Az 54 kilométer hosszú, öt kilométer széles és 200 méter vastag jég akkora erõvel csapódott a selfjégbe (vagyis a parti síkságról a tengerbe belenyúló jégtömegbe), hogy azon közel két kilométer hosszú hasadás keletkezett – számolt be a németországi Bremenhavenben mûködõ Alfred Wagener Sark- és Tengerkutató Intézet (AWI) egyik kutatója. A jégmezõbõl egy 300 méter hosszú és 700 méter széles darab le is hasadt.

A közel 400 millió tonnás jéghegy még február 11-én futott neki a selfjégnek 15 kilométer per órás sebességgel, az AWI azonban csak most számolt be az eseményrõl. Az Antarktiszon dolgozó kutatók élõben kísérhették figyelemmel a Neumayer állomástól mindössze tíz kilométerre történt gigászi ütközést, amely 5-10 tonna robbanóanyag energiájának megfelelõ erõt szabadított fel. Az AWI kutatóinak szeizmográfok, mikrofonok és nagyfelbontású mûholdképek révén sikerült minden részletre fényt deríteniük, az adatok új ismeretekkel szolgálhatnak a sarki jég viselkedésérõl.

A szakemberek már régóta megfigyelés alatt tartották a B-15 névre keresztelt jéghegyet. A 11 ezer négyzetkilométeres hegy tíz évvel ezelõtt, 2000-ben vált le az ütközés helyszínétõl kilencezer kilométerre fekvõ Ross selfjégrõl. A levált mezõ további, kisebb darabjai még az Antarktisz környékén úszkálnak, 2010 januárjában a B-15-F jelzésû darab már elhaladt a Neumayer állomás elõtt.

2009 októberében egy harmadik hegy a Neumayer III. állomástól nagyobb távolságra szaladt neki a selfjégnek. 891 négyzetkilométeres kiterjedésével a C19-C akkora, mint Berlin, így nem csoda, hogy egy 30 kilométer hosszú és hét kilométer széles darabot szakított le a selfjégbõl.