„Még mindig megéri számlákat írni” – ezt az egyik kereskedő magyarázta, de csak telefonon és név nélkül vállalta a beszélgetést. Az elérhetőségét a nagybanin kaptuk meg a szállító emberektől, amikor a kereskedő cég vezetőjét kerestük a piacon. „A főnök már nem jár ki" – mondták, de a telefonszámát megadták.

Az országban szinte minden nagyobb városban van nagybani, a jelentősebbek ezek közül a szegedi és a fővárosi, ez utóbbin folyik zömében a külföldről behozott zöldség-gyümölcs értékesítése. Információink szerint a fővárosi piacon mintegy 450 ezer tonna, a szegedi piacon nagyjából 300 ezer tonna zöldség és gyümölcs cserél gazdát évente. A budapestin 33 hektáron lehet adni és venni: a piac egy részén a termelők árulnak bérelt helyeikről, a másik részen több raktárhelyiséget cégek bérelnek, amelyek felvásárolnak, majd üzletekbe szállítják az árut.
hvg.hu 

Itt kerestünk volna rögtön egy kereskedőt az egymás mellett sorakozó raktárakban, de végig a soron csak alkalmazottak pakolták az árut. A végül telefonon elért kereskedő 1993 óta a nagybanin vásárol, majd ma már saját boltjaiban teríti az árut.

Hordárként kezdtem a Bosnyákon, de már évek óta itt vagyunk a nagybanin, nem panaszkodhatom, nem esik be az eső a tetőn.

– utalt arra a férfi, hogy a „szakmában” meglehetősen megszedte magát az elmúlt két évtizedben. A férfi névtelenül szívesen beszélt arról, hogy az iszonyú magas áfa miatt megy a számlázás, de szerinte a „számlaművelet” nem növeli a fogyasztói árakat túlzó mértékben, az áfacsalt zöldség természetesen olcsóbb, mint a tisztességes úton eladott.

A kereskedő csak a saját zsebét tömi, az árat nem viszi fel

„A termelőtől megveszi az egyik, az eladja a kettesnek, az a hármasnak, így megy egészen a hatosig” – magyarázza telefonon a kereskedő –, mígnem a 27 százalékos áfát simán lenyelik. „Ez egy tízmilliós kamionos szállítmánynál már kétmillió forint. Miért is hagynának ezzel fel – magyarázza a kereskedő – ha egyszer különösebb megerőltetés nélkül zsebre lehet tenni egy csomó pénzt” – névtelen interjúalanyunk azt mondja, ő ilyet nem csinál, de azt látja, hogy a szomszédos raktárakban gyakran cserélik a cégtáblát is, magyarul újabb és újabb cégek tűnnek el, és alakulnak újak. „Mindez nem volna, ha legalább olyan áfával dolgoznánk, mint az olaszok vagy a lengyelek, akkor már nem érné meg kockáztatni” – zárja rövidre anonim beszélgetőpartnerünk.



A legtöbb európai országban, főként az élelmiszerek után egy számjegyű a forgalmi adó, így ott sokkal kisebb a csábítás a csalásra. Arra pedig, hogy mi értelme van egy akár hat résztvevős közvetítői láncnak – hisz így mindenki csak egy részt csíphet le magának –, az a magyarázat, hogy az alaposan megbonyolított műveletnél a lebukás esélye kisebb.

Ha jó célcsoportot választ, nem számít, mennyi az áfa

„Én nem akarom, hogy leírják a nevemet” – fordul el a mikrofont látva egy asszony, aki láthatóan éppen most kötött üzletet, paprikát vásárolt, kézi targoncára pakolják az árut egy fiatal nővel. Aztán mégis meggondolja magát a nő, és csak sorolja a fizetnivalóit: „Elmondanám, hogy kénytelen vagyok 10-20 százalékot, sőt többet rátenni az árakra, mert a vevő az üzletben zacskóba rakja az árut, annak darabja 4 forint. De be kellett szereznem a pénztárgépet, fizetnem kell az internetet, a gépbe a szalagot, a villanyszámlát. A 18 bejelentett alkalmazottam után majdnem 900 ezer forint tb-t utalunk havonta az államnak, de 400 ezer és egymillió forint közötti forgalmi adót is fizetünk. Ugye látja, hogy nem tudnám a 60 forintért megvásárolt krumplit olcsón adni, kénytelen vagyok legalább 100 forintért adni. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha nem fogy el. Rám szárad” – ezt mind egy szuszra mondta el az asszony, majd tovább siettek a megpakolt targoncával.

Nem mindenki hordja azt a terhet, amit az asszony elmesélt. „Mi csak megvesszük, kiszállítjuk az üzletnek, jó üzlet” – ezt már egy fiatal pár magyarázza mosolyogva. „Mi olyan üzleteknek szállítunk, amelyeknek nem a zöldség a fő profiljuk, ők drágábban árulják a kis mennyiségben tartott szőlőt, krumplit. Így mi megvesszük itt 60 forintért a krumplit, az üzlettől már 120 forintot kérünk, ő meg annyiért adja, amennyiért akarja” – és már ők is mennek tovább, kevésbé gondterhelten, mint az előző asszony, aki saját üzletet tart fent alkalmazottakkal.
hvg.hu 

Az a drága, amit drágán termelnek

„Lényegében 20 éve nem mentek feljebb a felvásárlási árak, de a három évvel ezelőtti 100 forintos kilónkénti árhoz képest mostanában 60 forintért viszik tőlünk a krumplit, ráadásul, a múltkor a felét visszavittük” – magyarázza a már nyugdíjas Vass Imre, aki feleségével egy furgon mellett pakolt ki. Zákányszékről utaznak fel hetente a nagybanira, így várják a vevőket akkor is, ha pattognak a mínuszok, akkor is, ha olvad a flaszter a hőségtől.

Én nem is tudom, hogy hova tűnik az a pénz, ami a felvásárlási árak és a boltokban kiírt árak között van

– Vass Imre azért azt elmondja, hogy ők őstermelőként nem fizetnek forgalmi adót, aki tőlük vásárol, az 12 százalékos kompenzációt kap, de a maradék 15 százalékot elvileg be kell fizetnie a megvásárolt zöldség után.

„Itt voltunk a nyitásnál, de itt van vége, mint a botnak” – Vass Imre így búcsúztatja a nagybanit, ahova 25 éve hordják a burgonyát, sárgarépát, mindent, ami Zákányszéken megterem a 40 hektáros területükön. „Mi már majdnem csak szokásból jövünk, lassan fizetünk azért, hogy itt lehessünk” – ezt Vass Imre a nagybanin bérelt helyük után fizetett díj miatt látja így. „Felment az üzemanyag, a vegyszerek ára, csak éppen a termékeinket adjuk lassan már olcsóbban, mint húsz éve.”
hvg.hu 

És már megint az a fránya áfa

„Tényleg az áfát kellene más ágazatokhoz hasonlóan csökkenteni” – ezt már Ledó Ferenc, a zöldség-gyümölcs ágazat szakmaközi szervezetének elnöke magyarázza. A szakember évtizedek óta egy termelői csoportnak is a vezetője. A Délkertész alföldi termelőket fog össze, ők együttesen értékesítik a zöldséget és gyümölcsöt. Ledó Ferenc szerint azok, akik nem tudják felvenni a versenyt a kertészetben, azok ki fognak maradni a piaci forgalomból. Az agrárszakember szerint is alacsonyak a felvásárlási árak, de ezt a hazai költséges termelésnek is be kell tudni. Magyarul azok, akik nem fejlesztik a gazdaságukat, sokkal drágábban állítják elő a termékeiket, mint azok, akik korszerű technológiával dolgoznak. „Persze nem a gazdákat akarom hibáztatni, mert a szomszédos országokban jóval kedvezőbbek voltak a feltételek, még a velünk egy időben az unióhoz csatlakozó Lengyelországban is.” Ledó emlékeztetett arra, hogy a csatlakozáskor a lengyelek plusz nemzeti támogatással próbálták versenyképesebbé tenni a termelőket, míg a magyar gazdák lemaradtak.

„Ezen persze már kár keseregni, a lengyel termékek jóval olcsóbban jönnek be hozzánk is, de ott 8 százalék a forgalmi adó. Most lobbizunk az áfacsökkentésért, de azt mondják, hogy 40-50 milliárd forint kiesését jelentene a költségvetésben. Ha meg így marad, akkor sokan elcsalják, sokan meg annyit fizetnek, hogy belerokkannak. Most próbáljuk elérni az uniónál azt, hogy maximálják az üzletláncoknál az árrést, ami átlagosan most a mi termékeink esetében 25-30 százalék, de biztos piac. Ezzel együtt azért is lobbizunk az Brüsszelnél, hogy a kereskedők ne csak a fogyasztói árat írják rá a címkére, hanem azt is, hogy mennyiért vették a termelőtől, hátha valaki egy kicsit legalább elszégyelli magát” – tette hozzá az agrárszakember.