Nem érdemes fenntartani egy mindkét félnek előnytelen helyzetet
Forrás: Gabriel Blaj - Dreamstime

A munkavállalói és a munkáltatói felmondás közötti különbségekről az Ado.hu közölt összefoglalót. Eszerint a legnyilvánvalóbb különbség a juttatásokban van.

Végkielégítés, felmondási idő

Ha a munkaviszonyt a munkavállaló felmondása szünteti meg, akkor nem jár végkielégítés, a felmondási idő pedig 30 nap, amelyet még munkában kell tölteni. Munkáltatói felmondás esetén a munkavállaló három év munkaviszony után jogosult végkielégítésre, a felmondási idő a munkaviszonyban töltött idővel arányosan növekszik (ezért 30 napnál hosszabb is lehet), amelynek felére fel kell menteni a munkavégzés alól, és amelyre távolléti díj jár.

A végkielégítésnél azonban nem csupán a jogviszonyban töltött időnek van jelentősége, hanem a felmondás indokának is. Nem jár ugyanis végkielégítés, ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége (szakmai alkalmatlansága).

Türelemjáték

Könnyen kialakulhat olyan helyzet, ahol a felek bent ragadnak egy érdekeiknek már nem megfelelő munkaviszonyban. A patthelyzet arra sarkallhatja a feleket, hogy megpróbálják kiprovokálni a másik fél felmondását. Erre elsősorban a munkáltatónak van lehetősége, elsősorban a munkaidő-beosztás vagy a munkakörön belül ellátandó feladat egyoldalú meghatározásával kényszerítheti a munkavállalót számára kedvezőtlenebb körülmények közé.

A munkavállaló számára az ellehetetlenítésére irányuló intézkedések ellen elsősorban a munkajogi alapelvek jelentenek védelmet. A munkáltató utasítási jogával nem valósíthat meg joggal való visszaélést, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása körében a munkavállalónak nem okozható aránytalan sérelem. Szélsőséges esetben az ellenségessé váló munkahelyi környezet miatt a munkavállaló rendkívüli felmondással élhet.

Vesztes játszma

Az egyes eseteket részletesen bemutató összefoglaló azonban rámutat arra is, hogy az elhúzódó és elmérgesedő „ki mondjon fel hamarabb" játszma helyett jobb megoldás, ha a felek közös megegyezéssel szüntetik meg a jogviszonyt. A megszüntetésre irányuló kölcsönös szándék ugyanis már megvan, a jogkövetkezmények tekintetében kell kompromisszumra jutni. Ez sem könnyű feladat, de a megoldás közös keresése biztosan jobb, mint az állóháború.