Behajtási költségátalányt a szolgáltató késedelmes számlafizetés esetén számolhat fel. A költségátalány felszámolásának alapvető kritériuma azonban, hogy a szolgáltató a jogintézmény bevezetése előtt azt üzletszabályzatában rögzítse, és az üzletszabályzatot a MEKH jóváhagyja. A behajtási költségátalány alkalmazására korábban a Ptk., jelenleg pedig egy 2016 márciusa óta hatályos jogszabály biztosít lehetőséget.

Az Elmű 2015 októberétől alkalmazta a behajtási költségátalányt késedelmesen fizető ügyfeleivel szemben. 2017 áprilisáig 16 596 felhasználó 53 949 alkalommal kapott behajtási költségátalányról szóló számlát, összesen 673,6 millió forint értékben, amiből az ügyfelek 659,4 millió forintot be is fizettek a cég számlájára.

A MEKH határozatában kimondta, hogy az Elmű által alkalmazott gyakorlat jogsértő volt, mivel a cég előzetesen nem foglalta üzletszabályzatába a behajtási költségátalányt,

mint szerződésszegés esetén alkalmazható szankciót. Az Elmű jogsértést követett el azzal is, hogy miközben behajtási költségátalányra vonatkozó gyakorlatot folytatott, üzletszabályzatában nem jelölte meg egyértelműen az e gyakorlat alkalmazására jogalapot biztosító jogszabályt sem.

Mivel a jogsértés hosszú időszakon keresztül állt fent és a felhasználók széles körének okozott jelentős vagyoni hátrányt, ezért a MEKH 50 millió forintos bírsággal sújtotta az Elmű Nyrt.-t.

A MEKH korábban a Tigáz Zrt.-t marasztalta el ugyanilyen ügyben. A cég tavaly több mint 31 ezer felhasználóval szemben, nagyságrendileg 2 milliárd forint értékben követelt behajtási költségátalányt. A jogsértésért 100 millió forint bírság megfizetésére és a beszedett díjak visszafizetésére kötelezte a szolgáltatót a hivatal. A bíróság első fokú ítéletében részben igazat adott a MEKH-nek: a bírságot helyben hagyta, az automatikus visszafizetést polgári peres eljárás nélkül azonban nem, ezért e körben a bíróság a hivatalt új eljárás lefolytatására kötelezte. A MEKH fellebbezett.