Egy friss rendeletmódosítás-tervezet szerint már a szülést követően 24 órával elbocsáthatják a kórházból az anyát az újszülött babával. A tervezet nagy vitát váltott ki, míg egyesek üdvözlik az elképzelést, mások szerint egyszerűen csak ilyen módon akarják orvosolni a szakember- és helyhiányt – az anyák kárára.

Az ambuláns szülés a tervezet szerint csak komplikációmentes terhességet követő természetes szülés után, az anya kérésére történhet meg, ha az újszülött legalább 2499 grammal, a 37-41. hét között jött világra. A hazabocsátás részletes előfeltételei között szerepel, hogy az anya már többedszer szülő nő legyen.

Nem rémisztő lehetőség

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a hüvelyi úton történő szülés után legalább 24 órát tanácsos kórházban maradni az édesanyáknak és a babáknak, mivel mindkettőjük egészsége szempontjából kritikus lehet az első nap. Ha rövidebb időt töltenek az intézményben, szövődmények léphetnek fel. Császármetszés után a kórházban töltött idő megnő, hiszen a felépülési idő is hosszabb.

A WHO ajánlását az egyes országok különbözőképpen ültetik át a gyakorlatba. Egy átlagos egyiptomi nő szülés után például csak fél napig marad kórházban, míg Ukrajnában ez az időtartam akár hat nap is lehet. Az Egyesült Államokban a nők átlagosan két napot töltenek bent.

Itt olvasható egy tavalyi tanulmány, amelyben 71 ország kórházi tartózkodási időtartamát dokumentálták. A statisztika kizárólag azokra a nőkre vonatkozik, akik hüvelyi úton szültek, és csak egy babát, tehát nem ikreket.

A Másállapotot a szülészetben elnevezésű szervezet kiállt a most nyilvánosságra került tervezet mellett, mint írták, „nem tekintik rémisztő lehetőségnek”. Szerintük lényeges a választás szabadsága (tehát akinek ez biztonságot jelent, annak legyen lehetősége maradni), sok nő szerint pedig a terv megvalósulása egyfajta társadalmi vívmányt jelentene. Iványi Anna, a mozgalom aktivistája kérdésünkre elmondta, hogy bár sokan kritikusak voltak a tervezettel szemben, számos anya szeretne minél hamarabb, családi körben lenni a gyerekével, mert otthon sokszor több és hasznosabb támogatást kap, mint amit a kórházban.

„Egy kifejezetten jól induló szoptatós kapcsolatot például elronthatnak a kórházban, mivel sok intézményben még a szeparáció és a három óránkénti szoptatási rend a gyakorlat.” Vagy simán megtörténik – hívta fel a figyelmet a hiányosságokra Iványi Anna –, hogy úgy engednek haza egy nőt, hogy nem kapott alapinformációkat a köldökcsonk ápolásáról vagy a gátseb megfelelő kezeléséről, de ez nem az ott töltött időtől függ, mert „24 óra bőven elég lenne mindenre, addigra már elvégzik a legtöbb vizsgálatot”.

Iványi szerint a tervezet valamilyen szinten tehermentesítené a benti személyzetet, mert többet és jobban tudnának foglalkozni azokkal az anyákkal, akik azt valóban igénylik. Ám a háromnapos bentmaradásnak nem csak szakmai okai lehetnek, állítja az aktivista, „vannak orvosok, akik bevallják, hogy a pénz miatt nem szeretnék hazaengedni az anyákat”.

Ennek hátterében az állhat, hogy az állami egészségügyi finanszírozási rendszerben jelenleg csak abban az esetben fizetik ki az intézménynek a szülés után járó teljes támogatást, ha az anya legalább három napot fekvőbetegként a kórházban tölt. Ez viszont az új szabályozással megváltozna, hallhattuk Rétvéri Bence államtitkártól. Szerinte nem a szakemberhiány miatt született a reform, hanem például azért, hogy megszüntesse a kórház anyagi ellenérdekeltségét az egészséges anyák és újszülöttek korábbi hazaengedésével szemben. A javaslatot a kormány egyúttal társadalmi egyeztetésre bocsátotta, az alábbiakban ebben a cikkben gyakorlatilag ezt kezdtük meg.

Nő az utógondozás szerepe

Az Egészségügyi Szakmai Kollégium szülészeti tagozatának vezetője, Demeter János az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy a kollégium már húsz éve valamennyi kormánynál megpróbálta elérni, hogy a kötelezően előírtnál hamarabb is hazamehessenek a kórházból az anyák az újszülöttjeikkel, ám nem jártak eredménnyel. Demeter a javaslatukat támadó kritikákat igazságtalan hisztériának nevezte.

Ha megvalósul a tervezet, nagyobb hangsúlyt kell fektetni az utógondozásra is, ez pedig nagyobb terhet jelenthet a házi gyermekorvosok, a házi orvosok és a védőnők számára. Csordás Ágnes Katalin, a Magyar Védőnők Egyesületének elnöke elmondta, még nem tudják, milyen következményei lennének a tervezetnek rájuk nézve. A védőnőknek, a házi gyermekorvosoknak és a házi orvosoknak is kötött az idejük, tehát az ellátás szempontjából fontos lehet, hogy ha valaki már elígérkezett egy másik családhoz, akkor nem tud azonnal az újszülötthöz kimenni. „A védőnői ellátás nem sürgősségi, tehát továbbra is tervezetten tudják ellátni a családot. Az adaptációs időszak (amikor a baba alkalmazkodik a méhen kívüli környezethez – a szerk.) szempontjából nagyon fontos az első három nap, amit bent töltenek a kórházban az anyák, hiszen a segítség ott van velük, támogatják a szoptatás beindulását, megtörténnek a kötelező szűrővizsgálatok. Mi azt támogatnánk, ha az édesanyák azt az időszakot kihasználnák, és csak akkor mennének haza, ha a gyerek adaptációja rendben lezajlott.”

Mit szólnak az anyák?

Az általunk megkérdezett anyák vegyes emlékeket őriznek a szülés után a kórházban eltöltött időről. Réka szerint az ő esetében teljesen mindegy lett volna, ha hazaengedik 24 óra után. „A fogadott dokim csak azért jött be egy nappal a szülés után megvizsgálni, hogy megkapja a pénzét. A harmadik napot már végigsírtam, mert szörnyen bántak velem. Amíg nem tart ott a magyar egészségügy, hogy normálisan bánjon a kismamákkal és a babákkal, addig bátran hazaengedhetnek egy nap után is – otthon talán még segítséget is kapok.”

Egy másik anya éppen Londonban szülte első gyermekét (ahol bevett szokás az egynapos bennfekvés), ő kifejezetten kívánta, hogy érezhesse férje támogatását, és igénybe vehesse a segítségét, így örült az egy napnak. „Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy tökéletesen megoldott az utánkövetés, segítségnyújtás. Másnap már jön is a szakember, leméri a babát, szoptatási tanácsokat ad, megnézi a gátsebet. Az első héten minden nap meglátogatott minket” – mondja Györgyi. A második gyermekét viszont már itthon szülte, akkor már kifejezetten vágyott egy kis kórházra, és végre ott, kettesben volt lehetősége megismerkedni a babájával, a „nagytesó féltékeny tekintete nélkül”.

„Nekem az a három nap maga volt a wellness – emlékszik vissza a kórházban eltöltött időre Brigi. – Én az első fiamnál úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok, mert azt sem tudtam, hogy kell gyereket fogni, szopni sem tudott először, úgyhogy nekem jól jött a segítség, de én meg is kértem őket erre. És mivel eléggé kiszolgáltatottnak éreztem magam, örültem, hogy segítenek.” Brigi azt mondja, hogy bár mind a két szülése után jól volt, nemcsak a segítség volt fontos neki, hanem az is, hogy kicsit pihenhetett. A szülésznő mind a három nap bement hozzá érdeklődni, és az orvosa is mindig ránézett, amikor bent volt, tehát foglalkoztak vele.