy hogyan lehet megbirkózni az áradásokkal. Itt Budapesten, a FAO Európai és Közép-Ázsiai Regionális Hivatalábn például most azon dolgozunk, hogy az áradások sújtotta balkáni térségek számára kidolgozzunk egy programot.

Fotó: Huszti István

Mi a FAO-nál nem vagyunk okosabbak, mint mások, de ami komoly elõnyünk, az a globális tudás: tudjuk, hogy mi mûködött például Latin-Amerikában vagy Ázsiában, amikor szárazságok vagy áradások tönkretették a termést, hogy milyen fajtákat érdemes vetni és milyen módszerekkel lehet azokat megvédeni, és ezt már alkalmazni tudjuk például Európában.

És a génmódosított növényekkel is számolnak, mint ami megoldás lehet ezekre a problémákra?

Mi egy kormányközi szervezet vagyunk, nem állhatunk be egy vitába egyik oldal mellé sem. Azt, hogy támogatják-e a GMO-kat, vagy sem, azt minden kormány eldöntheti magának, így pedig sok különbözõ tapasztalatot lehet gyûjteni szerte a világon, ami szerintem az egész emberiséget gazdagabbá teszi. A fejlõdést viszont nem lehet megállítani.

A GMO-k használatával van, aki egyetért, van, aki ellenzi õket. Az FAO ebben nem foglal állás.

De szerte a világban sok olyan módszert összegyûjtöttünk, amelyek bármilyen kémiai adalék vagy mutáció nélkül is ellenállóvá teszik a növényeket

a kártevõkkel szemben, és amely módszereket már évszázadok óta használ az emberiség.

Hasonló vita zajlik a bioüzemanyagokról. Vannak, akik azt mondják, hogy ez egy veszélyes technológia, hogy nem szabadna használni, mert hatással van az élelmiszerek árára – ami igaz – , ráadásul nem is oldja meg a világ energiaproblémáját, nem tudja teljesen kiváltani a fosszilis üzemanyagokat. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy fontos diverzifikálni energiaforrásainkat, a bioüzemanyag pedig egy alternatíva, ráadásul a bioüzemanyagon is a termelõk keresnek, termelõk nélkül pedig nem élhetünk.

Fotó: Huszti István

De ugyanezt a vitát le lehetne folytatni a mûtrágyákról is. Kérdés nem fér hozzá, hogy ezek tették lehetõvé a zöld forradalmat a hatvanas-hetvenes években, ami milliókat emelt ki a szegénységbõl, most viszont a gazdagabb országokban már arról szól a vita, hogy kevesebb mûtrágyát kellene használni. Ez is egy választás. Viszont minden információnak elérhetõvé kell válnia, hogy ezeket a döntéseket meg tudjuk hozni, és ebben segít az FAO, anélkül, hogy elkötelezné magát.

Mit tehetnek az államok, hogy ne forduljon elõ megint egy olyan élelmiszer-áremelkedés, mint 2008 elõtt, amikor egyes alapélelmiszerek ára több mint 100 százalékkal emelkedtek globálisan?

Azt tudjuk tenni, hogy ha látjuk, hogy valamilyen termékbõl nem lesz elég, amiket általában elõre látunk az adatainkból, akkor erre felhívjuk a figyelmet, hogy a piacok reagáljanak. Mi nem tudunk élelmiszert osztani, ne tudjuk a piacokat sem befolyásolni, de el tudjuk hívni a figyelmet a problémákra, hogy aztán a kormányok és mások eldönthessék, hogy mit akarnak tenni.