Egy kutatócsoport olyan betegeket vont be a vizsgálatba, akik krónikus alsó háttáji fájdalomtól szenvedtek. Azoknak a betegeknek jobban csökkent a fájdalmuk és javult az állapotuk, akiknek a hagyományos kezelés mellett placebót is adtak, noha a betegek tudták, hogy hatóanyag nélküli tablettát szednek, írja a Pain folyóiratban megjelent tanulmány.

Mégsem a hit váltja ki a placebohatást?

Ezek az eredmények a feje tetejére fordítják a placebohatásról eddig szerzett tudásunkat – mondta a cikk rangidõs szerzõje, Ted Kaptchuk, a Harvard orvosi karának docense. – Ez az új kutatás azt mutatja, hogy a placebohatást nem szükségszerûen a betegek tudatos elvárása váltja ki, miszerint úgy hiszik, aktív hatóanyagú gyógyszert kapnak – amint azt hosszú idõ óta gondolták a szakemberek.

Egy tabletta bevétele a beteg-orvos kapcsolattal összefüggésben – még akkor is, ha tudjuk, hogy az placebo – olyan rituálé, amely hat a tünetekre, és valószínûleg olyan területeket aktivál az agyban, amelyek módosítják a szimptómákat – folytatta Kaptchuk.

A placebo hatásos volt

A kísérletben részt vevõ 97 krónikus alsó háttáji fájdalomtól szenvedõ beteget két csoportra osztották. Egyik csoportnál sem változtattak az addigi kezelésen és gyógyszerelésen, sem az életmódon. Az egyik csoport tagjainak azonban kiegészítõként egy placebokapszulák feliratú dobozból kellett napi kettõt bevenniük. A betegeket felvilágosították, hogy a kapszulákban nincs semmilyen hatóanyag, csupán mikrokristályos cellulóz (amely nem szívódik fel a szervezetben).

A háromhetes vizsgálat végén a placebót szedõ betegek a szokásos és a maximális fájdalom 30-30 százalékos csökkenésérõl számoltak be, szemben a kontrollcsoporttal, akiknél csak 9, illetve 16 százalék volt a csökkenés. A placebót kapó csoportnál 29 százalékkal csökkent a fájdalom okozta mozgáskorlátozottság, míg a másik csoportnál szinte semmi javulásról nem számoltak be.

Fontos a rituálé

Mindez annak a jótékony hatása, hogy orvossal vagy nõvérrel kerültek kapcsolatba, szedték a tablettát, ez mind az egészségügyi ellátó rendszerünk rituáléi és szimbólumai – mondta Kaptchuk. – A szervezet reagált erre.

Kaptchuk úgy véli, több más olyan betegségnél is érdemes lenne kipróbálni a placebós módszert, ahol a tünetek és a panaszok az önmegfigyelésen alapulnak (például másféle fájdalmak, fáradtság, depresszió, gyakori emésztési vagy vizelési panaszok).

Komolyabb betegségeknél (például tumorok, keringési zavarok) természetesen nem lehet érdemi javulást várni a kiegészítõ placebótól, de az elképzelhetõ, hogy egy ilyen kúra javítja a betegek közérzetét, mondta Kaptchuk.

Bizonyos betegségeknél hatásos lehet a placebo

Korábban a Parkinson-kórral foglalkozó szakemberek is placebo hatására megemelkedett dopamintermelõdésrõl számoltak be a betegség által érintett agyterületen (striatum). Mások az idegsejtek megváltozott aktivitásmintázatát mutatták ki a striatum különbözõ részein. A fájdalomcsökkenésben és a Parkinson-kórban szenvedõk motoros funkciójának javulásában az elvárásoknak alapvetõ szerepük van.

Az immunrendszerre és a hormonális rendszerre való hatás esetében viszont a kondicionálás játssza a fõszerepet. Ez annyit jelent, hogy a korábbi terápiás beavatkozások ismétlése akkor is hat, ha késõbb csak álkezelést alkalmazunk. Ilyen hatást figyeltek meg például a vércukor, az inzulin és a kortizolhormonok szintjének változásában, valamint az immunszupresszióban.

A placebót bizonyos vizsgálatok hatásosnak találták további rendellenességekben: depresszió, szorongás, reumás betegségek, asztma, autizmus, epilepszia, szklerózis multiplex, irritábilisbél-szindróma, erekciós diszfunkció, hányinger, migrén, prosztatamegnagyobbodás, ételallergia, Crohn-betegség és reflux esetében.

Egyesek megkérdõjelezik a hatását

Más közlemények azonban éppen ellenkezõleg, hatástalannak találták a pszichológiai tényezõket több rendellenesség esetében is. A legjelentõsebb ezek közül Hróbjartsson és Gotzsche a New England Journal of Medicine címû szaklapban 2001-ben megjelenõ tanulmánya, amellyel hatalmas csapást mértek a placebohatás addigi nimbuszára.

A két dán kutató – az úgynevezett metaanalízis alkalmazásával – alaposan megvizsgálta a korábbi, ebben a témakörben közölt cikkeket. E módszer egyik sajátossága, hogy elõször egy elõszûrést végeznek, és – függetlenül a végkövetkeztetéstõl – kizárják azokat a közleményeket, amelyek nem felelnek meg egy tudományos vizsgálat kritériumainak. A megmaradt adatokat két csoportra osztották: bináris (hatott vagy nem hatott) és folytonos skálát alkalmazókra.

A bináris végeredményt adó kísérletek azt mutatták, hogy a placebokezelés nem okozott nagyobb arányú javulást a páciensek körében a nem kezeléshez képest, és ez a helyzet fennállt mind az objektív (mérhetõ élettani hatások), mind pedig a szubjektív (beszámoló alapján) módszerekkel dolgozó kísérletek esetében.

Nincs konszenzus a hatásosságáról

A folytonos skálájú vizsgálatoknál a placebo némi hatásosságot mutatott, de adódott két probléma. Az egyik az volt, hogy a nagyobb számú vizsgálati alanyt alkalmazó kísérletekben a placebohatás mértéke szisztematikusan kisebb volt, mint a kis mintaszámúaknál, ami a statisztikai ingadozás szerepére utalhat. A másik gyanút keltõ megfigyelés az volt, hogy kizárólag a szubjektív beszámolókon alapuló vizsgálatok mutattak ki placebohatást.
A szerzõk levonták a konklúziót, amely szerint a placebo pusztán a képzeletünkre hat, de nincs jelentõsége a gyógyulásban.

E közlemény óriási hatást váltott ki a szakmában, meg is támadták azonnal, mégpedig több oldalról. A legfõbb kritika azon alapult, hogy a szerzõk nem összevonható vizsgálatokat kezeltek együtt. Mások megismételték az elemzést ugyanazokkal az adatokkal, de eltérõ eredményeket kaptak. A dán szerzõpáros azonban nem adta fel; 4, majd 9 évvel az elsõ cikküket követõen újabb metaanalízisek eredményeit tették közzé a korábbival megegyezõ konklúzióval: a placebo nem rendelkezik klinikai relevanciával.

E terület egyelõre a puha tudományok számos jellegzetességét mutatja, amelyekre az a legjellemzõbb, hogy nagy számban jelennek meg egymásnak ellentmondó és hibás módszereket alkalmazó közlemények. A szakma jelenleg nem jutott konszenzusra a placebohatás pontos klinikai jelentõségét illetõen, írta dr. Boldogkõi Zsolt, az Origón megjelent egy korábbi cikkében.