Tim Cook, az Apple vezérigazgatója
Forrás: AFP/Bernd Thissen

A nemzetközi nagyvállalatok adóelkerülő trükkjeiről ítélkezik az Európai Bíróság abban a perben, amelyet az Apple indított az Európai Bizottság ellen, mivel 13 milliárd euró (mintegy 4000 milliárd forint) elmaradt adó megfizetésére kötelezték az ír kormány felé.

Az amerikai tech óriás és az ír pénzügyminisztérium egyaránt fellebbezett az ügyben, és mindkét fél tagadja, hogy az Apple adócsalást követett volna el.

Az írek álláspontja csak első látásra tűnik érthetetlennek: az alacsony ír társaságiadó-kulcs és az Írországban bejegyzett cégek külföldi leányvállalataira vonatkozó nagyvonalú szabályozás miatt

Írország a nemzetközi nagyvállalatok kedvelt székhelyévé vált. Ezt a jó hírnevet és a multik bizalmát sem szeretné most elveszíteni, tehát számára a per tétje jóval több, mint amit most az Apple adóelmaradásának befizetésével nyerhet. Ami az Apple-t illeti, a nemzetközi nagyvállalatok adótrükkjei közül szinte mindent bevetett az elmúlt tíz évben, hogy minél kevesebbet kelljen adóznia globális forgalmának nyeresége után, és végül Írországban megbízható partnerre talált.

Az ír kormány egyedi megállapodás keretében, munkahelyteremtésre hivatkozva a 12,5 százalékos társasági adókulcsot először 4, majd 1 százalékra csökkentette az Apple számára, később volt olyan év, amikor a mamutcégnek már csak 0,005 százalékot kellett befizetnie az ír államkasszába.

Az Európai Bizottság szerint Írország különleges adókönnyítése versenytorzító lépésnek tekinthető, ezért az Apple-nek összesen 13 milliárd euró (körülbelül 4000 milliárd forint) elmaradt adót kell befizetnie.

Az Apple-per minden szempontból mérföldkő lehet a nagyvállalatok adóoptimalizálásának csökkentésében, már amennyiben a bizottság igazolni tudja, hogy valóban adócsalás és versenytorzítás történt. Jogilag ugyanis minden a paragrafusoknak megfelelően zajlott, igaz, a mamutvállalat az összes létező joghézagot kihasználta. A nagyvállalatok adózási gyakorlatában már bevett úgynevezett „dupla ír” taktikát választotta, és a külföldi forgalmának 90 százalékát két, Írországban bejegyzett cégébe terelte. Nem érte be az amúgy is alacsony társaságiadó-kulccsal, amivel már alaphangon is rengeteget spórolhatott volna, mivel az USA-ban 35 százalékkal kellett volna adóznia.

Ehelyett egyedi megállapodást kötött az ír kormánnyal, amely a fentiekben részletezett kedvezményeket biztosította számára.

A most kezdődött perben az Apple azzal érvel, hogy az Egyesült Államokban azért nem adózott a külföldi forgalma után, mert ezt a profitot nem vitték haza, hanem Írországban fialtatták, ezért az USA-ban nem adóköteles. Nem kevés pénzről van szó. Csak 2015-ben 182 milliárd dollárt menekítettek ki az amerikai adóhatóság elől. A két fiktív ír vállalat szerintük azért adózik a külföldi nyereség 90 százaléka után, mert ők birtokolják az Apple szellemi tulajdonjogát, ebből következik, hogy a külföldi forgalmat ezeknek a cégeknek a javára írják.

Álláspontjuk szerint  az Európai Bizottság rosszul értelmezte az ír adótörvényeket, amikor a 13 milliárd eurós bírságot kiszabta a cégre,  sőt, a jogbiztonság elvét is megsértették, amikor visszamenőleges hatállyal állapították meg a büntetés mértékét.

A legmerészebb érv azonban kétségtelenül az volt, hogy a  bizottság megsértette az Apple „jó adminisztrációhoz fűződő alapvető jogát”, vagyis azt a jogot, hogy ilyen hatalmas adókedvezményben részesülhessenek.  Az Unió ezzel szemben azzal érvelt, hogy az írek egy százalék alá csökkentették az Apple európai forgalmának profitja után fizetendő adókulcsot, ami egyértelműen versenytorzító lépésként értékelendő.

Tim Cook, az Apple vezetője korábban azzal is érvelt, hogy a cégükre ugyanazok az adójogszabályok érvényesek, amelyek bármely más vállalatra is, és sosem voltak adóelkerülők.

A per az Egyesült Államok szempontjából sem közömbös, becslések szerint ugyanis amerikai nagyvállalatok 1200 milliárd dollár profitot nem vittek haza a magas adókulcs miatt,  és adóparadicsomokban adóznak a külföldön szerzett nyereségük után.

Az adóelkerülés elleni fellépés kérdésében az Európai Bizottság az utóbbi években sokkal aktívabb, mint korábban. Eddig többek között
a McDonalds, a Starbucks, a FIAT, az IKEA, a Gap, a Google és az Amazon ellen tettek jogi lépéseket,  és elmaradt adó címén az „adóoptimalizással” megtakarított pénz egy részét megpróbálják behajtani.

A legnépszerűbb európai adóparadicsomnak Írország mellett Svájc, Hollandia és Luxemburg számít. Az Európai Bizottság tanulmánya szerint évente 54 és 76 milliárd dollár közé tehető az az összeg, amit az unió bukik a nem helyben adózó nagyvállalatok miatt.

Tegnap egyébként az uniós pénzügyminiszterek tanácsa (Ecofin) új szabályozást fogadott el a multinacionális nagyvállalatok adóelkerülése ellen.

Ennek fő célja, hogy megakadályozza a multikat abban, hogy a megtermelt profitjuk után alacsony adókulcsú országban adózzanak, ezáltal más államok, amelyekben működnek, nagy adóbevételektől essenek el.
A rendelkezést, amelyet az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia, a közösség tagjainak 2019 végéig kell beépíteniük a saját jogszabályrendszerükbe.

Az EU az után fogott hozzá sürgősen a reform megalkotásához, hogy kiderült: olyan cégek használták ki a szabályozás hiányosságait, mint a Starbucks vagy a Google.