A közmunkarendszert nemcsak az ellenzéki pártok szokták élesen kritizálni, hanem civil szervezetek, a szakértők, az Európai Bizottság, a benne dolgozók, és legfrissebb jelentésében az ombudsman is. A dokumentumról a Magyar Nemzet számolt be először, a hvg.hu pedig a vizsgált programok több helyi résztvevőjével is beszélt.

A Belügyminisztérium (BM) adatai alapján júniusban átlagosan a tavalyi 246 ezer helyett már csak 184 ezer fő dolgozott közmunkában, a KSH vonatkozó adatai szerint ez év első félévében 172 ezer főt foglalkoztattak így, míg tavaly ugyanebben az időszakban 201 ezer embert. A Policy Agenda nyári kutatása szerint a kormány a jövő évi költségvetési törvény javaslatában 100 milliárd forinttal kevesebbet szán a közfoglalkoztatásra, mint az idei tervekben szerepelt. A kormány 2018-ban 225 milliárd forintot kíván közfoglalkoztatásra fordítani. Idén a tervek szerint ez az összeg magasabb, 325 milliárd forint. Kérdés, mi lesz a 2018-as választási évben a közmunkarendszerből kikerülő emberekkel, fel tudja-e szívni őket a versenyszféra.

Kijárat nélküli labirintus

A kormány szerint a közfoglalkoztatás célja, hogy a közfoglalkoztatott sikeresen vissza-, illetve bekerüljön az elsődleges munkaerőpiacra. A közfoglalkoztatás átmeneti munkalehetőséget biztosít azok számára, akiknek az önálló álláskeresése hosszú ideig eredménytelen.

Az ombudsmani hivatal a Heves Megyei Kormányhivatal Foglalkoztatási Főosztályát, az Agria-Humán Közhasznú Nonprofit Kft.-t, Mezőtárkány és Recsk önkormányzatát vizsgálta. Megállapította, hogy a kistelepüléseken sokszor az önkormányzat az egyetlen munkáltató. A közfoglalkoztatásból nehéz kilépni, így évről évre ugyanazok az emberek forognak a különböző programokban. Bár előfordul, hogy valaki csak rövid ideig van a programban, utána munkába tud állni az elsődleges munkaerőpiacon, azonban a legtöbb álláskeresőnek ez nem sikerül, így bekövesednek, bennragadnak a közmunkában – áll a jelentésben.

Ezzel egyetért recski közfoglalkoztatott megszólalónk is, aki név nélkül – attól fél, ha vállalja nevét, elesik a közmunkától – azt mondta, szinte lehetetlen úgy elhelyezkedni máshol, vagy legalább állásinterjúra, próbanapra elmenni, ha ott a közmunka, erről a jelenségről már korábban írtunk a hvg.hu-n. „Pedig hallom, hogy szakemberhiány van, megpróbálnám én, de nem akarok két szék között a földre esni.”

A településeken felértékelődik a polgármesterek szerepe, a közfoglalkoztatási programok sikere a vezető elköteleződésén múlik, ráadásul a helyiek kis településen szinte naponta találkoznak a polgármesterrel, ami lehet pozitív vagy negatív hatású is. „Kezdetben motiváltak voltunk, mert erre jön a főnök, mutassuk meg neki, de egy idő után inkább feszélyez jelenléte” – mondta egy másik forrásunk. Sokan ezért próbálnak meg inkább az országos, így személytelenebb közmunkaprogramba bekerülni.

Szegények, nem hülyék

A Székely László omdusman és munkatársai közreműködésével elkészült dokumentumban az érintett településvezetők kifejezetten hangsúlyozták az oktatás fontosságát, kiemelték, hogy a közmunkások 10-15 százaléka 25 év alatti. De hiába indítanak központilag szervezett képzéseket, azokra nincs valós helyi igény. Erre jó példa a recski bútorgyár, ahol azonnali kezdéssel fel tudnának venni 20 varrónőt, de ilyen képzést nem indítanak, hiába jelezték, pedig helyben tudnának biztosítani gyakorlati és elméleti oktatást is. Úgy tudjuk, a bútorgyár termékeit külföldre szállítják elsősorban, a környék egyik kiemelkedő munkáltatója, de egyre nagyobb gondot okoz számára is a munkaerőhiány.
Közmunkások Taktaharkányban
Fazekas István 

Van még egy buktató, ami a közmunkaprogram és az elsődleges munkaerőpiac átjárhatóságát illeti. Hiába jelzi egy cég a munkaerőigényét a kormányhivataloknak, ott nem mindig tudnak elegendő embert küldeni, aminek oka a pénz. Az így elhelyezkedők általában minimálbért kapnak, ami lehet, hogy magasabb, mint a közfoglalkoztatás alatt kapott pénz, de ebben az esetben már nem illeti meg őket az a szociális ellátás, amely álláskeresőként vagy közmunkásként még járt. Éppen ezért sokan nem lépnek át az elsődleges munkaerőpiacra, holott épp ez lenne a program célja.

Szegények vagyunk, de nem hülyék, számolunk, ebben a helyzetben néhány ezer forint is sokat jelent – mondta ezzel kapcsolatban egy mezőtárkányi közfoglalkoztatott.

Se szakember, se kitörés

Recsken tavaly márciustól idén februárig létezett a közfoglalkoztatáson belül az úgynevezett Kőpattintó program, 15 ember dolgozott ott. Egy korábban a recski kőbányában dolgozó szakember javasolta a programot, a Belügyminisztérium engedélyezte is, egyebek között térköveket állítanak elő, a település járdáit, buszmegállóit, köztereit is ezzel újítják fel. A jelentés szerint a polgármester azt mondta, több helyről is keresték őket, szeretnének pattintott követ, de az önkormányzat nem tudja vállalni a „nagyüzemet”, mert a kőpattintáshoz csak az ötletgazda ért, ő az egyetlen szakember.

Az ombudsmani jelentés azzal zárul, hogy felkéri a BM-et, tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a közfoglalkoztatottságból ténylegesen legyen lehetőség átlépni az elsődleges munkaerőpiacra.

L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője a napokban interjút adott a hvg.hu-nak, azt mondta, az a tapasztalata, hogy a közmunka sokkal inkább helyhez kötést és szegénységben tartást jelent,

egyáltalán nem nyújt semmilyen kitörési lehetőséget. Jól mutatja a helyzetet az is, hogy a lakhatási szegénység területén sem látni változást.