Legtöbb esetben nõket zaklató habzó szájú fõnökökrõl hallunk, akik beosztottjukkal próbálnak szexuális viszonyt kialakítani, majd ugyanezért, vagy a siker hiányában az alkalmazottól gyorsan és fájdalommentesen megszabadulni.

A diákmelósok talán még inkább kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen munkájuk olyan mint a kutya vacsorája. Hol van, hol nincs...

Éppen ezért becsülik meg sokan azt ami adódik, fõként ha az nem egy koszos gyári munka, hanem a jobbak közül csurran-cseppen valami szaftos.

Azt jól tudjuk, hogy az „elit” diákmelót nem az utcáról beesett taknyos elsõs kapja meg, hanem a már sokat látott, rafinált, jó kapcsolatokat kiépített felsõs.

Ahogy mondják: ebül szerzett jószág ebül vész el... Így a charme-mal megnyert meló vesztét is ez okozta.

Dénes néhány hónapig tudta csak élvezni munkája gyümölcsét. Hamar õ lett nemcsak a vendégek, hanem a kollégák kedvence is. Sõt, ami nagy szó, a fõnöknél is sikerült bevágódnia.

„A hivatalos verzió szerint azért küldték el, mert nem volt elég kedves a vendégekkel. Ehhez képest nekem volt a legnagyobb a borravalóm. Ez talán jelenthet valamit...” - meséli Dénes a történteket.

Ám a hivatalos verzió gyakran nem fedi a valóságot, így volt ez ebben az esetben is. „Rengeteg vendég járt direkt akkor, amikor én voltam „szolgálatban”. És a fõnököm is elégedett volt a munkámmal.

A hölgy egy idõ után kezdett kihívóan viselkedni, amit én próbáltam finoman hárítani. Egy idõ után a tudtára adtam, hogy az érdeklõdése egyoldalú. Másnap hívtak az ügynökségtõl, hogy ne menjek be dolgozni.”

Dénes az ügyet nem vertem nagy dobra, csupán az ügynökségnél dolgozókkal tudatta a helyzetet, de egy esetleges pereskedés egy szegény, ám a helyes diákfiúnak nem érte volna meg... Talán a felmondás indokaként elég lett volna annyi, hogy hibája: túl jóképû volt...