Konkrétan azt kérdezték a résztvevõktõl, hogy ha betesznek 100 dollárt a bankba, akkor két százalékos kamattal, egy éves futamidõvel, ismétlõdõ lekötésekkel több vagy kevesebb pénzt fog-e érni öt év múlva ez a száz dollár 110 dollárnál. A megkérdezettek 42 százaléka tudta csak, hogy a kamatos kamat miatt többet, és még csak azt a nagyon egyszerû kérdést is csak az emberek 58 százaléka tudta megválaszolni, hogy a lekötött pénz egy év múlva 102 dollárt fog érni.

Magyarországgal kapcsolatban kiderült még, hogy:
a felmérésben résztvevõk 27 százaléka tudott havonta félretenni. Ugyanez az arány Ausztriában 69, Norvégiában 84 százalék.
Magyarországon a megkérdezettek 24 százaléka mondta azt, hogy számon tartja, hogy mire költi a pénzét a háztartás, ahol él: Ausztriában hasonló az arány (29 százalék), de Lettországban például 81, Franciaországban 76 százalék ugyanez az arány.

A felmérésben 51650 felnõttet kérdeztek meg alapvetõ pénzügyi kérdésekrõl, amibõl az derült ki, hogy a kutatásban részt vevõk pénzügyi tudása nem túl alapos. A felmérésben 21 pontot lehetett elérni, amibõl átlagosan 13,2 pontot értek el a résztvevõk. A legjobban Franciaország teljesített, de a franciák még így is csak kicsit teljesítettek az OECD-átlag felett: átlagosan 14,9 pontot értek el. A legrosszabb eredményt Lengyelország érte el 11,6 ponttal. Magyarországon 12,4 pont volt az átlag, ami a lista alsó részének középsõ régiójára volt elég az országok közötti versenyben.

A felmérés azt is mérte, hogy a résztvevõk hogyan gazdálkodnak a pénzükkel. Ezen a területen jöttek ki a leggyengébb eredmények: a válaszolóknak csak a hatvan százaléka mondta azt, hogy számon tartja, hogy a háztartása mire költi a pénzét, és csak az 50 százalékuk mondta azt, hogy vannak hosszú távú pénzügyi céljai. A pénzüket valamilyen pénzügyi eszközbe befektetõ válaszadók közül csak 19 százalék igyekezett független forrásból tájékozódni, hogy milyen befektetések érhetõek el a piacon. A pénzügyi tervezés szempontjából Magyarország különösen gyengén szerepelt.